Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-421

421. ors-zAgois ülés január 16. 1872. 224 javaslatot nyújtsak be a t. házinak az 18481849-diki rokkant honvédek, valamint az elesettek és azóta elhunytak özvegyei nyugdíjazása, segélyezése tárgyában. (Halljuk!) Régi a thema t. képviselőház! nincsenek is változatai; azért nem kívánok azon indokok ismétlésébe bocsátkozni, a melyek itt a képviselőházban ezen határozati javaslatunknak támogatására oly sokszor elmondattak. Nem kívánok pedig azért, mert nem akarom, legalább nem óhajtom az ellen-okokat, — hogy ugy mondjam az ellen-ürügyeket — meghallgatni, miután jól tudom, hogy most is elmondatnék a t. kormány részéről az, hogy tőrtént gyűjtés e ezélra magán utón, sorsjátékok is rendeztettek; részesültek az 1848—49-ki rokkant honvédek közül némelyek bizonyos segélyben. Elmondanák, hogy magasabb politikai okok tiltják, mint már a múltkor elmondatott, a közmegadóztatás utján való segélyezést. Mindezek és hasonlók elmondatnának ; pedig igen jófétudja, a t. kormány, hogy nem csupán a honvédek segélyzése érdekében szorgalmazzuk mi ezen ügyet, hanem szorgalmazzuk azt magának a törvényhozásnak és a nemzetnekjói megértett érdekében. Jól tudja a kormány, hogy itt nem csupán a fillérekről van szó, melyekkel azon honvédek, és a honvédek özvegyei segélyeztessenek: hanem arról van szó, hogy ezen fillérek a törvényhozás utján jussanak az illetők kezébe. Jól tudja a t. ház, jói tudja a kormány, hogy ki lehetne kerülni a közmegadóztatás útját is, mihelyt a segélyösszegek gyűjtése, a sorsjátékok szóval az illető alap előállításának bármely más módja itt, a törvényhozás utján, rendeltetnék el. (Helyeslés.) De hisz épen ez az, a mit a t. kormány kikerülni akar, és azért nem csodálkozom, hogy ezen pontnál mi soha sem találkozhatunk. Lajos bajor király a regensburgi Wallhallába betétette Luthernek márványszobrát, pedig nem mondhatjuk, hogy ezen fejedelem igen nagy barátja lett volna a protestantismusnak ; de a tudoraányos fejedelem meghajolt a világosság egyik erős bajnoka előtt. A rómaiak a meghódított idegen népek isteneit is bevették pantheonjokba. Mi nem kértük t. ház, hogy önök az eretnekek részére állítsanak az igazhivők segélyével Walhallákat, azt sem kértük, hogy vegyék be az idegen isteneket pantheonjokba: csak azt kértük, hogy azon hősök, kik a mi közös hitünkért, mindnyájunk hitéért, a haza alkotmányáért és szabadságáért harczoltak, (Tetszés bal felől.) kik nem imádtak idegen isteneket, hanem áldozatukat a haza oltárára tették le, (Igaz! Igaz! bal felől.) hogy azok — néhány sornyi elismerés kíséretében részesittessenek segélyben, részesittessenek a törvényhoKÉPV. H. NAPLÓ 18*| IX. zás által, részesittessenek a nemzet kezéből. (Élénk helyeslés bal felől.) Önök ezt következetesen megtagadták, tudom meg fogják tagadni most is. Azért, midőn e határozati javaslatot magam és elvtársaim nevében a t. ház elé terjesztem, nem azért teszem mintha reménylenóm, hogy az, mi annyi éven keresztül következetesen elbukott, itt a házban most fel fog emeltetni; hanem teszem csupán azért, hogy kijelentsem, miszerint kívánalmunk jogosultsága fennáll, (Helyeslés bal felől.) és fenn fog állani, mert e jog soha el nem évül; (Élénk helyeslés a bal oldalon.) — teszem, hogy kifejezzem azon meggyőződésemet, miszerint jövend idő, mely szigorúan fog bírálni, bizonyára szigorúbban mint mi, azon eljárás felett, melynél fogva a nemzet egyik gazdag fényes időszakának megdicsőitéséhez, a nemzeti adott szó beváltásához nem volt vagy akarat, vagy nem volt bátorság, vagy nem volt egyik sem. (Felkiáltások: Igaz! bal felöl ; mozgás a jobb oldalon.) De uraim, ha csakugyan, soha nem jönne el ilyen idő, akkor önöknek, kik ezt ellenezni fogják, legkevesbhé lesz okuk örvendeni, mert elmondhatják akkor: „et quorum pars magna fui", mert azon nemzet, melyet a parlaméntalismus. az alkotmányosság néhány rövid éve alatt oda lehetett vinni, hogy az megfeletkezzék fényes múltjáról, hogy hálátlan legyen mindahhoz, minek lételét köszöni, hogy azon nemzet, mely hűtlen lett önmagához, mely nem volt képes önmagát megvédelmezni, az uraim önöket sem fogja megvédelmezni. (Elénk helyeslés bal oldalon.) De én, uraim, azt, hogy ez igy következhessek be e hazában, én ezt nem hiszem. Pártolom Tisza Kálmán határozati javaslatát. (Elénk helyeslés bal felől.) Jámbor Pál jegyző (olvassa Várady Gábor határozati javaslatát.) Tekintve, hogy a közös hadsereg 1872. évi költségvetésében ellátási czim alatt rokkantak és nyugdijasok részére tizmiílió frtot meghaladó összeg állapíttatott meg a nélkül, hogy ennek megfelelőleg az 1848/9-ki önvédelmi harezban részt vett honvédekről hasonló gondoskodás történt volna; — tekintve, hogy azok, kik az emiitett önvédelmi harezban hazánk ellen fogtak fegyvert; nyugdijak- és más ellátásban is részesittetnek, mig a haza védelmében résztvett honvédseregnek nemcsak főtisztjei nem rés

zesittetnek nyugdíjazásban, hanem még rokkant és keresetképtelen honvédjeink ellátására sincs valamely öszveg a költségvetésben előirányozva, ezek továbbra is csak a magánúton való segélyezésre lévén utalva; mondja a képviselőház: hogy az 1848. és 49-ik évi rokkant és keresetképtelen honvédeknek és honvédözvegyeknek nyug31