Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-418

418. országos ülés jatiuár 12. 1872. 151 újság hasznos-e az országra nézve, vagyis inkább, hogy több hasznot áraszt-e vagy kárt? A néze­tek, vélemények s meggyőződések különbözők le­hetnek. Az én meggyőződésem 7 nyelven tani­tani az országnépét.: tévesztett irány, óriási csa­lódás ; mert e szerint nem csodálkozom, ha kép­viselők különböző nemzetiségbeliek előállanak, hogy mindegyik számára — mert e szerint mind­egyik külön nemzetnek képzeli magát — egyetem is állíttassák fel; ha a kormány a hétnyelvű ta nitó-ujságot még mindig jónak látja: akkor azt méltán követelhetik is. Én azt károsnak tartom, s hogy ezt miként orvosolhatják : bátor vagyok egy-két megjegyzést előre bocsátani, amit ma­guk a nemzetiségbe!! képviselők sem fognak ta­gadhatni vagy megczáfolui. Ugyanis nem áll az az álhit, melyet ők sürgetnek, melyet követel­nek, hogy csak anyanyelvén képeztethető ki a gyermek : miért sürgetik, hogy mindegyik saját anyanyelve szerint tanulhasson az isko­lában. Én azt tagadom, mert minden gyermek azon a nyelven képeztethetik, melyet megtanult; ha valamelyik gyermek Francziaországba kerül, s ott a franczia nyelvet fogja megtanulni: azon magát ki is fogja képeztetni, tudós s nagy em­ber is lehet belőle. Az előbbi időkben a latin nyelv volt a közös nyelv, azon képeztük ki magunkat, kik latin iskolában jártunk: ez világosan mutatja, hogy nem áll az, mintha csak anyanyelvén ké­pezhetné ki magát a gyermek. Ennélfogva né­zetem szerint egy közös nyelvet el kell fogad­nunk ; s ha nem is volna az még a magyar : akkor megint a nemzetiségek volnának kényte­lenek valamiben megállapodni, hogy ne legyen két nyelv az országban, hanem egy. A másik megjegyzésem az, hogy alig talál­tatik ember, illetőleg ebben az országban, a különböző nemzetiségek között, ki ne óhajtaná, hogy gyermekei a magyart, mint országos nyel­vet, megtanulják ; ha ez áll, pedig áll: akkor nem szükséges más nemzetisógbeli gyermekek számára külön nyelven néptanitó- újságot szer­kesztetni; hanem megtanulnák mindnyájan az egységes nyelvet. A harmadik igazság az, hogy a magyar nyelv megtanulása ép oly szükséges eszköz a ezél elérésére, mint akármely más tan­tárgy : tehát maguk a nemzetisógbeli apák is szintúgy óhajtják, hogy gyermekeik a magyar nyelvet tanulják, mint akármely más tantár­gyat; ennélfogva nem szükséges külön nyelven taníttatni. Végre a mint a csecsemő gyermek megtanulja anyjától a nyelvet: ugy a kisded­óvodákban a tanítóktól az egész kis sereg meg fogja tanulni a magyar nyelvet. Ezek oly igaz­ságok, melyeket nem lehet megczáfolni, és ha J nem akarunk 7 külön nemzet lenni: egy nyelvet kell elfogadnunk. Hibáznak tehát a nemzetiségbeli képviselők némelyikei, kik ép ezen hét külön nemzetiség nyomán oly különféle követelésekkel állanak elő, melyek nem jogosak. Az egyik azt hozta elő, hogy a magyar nemzet itt idegen, mint pl. Pavlovics képviselő­társam egyik interpellatiójában felhozta, hogy Újvidéken nem bocsáttattak be az idegenek, tud­niillik a magyarok. A másik, Babes Vincze képviselőtársam rá­fogja a magyar kormányra, hogy az ugy cse­lekszik, mint Gortsakoff és Bismarck, hogy min­denkit elnyom; csak a magyart pártolja. Miletics Szvetozár képviselőtársam hasonló­kép azt állította, hogy csak — gúnyosan monda — a „magyarokat" (Hosszas derültség) védi a kormány, a többiek irányában pedig zsarnok. Ezek szomorú jelenségek, t. ház! vádolják a magyar kormányt, hogy az elnyomó, méltat­lan és igaztalan; én ezt a történtek nyomán kereken tagadom. Régi időkben Kr. u. IV-dik században Attila világhódító serege sohasem nyomott el egyetlenegy népet sem. (Mozgás.) Attila, mondom győzhetlen seregével nem nyo­mott el egy maroknyi népet sem, és nyelvet vagy vallást soha meg nem sértett. Később, midőn az Árpádok bejöttek: meghagyták mások­nak vallását és nyelvét. Tehát igaztalan a nem­zetiségbeli képviselők ezen állítása. Ha a magyar nemzet — mint ők hiszik és állítják — méltánytalan, igazságtalan és elnyomó szellemű volna: akkor nem történhetnék az, a mi történt és leginkább ők bizonyítják, hogy a magyar nem hogy nem elnyomó, és igazságtalan volna; de sőt egyik főhibája az, hogy mindenki iránt, még a honárulók iránt is, nem eléggé szigorú. Egészen ellenkezőleg történik az más népek­nél. Mikor Bismarck serege bement Elsassba, noha franczia nyelvű volt az egész lakosság: megszüntette a franczia nyelvet. Ez Magyaror­szágon nem történik, ez csak a német elemnél történik. Mikor Bach uralkodását megkezdette, egy tollvonással megszüntette a magyar nem­zeti nyelvet: ilyesmit a magyarok nem tesznek soha. En azt gondolom, hogy ezen nemzetiség­béli képviselők csak azért beszélnek, hogy rólok is beszéljenek, vagy azért, mert a bécsi cama­rilla a reactio részéről... (Felkiáltások: A dologra !) Engedelmet kérek. Ez a dologra tartozik. Csakis háromféle oka lehet, más nem; vagy csak azért beszélnek, hogy rólok is beszéljenek odahaza; vagy másodszor azért: mert fel vannak bujtogatva, izgatva a bécsi camarilla által; vagy harmadszor azért, mi legveszedelmesebb, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom