Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-419
419. országos ülés január 13, 1872. 187 elfoglalva. Méltóztassék állásomat felfogni, ugy a mint azt fel kell fogni. Én felelős vagyok a miniszternek, nekem pedig felelősök az őrök. A mi az őrök hibája: azt méltóztassék csak reám róni, én felelek érte. Azt mondja^ hogy igen szívesen látná, ha nem volnék annyira elfoglalva, hogy talán a muzeumot nem védeném e helyen és innen talán egyátalában kimaradnék. De a kérdés nem az, hogy én több helyütt vagyok-e elfoglalva ? hanem: hogy ezen a helyen megteszem-e kötelességemet. (Egy hang bal felől: Nógrádban is!) Igenis, ott is megtettem a kötelességemet ; sőt meg is teszem, (Derültség, Szontagh Pál (csanádi): Azt nem hiszem!) én hiszem, hogy szintoly sikeresen el fogom végezni a múzeum dolgát is. En a legboldogabb ember volnék, ha a múzeumnak élhetnék egészen és ha önök adhatnának annyi pénzt, hogy én ott munkásságomat teljesen kifejthessem. Nagyon szeretném például, ha annyi pénzt adnának, mennyit adnak a londoni múzeumnak; el tudnám én azt költeni, és hiszem, hogy ez dicsőségére válnék az országnak. De ismerem igen jól az ország szomorú financiális viszonyait, és mikor hozzám jönnek a felügyelők és az egyik hoz oly valamit, mi igen érdekes, — mind Magyarországban talált dolog, — másik mást, és azt kivánja, hogy megvegyem : akkor előbb a budgetet nézem, és azt látom, hogy bizony javadalmazásom legnagyobb részét már kiadtam; sőt a múlt évben egy kissé tul is mentem, mit az ez éviből fogok pótolni, a mennyire lehet. Mert sok vasutat építenek, sokat túrják a földet, és a földbe a mi eleink, nemcsak Árpád ék, hanem az avarok és romaiak is sok aranyat, ezüstöt tettek be. Épen ma vettem meg egy gyönyörű arany leletet, itt a házban, — igy láthatja a t. képviselő, hogy gondolok a múzeum dolgával, akkor is, midőn itt ülök. Mit csináljak ily esetben ? Engedjem, hogy a leletek a külföldre menjenek ? Nem lehet. ^Utoljára megveszem. Hanem ott van mégis mindig szobámban, és asztalomon ott fekszik a külön vélemény, (Derültség), hogy soha el ne felejtsem az ország szomorú pénzügyi állapotát; és mindig látom magam előtt egész óriássá magasulva Szontagh Pál barátom alakját (Élénk derültség), és valahányszor arra nézek, — már a külön véleményre — mindig megijedek és azt mondom, akár Romer, akár Krenner urnák : Uraim, nem lehet költeni, az ország szomorú állapotja nem engedi. Kérek, adnak az igaz; de ha többet találnak, mint praelimináltam: akkor bajban vagyok, igen nagy bajban ; mert vagy tulkiadásba kell bocsátkoznom, vagy ki kell bocsátanom hazai kincseinket. De hát itt vagyunk most a második vádnál, a szervtelenségnél. Azt mondják, hogy beleékeltük az ethnographiai gyűjteményt a zoológiáiba. Igaz, de azért ékeltük bele; mert nem ékelhettük a felsőházba : pedig ott volna a helye (Élénk derültség) az ethnographiai és chinai gyűjteménynek, nem a felsőházban, hanem helyében, honnan a felsőház — reménylem — előbb ki fog menni, és mi akkor azon 2 szobába, melyet most conferentiákra használnak : be fogjuk e gyűjteményt teuni, és visszakerül a zoológiai osztály azon terembe, mely most a Xanthus gyűjteménye által van elfoglalva. Kétséget sem szenved, hogy e pillanatban nincsen tökéletesen organisalva. Az igaz, hogv, ha az ember logice akar menni: akkor ott hibákat talál. De, ha körülnézek és látom, hogy más dolgok sincsenek nálunk logice rendezve: ezen sok logikátlanság közt megeshetik az is, hogy az ethnographiai gyűjtemény a madarak és a bogarak közt legyen. Igaz, hogy logice ott a halaknak és békáknak kellene lenni, de hát a halak és békák várjanak még pár évig, hiszen nagyobb dolgokkal is várunk mi; (Derültség) a szegény béka, mely ott van a pálinkában, maradjon még egy ideig a másik szobában. Igaz ez alkalmatlan lehet annak, ki a magyar halakat, békákat és kígyókat akarja tanulmányozni, mert a másik szobába kell mennie, azon szobába, melyben a kagylók vannak. Ezek ismét nincsenek elrendezve. Ennek az oka pedig az, hogy nincsen erre különös emberünk; mert nem lehet kívánni, hogy a ki az arachnidákhoz, a pókokhoz ért: értse a kagylókat is; és nem lehet kívánni, hogy a mi derék természetőrünk, ki világhírű nagybátyjához méltó, s ki maga is, reménylem , nagy hirre fog vergődni : mindent tudjon. Nehéz embert találni, a ki értsen, necsak a madarakhoz és bogarakhoz, hanem a kagylókhoz és halakhoz is értsen. Már a halakra találtam egy kitűnő fiatal embert; mert a mint mondám, mindenhez külön ember kell. Az egészért én felelek, de ha valaki azt kivánja, hogy én megismerjem, hogy minő hal egyik, vagy másik : hát tudom, hogy ez potyka, ez csuka, az harcsa, ez kecsege: (Derültség) hanem a halak specialitásáról nem felelek: azokról felel az őr, a ki azt tudja. Hanem, a mint mondám, a kagylókra nézve nincs emberünk. Hallottam, hogy van egy más minisztériumnál egy egyén, a ki a kagylókhoz specialiter ért, és mihelyt arra kerül a dolog, nem fogok késni azon urnák szakismeretét igénybe vennti; azonkívül itt is van egy igen kitűnő képviselőársunk, a ki a kagy lókkal foglalkozik, és a ki mindamellett, hogy egyik legkitűnőbb regény-irónk, még szerksztő is, és azonkívül minden egyéb dolgokkal csak ugy foglalkozik, mint én, és minden kötelességének mindig megfelel; reménylem, hogy ő is 24*