Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-418
418 országos ülés január 12. 1372. Hl tehát saját maguknak adják a megbizást, maguk bírálják meg az illető munkákat s maguk magukat jutalmazzák meg. A tanszabadságot e teremben igen sokszor hangsúlyozták, oly annyira, hogy kik az üres phrasisokat nem szeretik : már meg is unták. Én azonban a dolog lényegét szeretem, és megvallom, hogy ezt a tanszabadság előmozdítójának nem tartom. Számtalan eseteket hoztak fel előttem szakférfiak, hivatalos egyének; ez esetek egyike a következő. Az illető tankönyv-biráló-bizottság megbízván egyeseket bizonyos tankönyvek kidolgozására, s más részről nem zárhatván ki azt, hogy véletlenül más is ne pályázzék: mi történt ? Azon munkák közül, melyek pályáztak, a nélkül, hogy megbízás folytán írattak volna: több mü elvettetett, mely ellen pedig — mint mondám — különös tárgyi kifogást tenni nem tudtak. De volt egy pályázó, ki a körhöz tartozott, kinek munkáját használni azonban nem lehetett. Kétszer, háromszor adták vissza a munkát, hogy javítson rajta, hogy végre megjutalmaztassék. Ez positiv adat, s ha a miniszter ur kívánja: meg fogom az illetőt nevezni, a kitől hallottam. Kapcsolatban áll e monopóliummal egy másik, mely ellen lapjaink szintén számtalanszor felszólaltak. Egyetlenegy könyvárus bizatik meg az öszszes az állam által ajánlott tankönyvek elárusitásával. Még a Bach-rendszer alatt is, mely pedig igyekezett mindenüvé a monopóliumot becsempészni: jogában állott minden hiteles könyvárusnak kereskedni azon tankönyvekkel, melyeket a kormány ajánlott. Nem tudom, mennyiben hitelesek ezen adatok, azért ezekre nézve is felvilágosításért esedezem. Kétségkívül vannak e tételnek más nevezetes momentumai is. A t. miniszter ur, ki gyakorlati szakférfiú a tanügy terén, kinek én speciális magyar józan ítéletét s éles elméjét igen igen tisztelem : legközelebbi felszólalásában egy oly pontra vágott, melyet én már több izben voltam bátor ajánlani a t. háznak, — s nemcsak én, hanem iskolatanácsok, egyes tanfelügyelők, a itt a házban is egy, •— szakférfiak, hírlapírók. Két évvel ezelőtt hozatott meg az 1868-iki XXXVIII törvényczikk, melynek vannak igen szép §§-ai, melyeket végrehajtani nem lehet, s vannak §§-ai, melyek a közoktatás érdekeinek inkább kárára, mint előnyére vannak. Nagyon sajnálom, hogy, amint vettem észre, általam igen tisztelt Csengery Antal képviselőtársam tegnapi nyilatkozata el fogja némítani azon hangokat, melyek a revisiót sürgetik. Az igaz, hogy sajátságos körülmény, hogy valahányszor a revisio kérdése megpendittetett : ezen revisiót oly uraktól hallottam csak védelmeztetni, a kik nem voltak tagjai, és ellene csak olyanokat hallottam felszólalni, a kik tagjai voltak azon bizottságnak, mely a tőrvényt megalkotta. Ez kétségkívül nem ok arra, hogy ne tartsam őket oly tekintélyeknek, mint különben tartom ; csak azt akarom megjegyezni még, hogy az egész közoktatási budget folyama alatt, a közoktatási miniszter ur előterjesztéséből és tanfelügyelői jelentéseiből bőven kitűnik, miszerint azt, a mit a miniszter ur ajánlott: eszközölni nem lehet mindaddig, míg az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk bizonyos §§-ai, legalább részben, nem módosíttatnak. Már tavaly voltam bátor beadni egy határozati javaslatot; azóta a viszonyok nem változtak és röviden csak azt akarom megjegyezni, hogy Pestmegye és más megyék iskolatanácsa felirt több izben már a felől, hogy nem lehet életbe léptetni a törvénynek azon §§-ait, melyek a községi iskolákra vonatkoznak, mindaddig: mig az 5%-es pótadó kérdése és a tanfelügyelők, iskolatanácsok kérdése nem szabályoztatik. Ha azt akarjuk, hogy iskoláink végre kellő számmal jöjjenek létre; pedig ezt akarnunk kell: akkor adjuk meg az eszközöket is. Ha az 5%-es pótadó nem elégséges — pedig tudomásom szerint az nem elégséges arra — mi következik ebből ? ha azt akarjuk, hogy iskoláink mégis kellő számmal s minőségben létre jöjjenek? az : hogy az államháztartás maga fordítson arra oly összeget, hogy iskoláink kellő számban legyenek. Ha csakugyan az 5o /°-es pótadó megmaradna a községeknél : azok nem fognának e tekintetben többet tenni, mint eddig tettek; és mégis, ha azt akarjuk, hogy több történjék e tekintetben: csakugyan az államnak kell legalább 15 — 20 milliót a községi iskolákra előirányozni, ilyen nagy kiadásra pedig az államháztartás, nem hiszem, hogy képes legyen; de mégis szükséges az, hogy iskoláink kellő számmal jöjjenek létre; és én nem látok más módozatot erre, mint azt, hogy az illető 5%-es pótadó kérdése a községi iskolák autonómiájával szemben tisztába hozassák. Egyik tanfelügyelő, a ki itt ül, kinek tegnap tartott szép beszédében én is gyönyörködtem, — és csupán azt sajnálom, hogy, miután ő még most is kormány-tisztviselő és ha a kormányban annyi hibát talál, hogy mikép tudja megegyeztetni képviselői állását az alárendelt tisztviselői állással, — ezen tanfelügyelő, mondom, beszédében igen jellemző momentumokra utalt; ilyen, például a kisajátítás kérdése, mely nincs is az 1868-iki XXXVIII. t. cz.-ben felvéve, ilyen az iskolai alap kérdése oly községekben, melyeknek ingatlanuk nincs; s nagyon helyesen jegyezte meg, hogy mig revisio nem történik: nem lehet e törvényt sem keresztül vinni, és rövid idő alatt tisztába hozni,
