Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-420

214 *80. országos ülés január IS. 1878. Személyes kérdésben nem szoktam felszólalni soha, bár a legközelebbi napokban lett volna reá alkalmam. Most azonban Helfy t. képviselőtársam némileg kötelességemmé tette ezt. Felemiitett oly emberek sorában, kik közé tartoznom nincs okom magamat szégyelni; de felemiitett oly emberek sorában, kiket, ha az ő indítványa testté válnék: erre és arra szükségesnek látná annak idejében alkalmazni. Csupán erre nézve vagyok kénytelen kijelenteni azt, hogy, habár igen-igen csekély mértéke van is bennem annak, ami azon átalában nagyon t. férfiakban, és habár a kor szokása nem az, hogy az ember azt, ami benne van, kevesebbnek mondja, hanem inkább többnek: én egészen más indokból vagyok bátor kijelenteni azon hivatkozásra, hogy én részemről azzal, a mi vagyok, megelégszem, és egyéb lenni nem is kívánok. {Helyeslés bal felől.) Helfy Ignácz : T. ház! Csak egy rövid megjegyzést vagyok bátor tenni előbb arra, mit Tisza Kálmán t. képviselőtársam igen helyesen és utánna Éber Nándor kiemelt, hogy nem igen ajánlatos mintahely erre Bécs, mert mint tudjuk, 40 esztendő óta hanyatlásnak indult. Azért megjegyzem azt, hogy ón nem ugy értettem a mintahelyet, hogy azt utánozzuk; hanem hogy a czél, melyet elérni akartam, szerintem a ezél nem tisztán tudományos, hanem diplomatiai is. Egyébiránt, miután a t. miniszter ur szives volt kijelenteni, hogy ha módját birja találni, mint találni is fogja, a mi egyetemünkön is az erre hiányzó tanszékek fel fognak állíttatni: akkor semmi akadály nem fog állni a kormány útjában arra, hogy a mi iíjaink az itteni egyetemnél is consulokká képeztessenek. Ennélfogva én csatlakozom a t. miniszter ur módosításához s igy kérem elfogadni indítványomat. Elnök: A t. miniszter ur módositványát írásban adta be, legyenek szívesek meghallgatni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a kosoktatási miniszter módositványát): „Utasítsa a ház a közoktatási minisztert, hogy e tárgyat komoly tanulmányozás tárgyává tévén, annak idején arról szóló előterjesztését tegye meg." Elnök: Elfogadja a t. ház? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa a rendkívüli szükségletet) : Első czim. Egyházi czélokra 310,000 frt. Kautz Gyula előadó: Az egyházi czélokra előirányzott 310,000 frtot azon megjegyzéssel, melyet a múlt évi jelentésben is tett a bizottság, hogy t. i. e czimet csak ideiglenesnek tekinti, megszavazandónak véli. Irányi Dániel: T. ház! Nem azért szólalok fel, mintha az itt kért tételt megtagadni akarnám, vagy mintha a pénzügyi bizottság véleményének elfogadását ellenezném. Valameddig az egyház az államtól elkülönítve nincsen; valameddig a római katholikus egyház oly aránytalanul van javadalmazva, mint valóban van: én a többi egyházak segélyezésére kért összegeket mindig készséggel elfogadom; — hanem azért szó- , lalok fel, hogy ezen tárgygyal összefüggésben egy ugy az egyházi, mint a polgári társaságot érdeklő ügyre hívjam fel a t. miniszter ur figyelmét. Ezen ügy ugyanaz, melyre már egy képviselőtársam — Horn Ede t. barátom — nem a vallás- és közoktatási, hanem a földmivelési-, iparés kereskedelmi miniszter urat hivta fel: ez az ünnepek kevesbitésének ügye. Horn Ede t. képviselő ur ép oly bőven, mint alaposan kimutatta, mily káros hatást gyakorol az ünnepek nagy száma a társadalomnak, a nemzetnek, ugy közgazdászati, mint erkölcsi érdekeire. Én tehát e részben nem akarom ugyanazokat ismételni — tökéletesen egyetértve vele a czélra nézve, — azonban véleményem eltér az övétől azon eszközt illetőleg, melyet ő a létező bajnak orvoslására nézve ajánl. 0 t. i. törvény utján kívánja az ünnepek kevesbitését, illetőleg azoknak hétköznapról vasárnapra áttételét. Én megfoghatom azt, hogy a törvény megtilthassa a polgároknak, hogy bizonyos napokon dolgozzanak; de azt nem foghatom meg, mikóp eszközölje a törvény, hogy a polgárok bizonyos napokon dolgozzanak : én tehát ez utat nem tartom czélra vezetőnek; de miután a bajnak orvoslása véleményem szerint szükséges, gondoskodni kell más módról. T. képviselőtársam hivatkozott ugyan külföldi példákra, jelesen Francziaorszagra, Belgium és — ha jól emlékszem—Hollandiára, a hol ezen reformok törvény utján eszközöltettek. Én nem tudom, Belgiumban és Hollandiában miként jártak el; de hogy Prancziaországban nem azon utat követték, melyet a t. képviselő ur kijelölt, arról a történelem tanúsága szerint van tudomásom. Ott t. i. az ünnepek kevesbitése, illetőleg azoknak hétköznapról vasárnapra való áttétele az egyházzal egyetértőleg éretett el a köztársaság 9-dik évében az első consul és Vll-ik Pius pápa közti egyezmény által, mely szerint a katholikus egyház ünnepei — négynek kivételével — vasárnapokra tétettek át. És én, t. ház, nem kételkedem kijelenteni, hogyha a czélt szem előtt tartjuk, ezen egyetértése az államhatalomnak az egyházi hatóságokkal leghelyesebb; a másik, t. i. a törvényes intézkedés, csak azon esetre következnék be, ha azon egyezkedés czélra nem j vezetne. i Annálfogva, miután senki, és maga a t. mi-