Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-421

421. országos ülés január Ifi, 1872. 247 szükségesnek látom azt, hogy legyen egy oly sereg, mely fölött ezen országgyűlés rendelkezik és mely legalább magvát képezze a jövőbeli magyar hadseregnek, s azért kész vagyok ezen összeget megszavazni, mely amint látom évről évre növekedik, s mely jelenleg is a 9 milliót meghaladja. Mindamellett, hogy ily tetemes összegekkel járulunk az ország biztonságának fenntartásához: bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni arra, hogy mindezen tetemes áldozatok daczára igen különös színben tűnik föl a magyar állam a külföld, s különösen osztrák szomszédaink előtt is. Egy tárgyra akarom azért a t. házat figyelmeztetni, mely még e házban fel nem említtetett, és az a quota-kérdés. Az mondatik átalában, és különösen az osztrák parlamentben és azonkivül is szemünkre vettetett az, hogy ámbár mi a közös költségekhez ugy járulunk, mint 32 a 68-hoz: mindamellett mi a közös-ügyek intézésében hasonló jogot követelünk magunknak. Én részemről ezt ámbár színleges alappal látszatik birni, indokolatlan föltevésnek tartóm. Bátran el merem mondani magamról, hogy azok közé tartozom, kik mindig óvakodtak a szomszéd osztrák állam viszonyaiba avatkozni; mindamellett azt hiszem, föl kell említenem, hogy e tekintetben is ezen viszony, ezen arány nincs nekünk előnyünkre, sőt hátrányunkra van; mert mint az államadóssági járuléknál is, míg mi az elvállalt összeget kénytelenek vagyunk és voltunk egész mennyiségben megfizetni : addig a túlsó részen a 25%-nyi coupon-adó meghatározása által azok tetemes könnyebbséget nyertek. így van ez a közös hadügy kezelésénél is. Mi azonkivül, hogy a közös hadsereg fentartására 22 milliónál többet fizetünk : a 6 7-ki törvények értelmében felállítottuk a honvéd sereget ós annak költségeihez is hozzájárulunk, és pedig nagy összegekkel, t. i. többel mint 9 millióval; osztrák részről pedig az ottani honvédségre alig költetik valami. De ezen látszólagos igazságtalanság az aránynak történt megszabásában is elenyésznék rögtön, ha a sereg ketté választása ki volna mondva, mert akkor ezen arány megszűnnék. Amint ugyanis kimondatnék az, hogy a sereg azon része illeti az osztrák, ezen része a magyar államot: ezáltal egyszersmind a quota is megszűnnék, mert mindkét állam, ugy a magyar mint az osztrák, saját erejéből, saját költségeiből tartaná főn saját seregót. S ez legkevésbbó sem volna hátrányára az államnak; mert ha mi rendelkezünk a sereg felett: ez által mi jobb gazdálkodást bírnánk eszközölni; de ha figyelembe vesszük még azt, hogy ezen seregnek fölfegyverzése, élelmezése ez államban történnék, az állam polgárainak esnék javára; s a sereg fölszerelése, ruházása a hazai iparosoknak lenne előnyére: az bőven pótolná azon különbséget, mely a fizetendő összegben talán még fölmerülne. Mi ugy, amint a dolgok állanak, milliókat kiküldünk Ausztriába a sereg felszerelésért, és ezek kimennek; de ezekből egy rész sem tér vissza soha. Ez által a közösügyek is el volnának intézve és a külügyekre vonatkozó csekélyebb összegen kivül a közös költségek; s ez által a quota is megszűnnék, ugy hogy alig maradna valami, ami még közös maradna; mert ami a közös pénzügyminiszter intézményét illeti, az egészen felesleges volna, most is annak tartom és legfölebb czélszerünek látom arra nézve a közös pénzügyminiszteri állást, hogy a miniszter elnöki candidatusok abban ideiglenesen foglalkozást találjanak; ámbár arról meg vagyok győződve, hogy jelenlegi miniszterelnökünk nagy tehetsége és munkássága ezen szűk körben kellő hatáskört nem talált és azért azt odahagyni igyekezett. Ezeket megjegyezve szükségesnek tartom, hogy itt egy tárgyat felemlítsek, a mely számtalanszor fel lett hozva és követeltetett, hogy e tekintetben tétessék elég a ház kivánatának. Történt e tekintetben igéret, indokolás is a kormány részéről, a mi részünkről még erélyes abbén, de végintézkedés még mai napig sem történt ; és ezen kívánalom az, hogy a magyar kadsereg hozassák haza az országba, és hogy az osztrák sereg itt levő részei szállíttassanak hazájokba. Az absolutismus alkalmazta a magyar katonát az osztrák kívánalmak korlátozására; és viszont az osztrákot arra, hogy itt bizonyos, talán nem egészen nyugalmas elemeket féken tartson; de azt hiszem, hogy nem akarja a kormány az osztrák közös hadseregnél most is érvényesíteni az absolutismusnak ezen elvét, és a magyar katonát nem akarja alkalmazni hol az osztrák alkotmányhü párt, hol a cseh declaransok ellenében. Ami a honvédség intézményét illeti: e tekintetben azt hiszem, hogy nincs senki az országban és e házban, aki ezt egyébnek tekintené, mint átmeneti intézménynek. Maga Éber Nándor képviselő ur is kimondá, hogy ezen honvédségi intézmény pénzügyi tekintetben sem tartható fön, mert az országra szerfölött nagy és növekedő terhet ró; de én azt hiszem, hogy ezt végleges intézkedésnek e házban és ezen kivül is senki sem tartja; átmenetinek tartja mindenki: mert vagy vannak olyanok, a kik azt hiszik, hogy ez nem lesz egyéb, mint az osztrák sereg kiegészítő része, tartaléksereg; vagy [ pedig vannak olyanok, akik hiszik, hogy ebből