Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-420
210 420. országos ülés január 15. 1872. Már 1780-ban a hires William John megalapította az első keleti iskolát Angolországban, az úgynevezett Calcutta-soeietyt , azóta több ily társulat fejlődött Angolországban. Ugyanabból a korból veszi első eredetét a hires párisi akadémia, az úgynevezett Jeunes de langues. Ennek már 1790-ben vetette meg alapját a hires Sylvester de Sacy és azóta folyvást fejlődött. Utána következett a hires pétervári és a bécsi keleti akadémia. Hogy átalános közművelődési tekintetben mennyire fontos e tudomány, ennek bebizonyítására hivatkozom azon szavakra, melyeket az igen t. közoktatási miniszter ur az átalános vita alkalmával, a classicai nyelvek és irodalmak tanulmányozására nézve igen helyesen elmondott. Osztozom e tekintetben nézeteiben. Hiába üzenünk harczot a classicai irodalomnak, valódi mivelt ember csak az lehet, aki magát a classicai irodalom szellemében művelte ; és igazán látjuk, hogy épen azon nemzet, mely a legreálisabb, a legpracticusabbnak ismertetik az egész világon, értem az angol nemzetet : épen az ragaszkodik leginkább a classicai irodalomhoz. S ha belátjuk a classicai irodalom tanulmányozásának fontosságát : lehetetlen tagadni a keleti irodalom tanulmányozásának fontosságát is; mert hiszen a a római és görög irodalom, mondhatni, nem egyéb, mint szüleménye a keleti irodalomnak. Es ha fontos közművelődési tekintetben egész Európában: mennyivel fontosabb e tanulmány nálunk, mint keleti fajnál. És most átmegyek a nagyobb érdekre, a nemzeti érdekre. Tudjuk, hogy a párisi, pétervári és bécsi keleti akadémiák nem pusztán tudományos, hanem egyszersmind diplomatiai intézetek; onnan kerülnek ki a consulok, azok t. i., a kiknek működése keleten van. Nem akarom kimutatni: mily fontos érdekei vannak Magyarországnak a keleten és remélem, hogy ez érdekek a kereskedelem és ipar fejlődésével, még inkább fognak fokoztatni. Szükséges tehát, hogy eleve gondoskodjunk, hogy kereskedelmi és ipar érdekeink saját fiaink által legyenek képviselve. Megvallom, hogy az valóságos absurdum előttem, eltekintve is minden politikai tekintettől, hogy mi, keleti faj, küldjük ami fiainkat Bécsbe tanulmányozni a keleti nyelveket, hogy ott műveljék magukat keleti consulokká ! Sokkal természetesebbnek találnám, hogy onnan küldjék az ifjakat ide Pestre, ahol maga azon nyelv, melyen az előadás történik, s a melyben az idegen ifjú a közéletben is érintkezik, keleti nyelv. S épen azért bizonyos vagyok benne, hogy ha mi ilyen intézetet állitnánk föl: az európai hirüvé válnék. Meg nem állhatom, hogy e pontnál egy ellenvetésre ne-tegyek észrevételt, melyet nekem magán utón tettek. Azt mondották, t. L, hogy épen, mert ez akadémia nem tisztán tudományos, hanem egyszersmind diplomatiai czélu is, nem függ az egyedül mitőlünk, hogy ilyen intézetet állítsunk fel, mert a XH-ik törvényezikknél fogva a eonsulatusok a közös külügyértől függenek. Nem tagadom, hogy r ez ugy van; — elég szomorú, de ugy van. Ámde mennyiben függnek a eonsulatusok még ezen törvény szerint is a közős külügyértől ? annyiban, hogy a kinevezéseket ő teszi, de hogy annyira vigyük, hogy a consulok képesítése is Bécstől függjön : nem hiszem, hogy bárki bele akarna egyezni. Mondtam, hogy magasabb állami tekintetek szólnak indítványom mellett. Minden ember annyit nyom azon társadalomban, melynek körében mozog, amennyiben saját működésével annak hasznára tud válni. így van ez a nemzeteknél is. Egy nemzet csak ugy számithat Európa rokonszenvére, ha abban valami speciális hivatást betud tölteni. Az élet maga nem czél a nemzeteknél, hanem csak eszköz bizonyos magasabb czélok elérésére. Nem hiszem, hogy a magyarnak missiója csak az, hogy éljen, hogy Bécsnek milliókat adjon, hogy vele közösügyben legyen. Ez lehet nagyon rósz, vagy mások szerint kevésbbé rósz: de semmiképen nem missio. Ha keresni akarjuk Magyarország missioját Európa kebelében: kétséget nem szenved, hogy a magyar, mind fajának származásánál, mind fekvésénél fogva arra van hivatva, hogy a nyugati civilisatiót keletre átvigye. Ez igazi missiója. Missiója azon szálakat, melyeket az átalános civilisatio nyugoton és Közép-Európában folyton szó : tovább szőni kelet felé. Ez feladatunk. S nem lehet tagadni, hogy ennek nagyon könnyen megfelelhetünk. Megvan erre minden kellék, nemzeti hajlamunk szelleme, nyelvünk szerkezete. S szokásaink legjobbau simulnak a keletiekhez, miért is azok bennünket legjobban szeretnek. Tudva van, hogy a török minden más idegent ugy nevez giaur, mig a magyarnak előtte neve mai napig kardás (testvér). Hogy milyen hasznosan működött a magyar diplomatia a keleten : bőségesen bizonyítja történelmünk, bizonyítja azt, hogy a kis Erdélynek követei számtalanszor előnynyel birtak a leghatalmasabb állam követei fölött; mindazt tehát kétségbe nem lehet vonni, hogy e czéíok elébünk vannak tűzve, hogy a czél magasztos, össze van kötve számítással és részint szükséges. Lássuk már most, miben állnak az eszközök, melyek e czélok elérésére szükségesek ? vajon számithatunk-e sikerre : ha azt felállítjuk ? Ha szétnézünk az eszközök bőségén, melyek önként
