Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-418

152 418. országos ülés január 13. 1872. külön territóriumot akarnak, az ország épsége ellen törnek: én mást nem képzelhetek. Én tehát ennélfogva kárhoztatásomat mondom ki ezen hétnyelvű újságra: mert az buzdítja fel őket a külön nemzetiségi kívánalmakra. Én arról vagyok meggyőződve, hogy mig a kormány egységes nyelv létesítésére minden eszközt fel nem használ a különféle nemzetiségeknek természetes utón való közelítésére; azoknak egygyé olvadására nem fordítja legfőbb gondját: addig köznevelésünk józan nem lehet s államéletünk nem lehet olyan, melylyel függetlenségünket valaha megszilárdíthatjuk. Ezek azok, miket különösen a nemzetiségi képviselőknek itten a házban való magaviseletökre vonatkozólag elmondani szükségesnek tartottam. Pap Zsigmond: T. ház! (Felkiáltások! Eláll! eláll!) Felhiva érzem magamat Táncsics előadására pár szóval válaszolni. 0 t. i. azt monda többek között: hogy a gyermekeket lehet nevelni azon nyelven is, melyet nem ért; meglehet, hogy ő ezen mesterséget tudja: de én vagy más ezt bizonyosan nem fogja tudni: mert kérdem, t. ház, hogy lehet nevelni a gyermeket más nyelven, mint a maga nyelvén ? erre a felelet az, hogy máskép nem lehet. Képviselőtársam azt kívánja, hogy egy universalis nyelv legyen a világon: az jó volna; de mióta a bábeli torony építésénél az emberek összevesztek, annyiféle nyelv és nemzet van, hogy egy átalános nyelvet felállítani nem lehet. Egy universalis nyelv feltalálása még eddig senkinek se sikerült. Az emberiséget nagyon lekötelezné Táncsics barátom, ha ugy, mint az orvosok feltalálták az ótás mesterségét, és titkát a himlő ellen: ő is feltalálna egy ótószert, melynek segítségével beóthatná minden emberbe, minden csecsemőbe azt a nyelvet, a mit akar; ekkor legalább nem lennénk kénytelenek több nyelvet tanulni, hogy egymást megérthessük: de ezt a módot még senki sem találta fel, és így megenged barátom, ha azt mondom, hogy a gyermeket igenis a maga. nyelvén kell nevelni. De ebből nem az következik, a mit reánk, mint nemzetiségi képviselőkre akar fogni: hogy t. i. mi szakadást akarunk. A világért sem. Én ismerem az országnak azon jogát, hogy kell egy diplomaticus nyelv, és ez Magyarországon nem lehet más : mint a magyar nyelv; de többször kinyilatkoztattam, mint most kinyilatkoztatom, hogy nem kell összezavarni a diplomaticus nyelvvel a nemzetiségek jogait, melyet tiszteletben kell tartani. A diplomaticus nyelv a magyar itt e házban, és a kormányhoz felfelé; de nem lefelé. De ennél tovább ne menjünk : mert többre az államnak szüksége nines, és ennél több megsértené a nem magyar ajkú nemzetiségeket. Fájdalom, tegnap az államtitkár ur kijelenté azt, hogy nem értik a közoktatási minisztériumban a nyelveket; pedig azért van kormány, hogy közegei értsék a hazában lakó népek nyelveit. Ezen nyilatkozatot mindenkitől vártam volna, csak nem az államtitkár úrtól. De most nem ezen tárgyról lévén szó, melyet csakis meleslegesen Táncsics képviselő ur mozaik beszédére emliték fel; — szólni fogok röviden azon hét nyelvű paedagogicus lapról, és erre nézve megteszem észrevételeimet és pedig practiee. Azt hiszem, hogy minden népnek fogalmához kell alkalmazkodni, ha azt akarjuk, hogy azt könnyebben megértse. Ha azon ételt, a melytől a magyar hizik, oda adom a németnek : bizonyosan csömört fog kapni tőle. így történik, hogy szerkesztenek magyar nyelven lapot, abban oly ideák vannak kifejtve, melyeket midőn román vagy más nyelvre fordítanak: az illető paedagogus nem érti meg. Oktassuk a pae* dagogusokat a maguk nyelvén. Magam is olvastam a lapot, és pedig én csak tudok románul ; értem a román nyelvet, és ki kell jelentenem, hogy a mit magyarul olvastam: azt megértettem ; de nem értettem azt, a mi románnyelvre volt fordítva ; hogyan lehetne tehát azt követelni egy alantabb fokon álló paedagogustól, hogy azt megértse? Nekem tehát az az észrevételem: gondoskodjék a miniszter ur arról, hogy a román vagy orosz lapban ne azt újságolja, mi történik Kecskeméten, hanem oktassa oly forgalmak szerint, a melyeket megért. Tapasztalásból beszélek. 184:8-ban én indítványoztam legelőször Pestmegye közgyűlésén, hogy a nép nyelvén szerkesszünk minden nyelven lapot; de nem volt megkötve, hogy ugyanazon egyet közöljön mindenik fordítás szerint; hanem ki volt jelölve a főeszme,amit meg kellett tartani, és azután szabadon szerkesztetett tovább. Tehát én csak arra figyelmeztetem a miniszter urat, hogy ne fordítást adasson a többi nyelvű lapokban, a minek semmi hasznát ne vehessen a nép. Mert igy csak kidobjuk a 30,000 frtot anélkül, hogy czélt érnénk; ez ellen van kifogásom. Ezt ajánlom a t. miniszter ur figyelmébe. Irányi Dániel: T. ház! Csak a hét nyelvű lapra nézve kívánok néhány tárgyilagos észrevételt tenni. Helyes eszmének tartom azt, hogy a különböző nyelvű tanítók kezébe oly lap juttassák, mely őket necsak a kormány-rendeletekkel ismertesse meg, hanem melyből egyúttal tudomást szerezhessenek magoknak arról is, a mi a nevelés terén történik. És hogy ez a