Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-420
420. országos 5 lés január IS. 1871. 223 20,000 frtot szavazott meg, s most nem szavazna meg 15,000 frtot történelmünk legdiesőbb kora emlékének számára? Es e dicső kornak minő emlékéről szólunk? Előttünk áll legnagyobb királyaink laka, palotája, vára, maga idejében a védelemnek és támadásnak egyiránt kitűnő remek müve, melyben mit őseink legmagasztosabbnak, még a mindenkor uralkodó személye fölött is állónak tartottak, melyben őrizték az ország koronáját és ékszereit, mely épen e czélra volt épitve: előttünk áll a maga nemében páratlan emlék, mely életre kelt már a rómaiak alatt, kik Pannoniának védelméül épitették a Barbaricum ellen, mely szerepelt a régi középkorban, midőn Salamon őrzésére legalkalmasabb erődnek tartatott, mely fényben ragyogott a XIV-ik és XV-ik században, ama két században, hol az akkori müveit világban az elsők közé tartozott hazánk is, és tartozott a művészet tekintetében épen Visegrádja által ugy, hogy ez vetélkedett Európa bármely hasonlónemü épületével, ugy, hogy még a polgárosodás magas fokán álló olasz is kénytelen volt Visegrádot földi paradicsomnak nevezni. Visegrádunk tehát minden tekintetben felülmúlja Vajda-Hunyadot, és midőn a t. ház az utóbbinak számára összesen 200,000 frtot szavazott meg : lehetlennek tartom, hogy Visegrádunk számára ne szavazná meg a kért 15,000 frtot. (Helyeslés.) Nem hiszem, nem hihetem, hogy szemközt ily tényekkel, még Harpagonnak is eszébe juthatna jéghideg kézzel letörölni a miniszter által kért összeget, s igy szólani: hadd induljon e dicső emlékezetű rom is végenyészetnek, hadd pusztuljon, mint indult, mint pusztult, mint enyészett más történelmi emlékeink hosszú sora; minek tartsuk fel utódaink számára annak tanúságát, hogy őseink nagyok valának ? Áprés nous le déluge! De hogy magam is hidegen végezzek, felszállok most a nemzetiségénél magasabb álláspontra, a világpolgárira, és e ponton kimondom, hogy hajdankori emlékeink fentartása s megőrzése nemcsak nemzeti, hanem átalános emberi, világpolgári kötelességünk is. (Halljuk!) Nem vitatom: volt-e a középkorban oly magyar épitész, ki képes lett volna a visegrádi várat tervezni. Vannak, bár csekély nyomai annak, hogy hazánkban is születtek művészek; annyi azonban elvitázhatlan, hogy a középkorban a művészetet a külföldről vettük, nemcsak Német-, hanem Franczia- és Olaszországból is, s hogy többnyire külföldi művészek működtek nálunk. A magyar soha művészeti iskolát nem alapitott; sőt még mai nap is az előpéldányokat a külföldön keressük. Illik-e tehát hozzánk, hogy a bőségesen vett jótéteményt minden viszonzás nélkül fogadjuk, csak egyszerűen leüljünk az idegen kézzel és költségen teritett asztalhoz, és megtagadjuk hozzájárulásunkat még honsült kenyérrel is, összefér-e ez a magyar világhirü vendégszeretettel ? a t. ház nem fog-e módot nyújtani azoknak, kik e szakkal foglalatoskodnak, hogy a régészeti tudományban sorakozzanak a külföld tudósaival ? (Elég! Megadjuk!) Kiutazzunk Francziaországba és Rajnára, bámuljuk ott a régi emlékek roppant költséggel keresztülvitt megújítását, kiépítését, sőt lelkesedjünk is ezen áldozatkészségen; de ne lelkesedjünk-e itthon hazánkban? Ne akarjuk-e, hogy a Dunán lejövő idegen legalább .egy emlékkel találkozzék, mely bizonyítja, hogy a régi dicsőségünk iránti kegyeletet, a nemzeti lelkesedést nemcsak ajkunkon hordozzuk, hanem tettel is valósítjuk, és minő tettel — 15.000 frtnyi tettel? Magyarországnak ne volna 15,000 forintja Visegrádja számára 1 Vannak, kik a népek politikai solidaritásától visszaborzadnak, de még ezek sem ijednek meg a tudomány és müvészetbeni solidaritástól; mert ennek léteznie kell, ha az emberi nem kivánatának meg akar felelni, ez létezett, mióta létezik tudomány és művészet. De ezen solidaritás parancsolólag követeli, hogy a világtudomány, a világmüvészet körének kiegészítéséhez minden nép járuljon saját contingensével, hogy ismertesse meg a világ előtt hazája minden természeti és culturalis kincsét; a mely nép ezt nem teszi: nem záratik ki ugyan a többi által, hanem maga magát zárja ki a civilisatio országából. (Felkiáltások: Megssavazzidí !) Visegrád romjainak fentartását, megóvását, megőrzését tőlünk követeli ép annyira a nemzeti kegyelet, a nemzeti becsület, mint a népek tudományos solidaritása. Nem hiszem, nem hihetem, hogy a t. ház megtagadná az igen szerényen kért 15,000 frtnyi alamizsnát e nemzeti kincsnek megmentésére. (Jtalános élénk helyeslés.) Elnök: Megszavazza a t. ház a 15,000 frtot a visegrádi várromok fentartására? (Meg)\ Tehát megszavaztatott. A központi bizottságnak van egy előterjesztése. Királyi Pál előadó: Van szerencsém bemutatni a központi bizottság jelentéseit: 1. A kiállítandó ujoncz ós póttartalék megajánlásáról. 2. A honvéd zászlóaljak szaporításáról. 3. A népszámlálás alapján ránk eső rósz megállapításáról. Elnök: Ki fognak nyomatni. Holnap reggel 10 órakor ülés. (Az ülés végződik d. ». 3 1 /* órakor.)
