Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-420

2Í2 420. orwzAgn ülés jasmár lő. 1878. szeg erejéig. Sőt mondhatni, hogy már ez idő szerint is még anyagi hasznunkra is fordíthat­juk, ha akarjuk, a visegrádi munkálkodást. 1. Nem ismerek korszakot, hol az ország­ban; de főképen a fővárosban többet építettek volna, mint jelenleg, és melyben mégis az épí­tészeti anyag, de kivált a tégla gyarlósága ellen több panasz lett volna. Hadd menjenek tégla­vetőink Visegrádra ; ott a tégla-égetésnek hatal­mas iskoláját fogják találni. 2. A visegrádi fellegvárnak roppant vizfo­gója alig ha nem egyedüli maga nemében, csodál­ják szerkezetét a szakértők még ma is, hol a vízi építészetnek nagy haladásával kérkedni szok­tak, csodáljuk épségét, melyet oly hosszú ideig és viszontagság közt megtartott, mintha csak pár év előtt készült volna. 3. Találtunk mindenféle jó kőnemet, mely­nek bányái feledékenységbe mentek, ezen utolsó­kat, a visegrádi példányok nyomán, újra felke­reshetjük, és nem csekély hasznunkra fordít­hatjuk. 4. Találtunk eredeti építészeti tagozatokat, minőket ismét felhasználhatunk épületeink czél­szerü díszítésére. 5. A felfedezett régészeti tárgyakkal már eddig is gazdagodott muzeumunk, holott a kül­udvar felsőbb rétegén kellett megállapodnunk, és a legrégibb tárgyakat itt még mélyebben, ugy szintén a sánczban kell keresnünk. 6. Végre, és talán ez sem megvetendő ha­szon, a visegrádi munkálatok tanúságául szol­gálhatnak annak, hogy még az állam is csekély pénzerővel sokat lendíthet; s itt felhívhatom ta­nukul a t. ház azon tagjait, kik a m. évi szep­tember 24-ki kirándulásban résztvettek, s ezen értelemben nyilatkoztak magán a hely szinén. S most, midőn a haszon anyagi tehenét megfejtük, mint Schiller a tudományról mondja ; — Jenem ist sie die hehre, die himlische Göttin, Diesem ist sie die Kuh, die ihn mit Butter versorgt, Most vessünk egy pillanatot az efféle mun­kálatok nagy szellemi hasznára. A történetírásnak van két kiváló kútfeje: az okmányok irott betűje és az épített, vésett: vagy festett emlék: amaz csak félig élénk és eleven, emez inkább a tudományos és műveltebb ember­nek szól, ez megeleveníti az előbbit és szól min­denkinek, ki látni és érezni tud, s mégis, kivált a magyar történészet eddig elhanyagolta az em­lékek tanúságát és tanulmányozását; míg kűl­íötklön,>. <-Angliában és Francziaor szagban máris kezdik a történetet* a-jégi emlékekkel illustrálni, fázott)flaaásaituai-sröve^e*njtomtafbety'js igya tör­-S8Ő vf^iíseo áiobü 9'i>iűűir.9sí*2llöbuyi£ iaüdbö/Iöm [ ténelmet sokkal tanulságosabbá tenni, mint volt és volna ezen illustratió nélkül. De mennyivel elevenebben fog hatni maga az emlék. Álljunk ki csak a visegrádi fellegvár udvarának közepére : vajon nem leszünk-e kény­telenek képzeletünkben az egész épületet restau­rálni, és hajdani lakosaival népesíteni; őket sür­gésük-forgásukba minden egyes helyiségbe elkí­sérni, életöket mintegy meglesni vagy üstökénél megragadni? Ellenben, vegyünk kezünkbe puszta szöveggel ellátott történelmi könyvet, s olvassuk azt divatosan bútorozott szobánkban: vajon be­ültethetjük-e ruganyos pamlagunkra a párduczos Árpádot, vagy hihatjuk-e meg vendégül még Mátyás király hőseit is kényelmesen felszerelt asztalunkhoz, őket, kik kenyérből gyúrt tányé­rokról még puszta kézzel szedték az eledelt; nem fognak-e ezen vitézek fekete frakkból és vater­mörderek mögött hozzánk szólani uracsosan bál­ról és színházi scandalumokról inkább, semmint hős tetteikről?! A képzeletet, mely elkerülhetlen szükséges a történelem eleven felfogására: leginkább a kép keltheti fel, a szemlélés hat a közvetlenség hatal­mával; s innen van, hogy történelmi emlékek közepett még a legéberebb, legszárazabb philister is felmelegedik, önkénytelenül lelkesedik s elfe­lejti mindennapi házi bajait, mit nem egyszer tapasztaltam a visegrádi romokban ; de láttam a lelkesedést lángban fellobbanni m. évi szept. 24-én, midőn e t. ház számos tagjai csodálták őseink értelmiségét, szorgalmát és béketürését, melyre szükségök volt a sziklának csak vésőt­tartó kézzel való kivájására, a roppant sáncznak kiárkolására, midőn bámultak azon, mennyire sikerült az emberi kéznek és észnek a természe­tet szolgálatra kényszeríteni, és a nagy Dunán való uralkodást e helyen megállapítani. Nem ritkán, sőt még tegnapelőtt is hallot­tuk e helyen azon panaszt, mely szerint fővá­rosunkban a nemzeti érzelem nem tud méltó érvényre jutni; nem hiszi-e a t. ház, hogy ezen érzületet akkor kelthetjük fel, mikor a nemzeti­ség és történelme iránti kegyeletben magunk já­runk elő, magunk jelenünk meg vezetőkként? A visegrádi vár, ha a közlekedés czélszerüen ren­deztetik el: mintegy a fővárosnak elővárosává válhatik, válhatik legkedvesebb kirándulási pont­jává; nem kételkedem, hogy azon ezrek, kik évenként oda menendenek, ezáltal a nemzeti ér­zületben inkább fognak megerősödni s haladni, mint akárhány tudós vagy lelkes felszólítások, értekezések és nógatások következtében. S íme e czélra egyelőre csak 15,000 frt kívántatik. A t. ház csak pár perez előtt még azon kuruez idők okmányos történelmére is, me­lyek hazánk régi civilisatióját lerontották,

Next

/
Oldalképek
Tartalom