Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-421

240 421. országos ülés január Ki. 1872. mindig császári katonai kórház, ötödik éve már az alkotmányosság időszakának és nem tudta a kormány ennyi idő alatt kieszközölni, hogy a nemzet tulajdona a katonai oktatás érdekéből visszaadassék, midőn mind a katonai, mind polgári téren folytonosan a közoktatás szükségét hangsúlyozzuk. (Helyeslés bal felől.) T. ház! Mikép a jó hévmérő, mely a hőfokot és a fagypontot az időváltozás szerint biztosan mutatja: olyan hévmérőnek tekintem ón a Ludovicea kérdését, midőn a honvédelmi minisztériumnak eljárását akarom birálni. Buzgó, meleg, bátor, midőn olyan dolgokról van szó, a me- i lyek itthon is elintézhetők; de e hévmérő azonnal a fagypont alá sülyed, ha Becsesei vagy a bécsi hadminiszteriummal van dolga. (Helyeslés bál felől. Közbeszólás jobbról: Nevetséges.) Meglehet, hogy nevetségesnek tartják e dolgot; de én nagyon is komolynak tartom ezt, de nem akarom megnevezni azt, a ki e szót mondotta. A hadcsapatok köréből, most az átalános tárgyalásnál kevés észrevételem van, több elismerés lesz ezen észrevételeim sorában, hogy az élelmezési rendszer rósz, hogj^a közelebbi hadjára-tok alkalmával a hadseregünket ért nagy szerencsétlenségen nem okultak: azt elég élénken megmutatták a különben elég szép eredményt felmutatott váczi hadgyakorlatok. Megmutatták azon szép és kétségtelenül lélekemelő hadgyakorlatok egy táborkar hiányát is; azonban engem azon remény táplál, hogy a honvédelmi miniszter ezen hiányokon okulva, ki fogja ezen hiányokat pótolni. Azonban nem lehet ez alkalommal szemet hunynunk azon aránytalanság előtt, sem. mely a lovasság és gyalogság létszáma közt feltűnik. Hazánk területéhez, topographiai fekvéséhez, hazánk viszonyaihoz képest ezen aránytalanságot nézetem szerint a honvédlovasság szaporításával meg kell szüntetni. Fem szólok, t. ház. a honvéd-tüzérségről, a műszaki csapatokról; hiszen hallottuk igen tekintélyes helyről, — a volt miniszterelnök ur szájából hallottuk — a múlt évben, hogy az lehetetlen, vagy a mennyiben lehetséges volna, nem ezélszerü, káros. Nem akarom az ezekre nézve felhozott indokokat feleleveníteni, s kénytelen vagyok bevárni azon időt, midőn meg fognak győződni az illető urak, hogy ez lehetséges és hogy ez szükséges is. Azonban elismeréssel kell nyilatkoznom, t. ház, a legközelebb megállapított előléptetési szabályokról. Méltóztatnak tudni, hogy a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával hangsúlyoztam az ily előléptetési szabályoknak szükségét, kifejeztem egyszersmind az iránti meggyőződésemet, hogy szerfölött nehéz az ily előléptetési szabályokat jól megalkotni, hogy a szélsőségek kikerűltessenek. Egész őszintén megvallom, hogy ezen szabályok az én várokozásomat legalább több pontban felülhaladták. Tagadhatlan, hogy vannak ezen szabályoknak is hiányai; nem kétlem, hogy e hiányokat ki fogja egyengetni a gyakorlat, vagy pótolni fogják azokat a bekövetkezhető módosítások. Ugyanazért ezen hiányok taglalásába ezennel nem bocsátkozom; csak őszinte örömmel üdvözlőm azon előléptetési szabályokat, mint a melyekkel — ugy látszik, a ezopf-rendszerrel akarnak szakítani; mert egyrészről a fokozatos, tiszti és törzstiszti vizsga, mint az előléptetés fő kelléke állíttatik fel; másrészről a sorrend szerinti előléptetésnek merev alkalmazása megtöretik és kiváló tehetségeknek alkalom nyujtatik arra, hogy soron kívül is előlépittessenek. Azonban annak ellenében nem szabad szemet hunynunk azon feltűnő késedelmezés előtt sem, mely a katonai törvénykezési eljárás iránt szükséges javaslat előterjesztése körül mutatkozik. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy az 1867. XII. t, ez. 14. §-a elrendeli, hogy a magyar katonaság politikai viszonyai és kötelezettségei, a szorosan vett katonai dolgok kivételével, a magyar törvényhozás által fognak megállapittatni; ennek nyomán az 1868. XL. törvényezikk 54. §-a világosan mondja, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv revisió alá veendő. És mi történt t. ház ? Most folyvást még a Mária-Terézia alatt alkotott „regulamentum militare" és az 1865ben alkotott császári büntetőtörvénykönyv használtatik honvédségünkkel szemben is; pedig jól tudjuk, hogy ezen 1865-iki büntetőtörvénykönyv sok oly dolgot foglal keretében, a melyek nem katonai, de még nem is büntető eljárás alá tartoznak, és így honvédeink, mióta a honvédelmi törvény megalkottatott, folyvást oly ügyekben is a katonai büntető bíróság elébe vonatnak ezen törvény értelmében, a melyek természetöknél fogva egyátalában nem katonai, de általában nem is büntető bíróság elébe tartoznak. En emlékezem és azt hiszem, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur is emlékezni fog, hogy a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával megígérte a kormány, sőt ha nem csalódom, benne van ez a múlt évi költségvetés indokolásában is, hogy az ez iránti törvényjavaslat legközelebb elő fog terjesztetni. Éz nem történt. En az ez iránti kósedelmezést, főleg ha arra gondolok, hogy ezen dolognak eldöntése Bécstől függ: megértem; de egyátalában nem tudom azt csupán azért, mert megértem: egyszersmind védelmezni is, annyival kevésbbé pedig igazolni, mert e hoszszas késedelmezés igazolatlan. Es most a t. ház meg fogja engedni, hogy magam és elvtársaim nevében egy határozati