Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-421

242 421. országos i&és január 1«. 1878. díjazására, a kiknek házassága az 1848. és 49. évi önvédelmi harez befejezése előtt keletkezett, ugy szintén az emiitett időben kötött házasságból született kiskorú árváknak gyámolitása érdeké­ből ezennel 400,000 frt. ajánltatik meg, utasít­tatván a honvédelmi miniszter, hogy ezen meg­dijazásra, átalában az ellátásra vonatkozó tör­vényjavaslatát a képviselőházhoz késedelem nél­kül terjessze be. Eber Nándor: T. ház / Én ugyan nem vagyok nagy bámulója azon szokásnak, mely a , költségvetés tárgyalásánál az átalános vitán fe­lül, melyben mindenki elmondhatja vélemé­nyét minden tárgyról : még minden egyes bud­getnél is egy átalános vitát enged meg; ha ez alkalommal ezen szokást magam is követem, azért történik, mert egy részről egy uj elem hoza­tott be a költségvetés vitájába azon határozati javaslat által, melyet Debreczen város t. kép­viselője benyújtott; és másodszor, mert én is kívánok egy tárgyat érinteni, mely igen szive­men fekszik, és melynek megpenditésére ezt legjobb alkalomnak vélem. E tárgy, hogy mindjárt ez utóbbival kezd­jem, a kaszárnyázási ügy. Emlékeztetem a t. házat, hogy én a múlt ülésszakban és pedig, ha jól emlékszem, korán, egy interpellatiót voltam bátor intézni az akkori honvédelmi miniszter úrhoz, hogy vajon tett-e ő lépéseket és milye­neket, hogy ezen ügy a közös hadügyminiszté­riummal egyetértőleg véglegesen eldöntessék. Nem lévén még eddig szerencsém erre választ nyerhetni, felhasználom erre a jelen alkalmat, mint legjobbat. Behozhattam volna ugyan ezen kérdést más formában is, például határozati, ja­vaslat alakjában ; de őszintén megvallom, nem vagyok barátja az ilyen átalános határozati javaslatoknak, mert azok többé-kevésbé a pápai excommunieatióra emlékeztetnek, melyek hatá­sukat az ujabb időben egészen elvesztették. Itt hozom tehát be és pedig azon okból, mert én ezen tárgyat időszerűnek, sőt sürgősnek tartom. Azt hiszem, hogy e háznak minden tagja előtt ismeretesek azon bajok, melyek az elszál­lásolásuál előfordulnak. Ezen bajok nagyok és igen terhesek, és orvoslásuk igen méltányos kí­vánság. Egy teher el- vagy élnem viselhetősége nem miudig kizárólag teher súlyától függ, ha­nem függ attól, hogy mily módon helyeztetik j el. A jelen esetben t. i. a mostani elszálláso­lásban maguk azon összegek, melyekbe ez az ; egyes községeknek és egyeseknek is kerül, bár nem jelentéktelenek; mégis csak egy kis részét képezik az egész tehernek, mert mindazon kel­lemetlenségeket, zaklatásokat, alkalmatlankodá­sokat, és a magán élet megszorításait, melyek az elszállásolásnál előfordulnak, pénzértékben alig lehet megbecsülni. Eddig a nehézség abban volt, hogy még a legjobb akarattal sem menekülhet­tek meg ezen tehertől azok, a kik meg akartak menekülni, t. i. az egész elszállásolási rendszer olyan volt, hogy semmi bizonyságot sem nyúj­tott és minden pillanatban megtörténhetett, hogy azok, a kik e tekintetben ma intézkedtek, másnap azon helyzetben voltak, hogy megint intézkedníök kellett, mert ismét több katonaság jött. Ettől többé nem kell félni, mert mint a t. ház előtt tudva lesz, az állandó elhelyezés végre csakugyan elhatároztatott, elvül vétetvén, hogy mennyire csak lehet, az összes csapatok kiegészítő kerületeikben vagy azok közelében helyeztessenek el. Most tehát itt a lehetőség, hogy ezen ügy véglegesen elintéztessék. De nemcsak ezen bajok, hanem vannak ka­tonai tekintetek is, melyek a dolog rendezését igen sürgősnek tüntetik fel. A mostani rövid szolgálati idő mellett egyátalában képtelenség azt hinni, hogy a sereget kiképezni lehessen anélkül, hogy az laktanyákban legyen elhelyezve, sőt még azon külső kapocs: a fegyelem fenntar­tása is alig lehetséges. Vegyünk fel például egy lovas ezredet, mely ily időtájban különféle hely­ségekben van elhelyezve, a mely ennélfogva nem­csak együtt nem működhetik, hanem még az egyes csapatok, melyek ugyanazon helységben vannak, házaikból sem mozdulhatnak ki, és nemcsak, hogy gyakoroltathatnak, hanem még azon felügyelet sem eszközölhető, mely a lo­vakra és emberekre mégis szükséges, ugy, hogy nyáron kell helyrepótolni azt, mi tél idején el­mulasztatott. De van még egy másik tekintet, mely ta­lán még döntőbb, t. i. a sereg kiképzése. Egy sereg kiképzése nemcsak abból áll, hogy a fegy­vergyakorlatban vagy hadmozdulatokban jártas legyen. Ez a kiképzésnek csak mechanicus ol­dala ; a másik sokkal fontosabb, a morális, a szel­lemi oldal, t. i. a testületi érzületnek kifejlő­dése, mely a csapatból valóban egy organismust képez, és mely a szétszórt atomokból egy egé­szet teremt. Ennek fenntartására csakis egy mód van, azon együttélés, mely által bizonyos érzel­mek, bizonyos eszmék ós szokások fejlesztetnek. En tehát ez okból is a tárgyat igen sürgősnek tartom. De mindezeken kivül van még egy tekintet, mely ránk nézve ezen laktanyákba való elhelye­zést sokkal fontosabbnak tünteti föl, t. i. azon uj rendszer keresztülvitele, mely most elhatároz­tatott, és mely szerint a csapatok állandóan na­gyobb testületekre, azaz dandárokra, osztályokra osztatnak föl, és azonfelül kiegészítő kerületeikbe, vagy azok közelébe visszahelyeztetnek. A mi vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom