Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-418
41 ?>, országos ülés január 12. 1872. 15£ oktatására a^70.000 ftot? {Megszavazzuk!) Megszavaztatott. Széll Kálmán jegyző (olvassa:) Tanitóképezdei tanárjelöltek és iskola tanítók kiképzésére: 10.000 frt. Kautz Gyula előadó : A pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele. Elnök: Elfogadja a ház a 10.000 irtot! (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Széll Kálmán jegyző (olvassa :) Siketnémák intézete Váczon. Elnök: (Leszáll és helyét Perczel Béla alelnök foglalja el.) P. Szathmáry Károly: T. képviselő ház! Midőn ezen tételnél felszólalni szerenesés vagyok : teljességgel nem gondolok arra, hogy ezen tétel levonását ajánljam; hanem felszólalok azon szerencsétlen polgártársaink érdekében, kik ezen intézet által, valamint itt Pesten a vakok intézete által, érdekelve vannak. Azt hiszem, hogy ezen legszerencsétlenebb polgártársaink mind az államnak, mind a társadalomnak figyelmét méltán veszik igénybe. Többszőr lévén szerencsém mindkét intézetet megszemlélni, különösen két nagy fogyatkozást találtam mindkettőben. Az egyik nagyon tetemes hiány épen magában a hiányban fekszik, t. i. ezen intézetek oly kevés alapitványnyal birnak, hogy például az évi jelentkezőknek 5%-jét sem lehet bevenni. így például a váczi siketnémák intézeténél évenként közönségesen 80—100 szerencsétlen gyermek jelentkezik fölvételre, s ezek.számából alig 5 — 6 vehető föl az alapítványok csekélysége miatt. Ugyanez az eset a pesti vakok intézeténél. A másik igen lényeges hiányt abban találom, hogy a midőn ezen szerencsétlen gyermekek, kiktől a sors érzékeik valamelyikét, T agy mint a siket né máknál kettejét elvette: belépnek az intézetbe és lassanként eloszlik előttük a köd, mely érzékeiket lefoglalva tartotta és egy uj világa nyilik meg a siketnémák előtt az értelemnek : ugy azon perezben, melyben ugyan ők elvégezve, a tanfolyamot ott hagyják az intézetet, újra bezárul előttük a szép világ, mely reájok nézve oly becses volt és épen oly nyomorultul vétetnek föl a társadalom keblébe, mely őket nem érti. A külföldi intézeteknél, különösen azok legkitűnőbbjeinél, ezen nyomorultak nem válnak terhére vagy az államnak vagy a társadalomnak ; mert ott gondoskodva van, hogy maga az intézet ugy legyen szerezve, hogy az illetőknek, midőn a tanfolyamot elvégezték, bizonyos mesterségek, és pedig oly mesterek által vezetve, kik ezen szerencsétlenek nyelvét értik és velők érintkezni tudnak, szolgálatára álljanak, hogy azon szerencsétlenek ne érezzék azon kettős kint, hogy midőn a yilágot megnyerték: azt ismét elveszítsék. Ezen két körülményre kívántam a t. háznak, s a miniszter urnák figyelmét felhívni. (Helyeslés.) Ezen intézet részint országos, részint magán alapítványokból áll fönn. Én megvallom, hogy a társadalomtól nem kívánnám elvenni azon érdekeltséget, azon lelkesültséget, mely által annyi szép, nagy és jó jött létre, sőt épen azt szeretem és azt emelem ki a közoktatási törvényből, hogy az mind a felekezetek, mind a községek érdekeltségét föl kívánja ébreszteni. Én sem szeretem, hogy ha az állam anynyira előtérbe lép a közintézeteknél, hogy épen e miatt vonul vissza a közérdekeltség. Hanem l mégis azt hiszem, hogy akkor, midőn láthatni és pedig könnyen tapasztalhatni, hogy egyes társulatok, bizonyos közintézetek, azon polczra nem emelkedhetnek, a mely megfelelhetne azon közös humánus oktatás ezéljamak, a mire szükség van: akkor hivatva hiszem az államot arra, hogy fellépjen és gyámolitson. Felkérem a t. miniszter urat: méltóztassék ezen intézeteket szorosan figyelemre méltatni, s arról gondoskodni, hogy oly terjedelmet nyerjenek, s oly intézetekké váljanak, melyek által a szükségesen segítve legyen, annyival inkább, mert tudom, hogy ezen intézetek egyike, a pesti vakok intézete, ezen államsegélyt nagyon is igényli. Másodszor azonban azt is kívánom — és abban, azt hiszem, mindenki fog támogatni, — hogy ha mindjárt ily nagyszerű ós bizonyos humánus czólokat kitűző intézeteknél nem is adatnék államsegély; nem hiszem, hogy a kormány ne lenne feljogosítva, társadalmi vagy bármely más utón ezen intézetek felvirágzására hatni. Bobory Károly: Az emberiség nevében előttem szóló t. Szatmáry képviselőtártam által elmondottakat melegen pártolom; de miután ő a siket-némák intézetét emiitette : el nem mulaszthatom, hogy a vakok intézetéről, melyről itt egy betű sem fordul elő, egy két szót ne mondjak. A vakok kétségkívül még inkább sajnálandó növendékei az emberiségnek, mint a siketnémák, A közkegyelet számukra intézetet alapított, mely körülbelől 40 év óta áll fen Pest városában. Alapíttatott néhány úgynevezett igazgató bizottmányi tag felügyelete alatt. Senki előtt sem képez titkot, s már e teremben is többször volt róla szó, hogy ezen intézet ügyei minden esetre zavarban vannak. Tudjuk azt, hogy ezen intézet tanitó és felügyelő személyzete közt szakadás áll fen; minek folytán nemcsak több rendbeli folyamodvány jutott már a t. kormányhoz, hanem ma20* #•
