Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-418

144 418. országos ülés január 12. 1872. ház figyelmébe ajánlanám, s midőn % szavaimat bevégezem: bátor vagyok határozati javaslatomat felolvasni. (HaUjuk ! Olvas) : „ Határozati javaslat. A vallás és közoktatásügyi miniszter utasittatik, miszerint az 1868: XXXVHI. törvényozikk azon §§-ainak, melyek az eddigi tapasztalatok nyomán végre nem hajthatók, vagy végrehajtásuk esetében is a népiskolai oktatás érdekeivel, tényleges viszonyaink folytán ellentétbe jönnek: revisiojáról még ez országgyűlésen e ház elé törvényjavaslatot terjesszen. Pauler Tivadar közoktatásügyi miniszter: T. ház! Schvarcz Gyula képviselő ur oly tárgyakat érintett beszédében, melyeket felvilágosítás és válasz nélkül nem hagyhatok. Különösen a tanszabadság eszméjéből kiindulva, nem mondom épen roszalni, de némileg gáncsolni látszott a kormány azon eljárását, melyet a tankönyvek kiadása körül követ. De legyen szabad itt megjegyeznem, hogy a tanszabadság elvének, ott a hol annak helye van, barátai közé tartozom. A tanszabadságnak t. i. helye van és lehet, felfogásom szerint, egyedül a főtanintézeteknél, hol érett ifjak vannak, kikre egyrészt a tanulmányok választását és berendezését bizni lehet; másodszor: hol oly tudományok taníttatnak, melyek tanításában a napról napra fejledező ismeretek tekintetbevételével a tanárok tudományos belátására kell bizni, hogy mit tanítsanak és hogyan adják elő a tantárgyat. (Helyeslés.) Ez a felsőbb oktatásnak, ugy szólván, legmagasabb fejlesztése, és a felsőbb oktatás felvirágoztatásának meggyőződésem szerint egyik föltétele; decsak is a felsőbb oktatásnál. Már a középtanodáknál a tanszabadságot valamint sehol, ugy nálunk sem tartom alkalmazhatónak. Ami az elemi, vagyis a népoktatást illeti: itt a tanszabadságnak helyét egyátalában nem látom, nem láthatom. De ugy hiszem, hogy a t. képviselő ur azon avatottságánál fogva, melylyel a tanügyek körül bír: azt leginkább csak a tankönyvekre vonatkozólag értette és ugy fogta fel, hogy a tankönyvekre nézve nem kell ugy intézkedni, mint eddig intézkedés történt. A midőn boldogult elődöm a népoktatási törvény hozatala után a népiskolák szervezéséhez és átalában e törvény végrehajtásához fogott, a mint értesültem: mindenünnen panaszok érkeztek hozzá, mindenünnen jelentették, hogy alkalmas tankönyvek nincsenek és hogy a törvény végrehajtását nagy részben az akadályozza, hogy épen oly könyvekkel nem bir a tanító, milyenekkel birnia kellene. Ez indította őt arra, hogy enquétet tartson, s a legczélszerübb tankönyvek előállításáról gondoskodjék. Bizottságot állított egybe és pedig nemcsak a minisztérium tagjai, hanem az ország legtekintélyesebb tanférfiaiból. Azok pályázatokat hirdettek, a beérkezett munkákat megbírálták, a hiányokat, ha ilyenek voltak, kiigazitaui rendelték, jutalmakat adtak; sőt még azoknak is adtak jutalmat, kiknek munkálatai nem tartattak egészen alkalmasaknak; csakis azért, hogy nagyobb mértékben buzdítva legyenek az illetők ily könyvek megírására. Miután ezen utón nem lehetett tökéletesen ezélt érni, mert igen gyakran a pályázatok daczára sem érkezett be oly munka, mely megütötte volna a mértéket: egyesek bízattak meg a könyvek szerkesztésével. Ezek bírálat alá vétettek, egy nemcsak a minisztérium tagjaiból alakított bizottság részrehajlatlan bírálata alá. Ennek nyomán adattak ki a dijak és bocsáttattak közre a könyvek. Ezen eljárást követte elődöm, azon legtisztább szándék által vezéreltetve, hogy a legczélszerübb eszközöket alkalmazza és igy Magyarország iskoláit alkalmas tankönyvekkel lássa el. Volt is eredménye, mennyiben sok oly tankönyvvel bírunk, melyek minden méltányos igénynek megfelelnek. Ott, hol az nem történhetett: voltak egyes férfiak, kik önbuzgalomból iparkodtak a hézagokat pótolni, nevezetesen a minisztérium tagjai közül is; de, ugy hiszem, az még dicséretükre válik, hogy hivatalos teendőiken kívül tudtak annyi időt szakítani, ós annyi erőt a közügynek szentelni, hogy könyveket szerkesztettek; könyveket, melyek addig is, míg helyettök másokat kidolgoztatni lehet: a hézagot teljesen pótolják. Ezen eljárást követte elődöm; és azon egynéhány hónap alatt — 10 hónapja hogy vezetem a minisztériumot — nem láttam elegendő okot, és nem is láthattam, azoknál fogva, melyeket előadtam, hogy lényeges változtatásokat tegyek. Ugyanazt tettem, a mit a körülményekhez képest legczélszerübbnek vélt elődöm, és a mit magam is annak tartok. Hogy a tanfelügyelőknek is meghagyatott, hogy* ezen könyveket iparkodjanak az iskolákban terjeszteni és azon könyvek tanítását szorgalmazzák a községi iskolákban: ez természetes ; mert csak ugy lehet czélt érni, ha azon könyvek alkalmaztatnak, melyek czélszerűek ; és miután a felekezeti iskolákban használandó tankönyvek meghatározása a minisztérium hatásköréhez nem tartozik: legkevesebb, mi e czél elérésére történhetett, az volt,hogy a községi iskoláknak meghagyatott a tanfelügyelők által, hogy ezen könyveket alkalmazzák. Ha ez nem történik, t. ház ! akkor csakugyan czélja nem lett volna e könyvek szer kész-