Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-420
420. országos ülés január 15. 1372. 215 niszter ur sem tagadhatja azt, hogy minálunk, különösen bizonyos egyházaknak szerfelett sok ünnepe van, és miután nem tagadhatja azt, hogy ezen bajnak orvoslása szükséges, arra vagyok bátor felkérni a t. miniszter urat: méltóztassék magát az egyházi hatóságokkal érintkezésbe tenni a végett, hogy az ünnepek hétköznapról vasárnapra tétessenek át. Reménylem, hogy valamint más országokban, ugy nálunk is, e mód czélra fog vezetni ; ha azonban csalódnám e reményemben: akkor lesz helye annak, hogy a törvényhozás a maga hatalmával intézkedjék annyira, amennyire e hatalom terjed; de ez nem terjed tovább annál, hogy törvényeseknek csupán bizonyos ünnepeket ismervén el, megszüntesse azon tilalmat, mely jelenleg még létezik, t. i., hogy bizonyos ünnepeken a külső munka nem engedtetik meg, és eszközöltetik majd a törvény által az is, hogy a közhivatalok azon napokon nem fognak szünetelni, a fizetések, melyek e napokra esnek, teljesitendők lesznek stb. stb.; hanem mondom, miután a czél csak akkor lesz elérve, ha e rendeletbe az egyházi hatóságok is beleegyezuek: azt óhajtom, hogy a miniszter ur ezt kísérelje meg mindenekelőtt és a törvény intézkedése azon esetre maradjon fenn, ha ezen kisórlet czélra nem vezetne. Ivánka Imre: Előttem szóló barátom indítványa szabadelvű, azt kétségbe nem lehet • vonni: csak az a kérdés : vajon kivitele szükséges és czélszerü-e 1 Az én tapasztalásom szerint az országban senkit sem gátolnak abban, hogy ünnepnapokon munkáját végezze. (Felkiáltás bal felől: A törvény gátolja!) Legalább de facto senkit sem. Ezen országban a gyakorlat azt szülte, hogy például a vásárok az ország nagy részében vasárnapon szoktak lenni — az ország nagy részében mondom; munkára az ország nagy részében már szintén vasárnap délután szoktak kimenni az emberek, ünnepnapokon folytatják a munkát, ebben senki sem gátoltatik. Az ebbeli önelhatározás önként fejlődött igy ki, (Helyeslés) és ez — gondolom, — a türelmességnek és a valódi szabadság érzületének a legnagyobb kifejezése. En tehát nem kívánok e tekintetben semmi mást, mint azt, hogy a törvény oltalmazza azokat, kik a munkában netalán gátoltatnának. Mert ha mintegy erőszakolni akarjuk egyik felekezet követőit arra, hogy ünnepnapját áttegye a vasárnapra : azzal csak egy igen veszedelmes eszközt adunk a bigótok kezeibe, ezzel nem érünk czélt, hanem egyszerűen oltalmazni kell azt, a ki ünnepnapon akar dolgozni. {Felkiáltások : Igás!) Pauler Tivadar közoktatási mi- niszter: Én csak röviden akarok e tárgyhoz szólani. Irányi képviselő urnák nem volt szándékában inditványnyal fellépni, csak figyelmeztetni akart; mert ha indítványt tesz vala : azt irásba foglalva kellett volna beadnia, hogy az kinyomatván, napirendre cüzessék. Csak egyszerű figyelmeztetés akar tehát lenni, amit mondott; kifejtette a tényálladékot, hogy figyelmemet e tárgyra irányozza. A figyelmeztetés megtörtént: további tárgyalásnak tehát e részben helye nines. (Helyeslés.) Henszlmann Imre: Csak egy rövid megjegyzést akarok tenni Ivánka t. barátom szavaira, még pedig magából a törvénykönyvből; a hitfelekezetek egymáshozi viszonyairól szóló törvény 19, §-a igy szól: „Egyik vallásfelekezetnek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más vallásfelekezetbeliek egyházi szertartásait és ünnepeit megtartsák, vagy hogy ezen napokon bárminemű munkától is tartózkodjanak. Vasárnapokon azonban minden nyilvános és nem elkerülhetlentil szükséges munka felfüggesztendő. Úgyszintén bármely vallásfelekezetnek ünnepén a templom közelében s egyházi menetek alkalmával azon tereken és utczákon, melyeken az ily menet keresztidvonul, mindaz mellőzendő, a mi az egyházi szertartást zavarhatná." Ebből kitűnik, hogy a törvény tiltja a munkásnak részint a maga vallásához tartozók, részint más felekezetek irányában a vasárnapi munkálkodást. Francziaországban a proeessiók el vannak törülve, csak a templomban lehet azokat megtartani; (Felkiáltások: Igen helyesen !) de az utczákon nem. Én nem látom át : miért kötelezzen engem munkám félbehagyására az, hogy a házam előtt processio megy el. Egyébiránt a gyakorlat még mást is mutatott, és erre nézve szolgálhatok adatokkal, t. i. vannak községek, hol a biró egyenesen megtiltja a munkát nemcsak sátoros ünnepeken, hanem más napokon is. Ez a gyakorlat igen viszásan hatott reám, mikor ásattam idestova s azt találtam, hogy biró uram közbevetette magát és megakasztotta munkálkodásomat. Azért én Irányi barátom megjegyzését helyénlevőnek tartom ós reménylem: a miniszter ur figyelembe fogja venni. _,,„. .. , ....... A t. előttem szóló ur szavaimat félremagyarázta. (Felkiáltások: Nem lehet kétszer szólani!) A házszabályok értelmében szavaim félremagyarázása folytán szólalok föl. Egy szóval sem mondtam azt, hogy ez jól van igy; sőt azt mondtam, hogy törvényben oltalmazni kell mindenkit, hogy akkor dolgozhassék, mikor akar. Mihályi Péter jegyző (olvassa:) Egyházi czélokra:
