Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-418

418. országos ülés január 12. 1872. 145 tésének s nem lett volna czélja azon munkásságnak, melyet az illetők kifejtettek, és azon eljárásnak, melyet boldogult elődöm követett. Mi a tankönyvek szétküldését illeti: azt tartotta elődöm legczélszerübb, legkevesebb költséggel járó és ,az iskolák szükségleteire nézve legalkalmatosabb eljárásnak, ha egy bizományos kezére adja, ki e könyveket szétküldje s azok szétküldéséről gondoskodjék, hogy így azon nehézségeket elhárítsa, melyek e tekintetben felmerülnének, ha csak egyesek belátására bízatnék az egész ügy. Nem rég a pesti könyvkereskedők e tekintetben beadványt nyújtottak át nekem, melyben ezen ügyet magokra nézve sérelmesnek állítván, annak megvizsgálását kérték. Én az ügynek vizsgálását elrendeltem és azt fogom utóbb tenni, a mit nem egyesek, hanem a közügy és az iskolák érdekében helyesnek és alkalmasnak látok. (Helyeslés.) Ami a törvény revisioját illeti: már az átalános vita alkalmával kifejtettem nézetemet, hogy t. i. vannak a törvénynek némely hiányai, azt tagadni nem lehet ; de azokat rögtőn orvosolni s már most uj törvényt hozni, azon tárgyalásokat ismételni, megújítani, a melyek folytán ezen törvény keletkezett: sem alkalmatosnak, sem lehetségesnek nem tartom. Én abban a véleményben vagyok, hogy évek hosszú sora kívántatik ahhoz, hogy a közoktatási törvény az életben gyökeret verjen. Nem puszta theoria ez; méltóztassanak széttekinteni Európa többi országaiban, a melyekben az iskolai törvény létesítése és életbeléptetése csak hosszú évek sora után sikerülhetett, még oly országban is, hol nem volt annyi akadály, mint épen hazánkban, hol a különféle nyelv, nemzetiség és vallás a törvénynek végrehajtását sok tekintetben nehezíti. A tapasztalás ismertesse meg a hiányokat, és a tapasztalás mutassa ki azt, hogy mit kelljen változtatni, hogy és miként kelljen változtatni. Hogy ezt most rögtön tegyük: azt — mint mondám — sem czélszerünek, sőt — tekintve az országgyűlésnek teendőit, tekintve azon tárgyalásokat, melyek szükségesek voltak arra, hogy e tőrvény létre jöjjön, a vélemények szétágazását, mely akkor nyilványult és mely kétségtelenül most is több pontra nézve nyilványulna, — tekintve mindezeket, lehetségesnek sem vélem; és ennélfogva nem járulhatok Schwarz Gyula t. képviselő ur azon indítványához, hogy küldessék ki bizottmány az iránt, hogy e törvény már a jelen országgyűlésen revisio alá vétessék. Ami képviselő urnák azon kívánságát illeti, hogy részletesebb kimutatás történjék arra nézve, hogy hova fordittatik a. pénz, és hogy az iskolák KÉPV. H. NAPLÓ 18f4 xxés tanitók neveztessenek meg: ez részben a közoktatásijelentésbe való, ott ki fog mutattatni, hogy a pénz hova fordíttatott; ámbár azt, hogy névszerint soroljuk fel a tanítókat és özvegyeket, kiket segélyeztünk : részemről szükségesnek nem tartanám; mert csak arról van szó, hogy tudjuk, mennyit, mi czélra költöttünk; és azt hiszem, hogy az, mi neve az illetőknek : az országra nézve alig bir érdekkel; hogy czélszerüen történt, azt a miniszter felelősségére lehet bizni. {Helyeslés.) Schwarz Gyula,: A mennyiben némely szavaimat nem ugy vette a t. miniszter ur, mint a hogy mondattak, vagyok bátor kővetkező kérdést intézni a t. miniszter úrhoz: igaz-e az, hogy van egy bizottság, melyben ugyanazok, kik a megbízást adják a tankönyvek írására, ugyanazok irják azokat ? ítélik oda az illetőknek a jutalmat és ugyanazok fel is veszik az odaítélt jutalmat? Csengery Antal: T. ház ! Mindenekelőtt — habár hívatlanul — azon interpellatióra felelek, melyet Schwarz Gyula t. képviselőtársam épen most a miniszter úrhoz intézett. Azt mondta ő: van-e oly eljárás, a hol a pályamüveket ugyanazok irják és Ítélik meg ? Ilyen eljárás pedig a világon számos akadémiában létezik, és senkinek sem. jutott eszébe az ilyen akadémiát gyanúsítani azzal, hogy az odaítélésben részrehajlóan vagy helytelenül jár el. Elismerem, hogy vannak a törvény végrehajtása körül a közoktatás terén mulasztások ; de a minisztérium a megtámadások ellenében, a melyek ellene intéztettek: erősebb téren nem állott, mint épen a tankönyvek készítése kérdésében. Már előadta a t. miniszter ur, hogy megboldogult előde igen helyesen, ugy intézkedett a tankönyvek készítése körül, hogy a minisztériumból kiküldött egyén vezetése alatt az egész országban ismert nevezetesebb paedagogiai képességekből enquéte állíttatott össze, mely a tankönyvek készítésének alapelveit megállapítsa, és az ezen alapelveken készített müveket megbírálja. Ha igaz az, — a mit tagadni nem lehet, — hogy a népoktatás terén csakugyan a legtöbb képességet tanúsított egyénekből állíttatott össze azon nem szükkörü bizottság, hanem szélesebb körű enquéte, melyet a t. miniszter urak a tankönyvek készítésére összehívtak: akkor, t. ház, nem lehet felhozni ezen bizottság ellen azon vádakat, melyeket épen most hallottunk. Én is olvastam már lapokban is azon vádakat ; de én nem e vádakból, hanem az eredményből ítélem meg az enquéte munkásságát; és sem a t. felszólaló, sem a hírlapok nem mondták egy szóval sem, hogy roszak lennének azon könyvek, melyeket ama bizottság elfogadott. Sőt ellenkezőleg, t. ház, azon tankönyvek kivétel nél19