Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-421

421. országos ülés január 16. JS72. 231 tószemélyzete fizetésének és nyugdijának korszerű felemeléséről pedig akként gondoskodjék,hogy az 1868. XXXVIII-ik t. ez. ide vonatkozó §§-ainak, módosításáról törvényjavaslatot nyújtván a ház elé: e felemelt fizetési minimumok mint elengedhetlen föltét, az 1868. XXXVHI. t. czikkben a felekezeti tanodákat illetőleg felállított föltótelek közzé is felvétethessenek. Ez határozati javaslatom, melynek napirendre tűzését, illetőleg tárgyalását annyival]! in- kább kérem, mert ezen országgyűlés alatt — ugy szólván — ez az utolsó alkalom, hogy ezen kérdésről itt még egyszer egész egybefüggésében szólani lehessen. Elnök: A határozati javaslat ki fog nyomatni és annak idejében fog a ház felvételéről ' határozni. {Helyeslés.) Babes Vincze: T. ház! A közoktatási minisztérium költségvetése végén én is fel akarok lépni egy igen szerény inditványnyal, kérem a t. ház figyelmét, mert rövid leszek és azt hiszem, hogy a t. ház is, ha jól megértik szavaimat, talán figyelembe is fogja venni. Ismeretes dolog, talán az egész világon, hogy a magyar fajnak egyik előkelő főerénye az, hogy szereti, imádja hazáját és buzgólkodik integritásáért; hanem ezen erényével szemben van megint egy. mondhatnám — hiánya, t. i. azt hiteti el magával, hogy hazáját és annak integritását még ez idő szerint a mai XIX. században is ugyanazon eszközökkel lehet megóvni, melyekkel megóvták a múltban a középkor századaiban; pedig az véleményem szerint nem áll. Ma már, midőn a népek átalában fölébredtek, eszmélni, gondolni, itélni kezdtek: azt gondolom, hogy azon phisikai eszközökkel, azon nyers erővel imponálni nem lehet, legalább hosszú időre nem, hanem gondoskodni kell más eszközökről, és azt; hiszem, hogy ezen eszköz nem lehet más, mint a szeretetet, tiszteletet a népben felébreszteni, mit a törvényhozás főkép nem eszközölhet máskép, mint ba bebizonjdtja. hogy gondoskodik a népnek boldogságáról, a mit főleg az által lehet mutatni, bizouvitani, ha jó neveltetéséről, kiképzéséről, polgárosításáról gondoskodik. Amint az egész t. ház meggyőződhetett és én is meggyőződtem ezen tárgyalás alatt, a t. ház bebizonyította, hogy ugyan buzgólkodik a népnevelésért; hanem a mint én bátor voltam egy más alkalommal kimutatni, a miben engem nem lehet megezáfolni, mert tények szólnak mellettem: — ezen egész buzgóikodás, gondoskodás nem átalános; szorítkozik csak főleg egy részére a hazának; nevezetesen tételekkel számokkal lehet bizonyítani, hogy a t. kormány, a constitu- j tionalis magyar kormány nem gondoskodott még annyira sem, mennyire a törvény parancsolja a nem \ magyar ajkú polgárok neveléséről, váló gondosko' dást; sőt azt mondhatnám, hogy semmit sem tett. A minapában a t. ház rósz néven vette, hogy tagadtam azokat, miket az igen t. közoktatási miniszter előadott. Meglehet, hogy az igen tisztelt miniszter úr tévedésben volt, midőn arra hivatkozott, hogy igen is gondoskodva van a közép iskolákban a nem magyar ajkúak neveléséről, és felhozta: Temesvárt, Lúgost, és NagySzebent; hanem most meggyőződtem, hogy egyátalában nem áll, a mit mondott, s ki merem mondani, hogy a provisorium többet tett e czélra, mint a magyar kormány és óu felszólítom a t. miniszter urat: mutasson egyetlenegy rendeletet, hivatalos jelentést, mely azt bizonyítja, hogy a XLIV. t. ez. 17, §-ának eleget tett. Ha ez így van, t. ház, hogy magának a törvénynek rendeletei figyelembe nem vétetnek: méltóztatnak magok is belátni, hogy ha mi kezdjük a törvényt ignorálni, majd mások is példát vesznek tőlünk és szintén ezt teszik; pedig azt hiszem, hogy egy országra nézve nincs nagyobb szerencsétlenség, mint ha törvényei szigorúan tiszteletben nem tartatnak. Ugyanis, t. ház, valamint mindenkor, midőn nemzetiségem felvilágosodása érdekében valamely indítványt akartam tenni, azt szoktam megfontolni, a múltból és saját tapasztalásom után, hogy ily esetekben a magyar nemzet, mely anynyira buzgólkodik nemzetisége érdekében: mit szokott követelni, hogyan szokott cselekedni; most is azt teszem, és a tisztelt ház meg" lehet győződve, hogy a tisztelt házban sohasem szólottam fel, sohasem követeltem mást nemzetiségem és a nem magyar ajkú nemzetiségek érdekében, mint amit a magyar követelni szokott, de azt sem oly, hanem sokkal csekélyebb mértékben. így tehát azok után, miket előhoztam, s miket a múltkor interpellátiom folytán bebizonyítottam : egy inditványnyal akartam fellépni s arra kérni a t. házat, hogj egy bizonyos összeget méltóztassanak ma megszavazni, hogy a nem magyar ajkúak neveléséről gondoskodva legyen, miután az igen t. miniszter ur azt mondotta, hogy ő azt nem tartja szükségesnek. Én tehát, erre^ hivatkozván, akartam ezen indítványt tenni; de miután láttam, hogy azon szavak, melyeket igazolásomul, honfiságból felhoztam, rósz benyomást tettek a t. házra : — lemondtam arról és egy sokkal szerényebb, oly szerény inditványnyal akarok fellépni, t. ház, melyben nem utánzóm a magyar nemzetiségi képviselőket, és melyről meg vagyok győződve, hogy azok által hasonló körülmények közt semmi tekintetbe sem vétetnék, mert nagyon csekélynek tartanák. Az én indítványom igen egyszerűen a tör-