Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-418
418. országos fllés jaimár 12. 1872. 143 Utánozzuk Olaszország példáját, amely, mint látjuk, Sicilia és Nápolyban egy pár év alatt majdnem 2000 iskolát alapított; de bizonyára másként járt el, mint mi. Az mondatott, s pedig általam igen tisztelt s nagyra beesült férfin által, hogy ez utoljára oly tőrvény; melyet végrehajtani nem lehet előbb, mint talán 50 óv múlva, s akkor is hálát adhatunk Istennek, ha végre fog hajtatni. Igenis, magát az egész törvényt nem is lehet rögtön végrehajtani ; de vannak oly momentumai, melyeknek végrehajtása annyi, mint ezen törvény végrehajtásának megkezdése, s ha azt Játjuk, hogy megkezdeni sem lehet, mert egyes §§-ai akadályt képeznek: természetes, hogy hazafias kívánság ezen akadályok eltávolítására törekedni. Ily mozzanat pl. mindjárt az iskolaszék kérdése, a tanfelügyelők jogköre, különösen azon viszony, melyben a tanfelügyelők állanak a politikai administratióval. Hogy ba a tanfelügyelő a törvény értelmében semmi közeg fölött nem rendelkezik: hogy ha a szolgabíró, ha akarja, megteszi: ha nem akarja, nem teszi meg azt, a mire a tanfelügyelő őt közvetlenül vagy közvetve felkérte: akkor a törvényt jaem lehet végrehajtani, s akkor a község, vagy az illető községi közepek roszlelküsége megfogja akadályozhatni azt, hogy 50 év múlva i> végrehajtassák; csak ha ezen törvényt revideál juk, csak ezen fontos, de hiányos §-okban: akkor azt hiszem, kijönnénk azon dilemmából, azon circulus vitiosusból, melyben most állunk. Mert nemde ugy áll a kérdés jelenleg: a miniszter ur nem irányoz elő nagyobb összeget, mint a v -ennyit előirányzott. S a miért valamennyien feljajdulnak; miért nem irányoz elő többet•? mert ezt sem bírja elkölteni. Miért nem költheti el ezt 1 azért mert e tőrvény, ugy ahogy most fönnáll, mostani szerkezetében, mechanikájában, a tanfelügyelőknek a politikai közegekkel szemben levő jogviszonya mellett az iskolaszékek és iskolatanácsok hibás egybeállítása, a pótadó csekélysége akadályozzák ezen törvény végrehajthatását, másrészről pedig ama §§. sanctiójának hiánya, mely megmondaná, mi történjék a hanyag, köteleségét nem teljesítő községgel: — meggátolják őt abban, hogy nagyobb összeget értékesítsen, mint a mennyit előirányzott. Mert bár én is azt óhajtom, hogy nagy összeg szavaztassék meg a közoktatásügyre ; de egy fillér se szavaztassék meg, melyet ne lehessen értékesíteni. Én tehát az gondolom, bocsáttassák előre az illető g. revisiója. ífem mondom, minő szellemben, nem akarom pneoceupálni a t házat, nem akarom kedvét < lvenni oly férfiaknak, kik különben talán beleegyeznének ezen revisióba az által, hogy saját eszméim alapján proponálnám : egyszerüleg azt a revisiót hozom indítványba, miszerint e törvény revideáltassék, hogy segítség adassék amost tehetetlen ügybuzgalomnak s az illető mechanismus legalább már valahára kellő mozgásba hozathassák; csak történjék valami és hogy ha megtörtént, hogy ha ez országgyűlésen megtörténhetik: akkor arra fogom a miniszter urat kérni először is, hogy vessen számot már egyszer komolyan mindazon szükségletekkel, melyek elkerülhetlenek, a melyeknek fedezése mellőzhetlen és kérje minisztertársait, kérje a kabinetet, hogy a rendes költségvetésbe nagyobb összegek tétessenek, mint eddig ; mert azt elegen elmondták, azt hiszem én is, hogy mily aránytalan a közoktatási budget szemben az egyéb tárczák budgetjénél és azután azt is, mit sokan kétségbe vontak, hogy még a magánalapok , a felekezeti alapítványok sem képesek ezen kedvezőtlen arányokat kedvezőbb arányokká változtatni. Az eddigi előirányzat, nézetem szerint, nem elég ; ez korántsem elég arra, hogy minden meglegyen, a minek történnie kell Most is felszólítom, mint felszólítani a múltkor a miniszter urat, hogy forduljon a közoktatás nagyobb mérvű emelhetése czéljából egy nemzeti kölcsön megnyitása végett a házhoz. Azt hiszem, hogy kevesen fognak lenni azok, kik e kölcsön felett mosolyognának és kevés lesz azok száma, kik nem fognának készséggel, — nemcsak itt e házban hanem azt hiszem a házon. kívül is — a társadalom intelligens részében is hozzájárulni, hanem is százakkal s ezrekkel, hanem filléreikkel. Ezek előrebocsátása után esak azt vagyok bátor a miniszter ur figyelmébe ajánlani: méltóztassék a Madarász képviselő ur által beadott indítványt, mely nagyon átalánossagban van tartva, akként értelmezni, hogy sietve a zárszámadásokkal, a miniszter ur a jövő budget előterjesztése alkalmával méltóztassék, amennyire csak lehet, részletesen elősorolni nemcsak két-három tételben, átalánossagban kimutatni, hanem névszerint kimutatni minden egyes concret esetet, illetőleg hogy mennyi ment tanszerekre, mennyi ment a tanítók segélyezésére, mert nem látom okát, miért nem lehetne ezt tenni, miután nem megy százezerekre azon tanítók száma, kiket segélyeztek, s nem megy százezerekre azon összeg, melyet építkezésekre fordítottak. Ismétlem: azt óhajtom, hogy Madarász határozati javaslatát akként értelmezze a miniszter ur, hogy erkölcsileg kötelezve érezze magát a következő budget alkalmával, részletezve elősorolni — amennyire lehet — mindezeket; természetesen fön tartva az átalános rovat alatt bizonyos összeget, előre nem látható költségekre. Most, midőn népoktatás-ügyünk sorsát, különösen pedig sanyarulag fizetett, tanítóinkat a
