Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-417

417. országos ülés január 11. 1872. 125 kötelességünk oda hatni, hogy azon eszközöket teremtsük elő, a melyekkel az ily visszaéléseket ki lehet gyökerestül irtani. Mnes nehezebb, mint a nép kezei közül egy tan-ima vagy éneke<?kőnyvet kicsikarni. A kiknek e téren oly tapasztalásai vannak, mint nekünk : azok át fogják látni, hogy a nép más szemmel nézi a könyveket, mint e müveit ember. A nép ezt oly birtoknak tekinti, melytől megválni nem akar; nincs benne meg azon meggyőződés, hogy azon pár garas, mit fia nevelésére ad : az kötelessége. Felfogásom szerint a bajon lehetne segíteni. Előrebocsátom azt, miszerint nem látom át, hogy nem értem, miért lenne oly nehéz a minisztériumnak nyomára jutni annak, hogy ezen veszedelmes könyvek honnan származnak. Hiszen vannak tanfelügyelők. Szeretném én azon tanfelügyelőt látni, a ki nem tudná meg egy év leforgása alatt azt, hogy melyik iskolában micsoda könyvet tanítanak, és hogy azon könyv honnan származik. Ezt nem nehéz megtudni, mert az nem származhatik máshonnan, mint azon felekezetnek főnöke-, esperese-, püspöke-, vag}

7

, amint az nálunk neveztetik, superintendensétől. A bajon — nézetem szerint csak akkor lehetne segíteni, ha megszavazunk bizonyos összeget azon czélra, hogy ott, a hol ily tankönyvek léteznek; beszedetvén, elégettetvén, megsemmisíttetvén, az ország által helybenhagyott tankönyvekkel azonnal, még pedig ingyen helyettesittetnek. Ha azt nem tesszük : a többi mindcsak declamatio, üres szó és soha czélhoz vezetni nem fog. Minden embernek van a jogról fogalma, e jogát gyakorolni is akarja. Azt mondja például egy felekezet: én e könyvet elfogadtam és helyesnek találtam ; a kormány pedig azt mondja, hogy ezen könyv rósz, helytelen. En csak a legrendszeresebb eljárást veszem, — e könyvet rögtön helyettesíteni nem lehet, mert ez időbe, ez pénzbe kerül. Ez megtörténhetik azon esetben is, ha a felekezet a legjobb indulattal viseltetik a közjó és hazánk irányában. Hát a hol az ily eljárást mellékes érdekek táplálják

1

? Ez oly kérdés, melyet csak évek folytán lehet megoldani, mi alatt egy egész generatiót nevelhetnek roszul! Én tehát azt inditván}

r

ozom, tegyen a miniszter ajánlatot arra nézve : miként lehetne legolcsóbban, leggyorsabban terjeszteni jó tankönyveket ingyen, miszerint meggyőződjenek a felekezetek, hogy az állam épen az ő javukat akarja. (Helyeslés bal felöl.) Petrovay Ákos: T. ház! Nem szólaltam volna fel, ha gróf Zichy Nándor képviselő ur azon nyilatkozata nem késztetett volna a felszólalásra, miszerint a miniszter ur megnyugtató nyilatkozatával tökéletesen meg van elégedve. En részemről nem vagyok megelégedve azon nyilatkozattal, melyet a miniszter ur és az államtitkár ur itt a ház előtt tettek. Nem vagyok pedig megelégedve épen azon okoknál fogva, melyeket igen tisztelt báró Podmaniczky Frigyes képviselő ur most elmondott. Hogy azon viszszaéléseknek, melyek ezen tankönyveknek országszerte elterjedéséből származnak, végét lehessen vetni : arra nézve azon rendszabályok, melyeket a t. miniszter ur és az államtitkár ur ígértek, tökéletesen elégtelenek. Itt csak egy erélyes administrativ rendszabály segíthet ; mert ezen tankönyvek, nemcsak, mint egy képviselő ur monda, Vas vármegyében, de sporadice az egész országban el vannak terjedve. Magatnis bizonyságot tehetek erről, ki — egy bizonyos iskolának patrónusa levén, a vidékben gyakran megfordu lok, s az iskolákat meglátogatom. En tehát szintén azon rendszabályt kívánom életbe léptetni, hogy a kormány intézkedjék erélyesen és pedig tanfelügyelői által. Egy egyszerű rendszabálylyal véget lehet vetni az egész bajnak: ha a tanfelügyelő kötelességét teljesíteni fogja és a dolgot megvizsgálja, magában az iskolában kicserélvén a rósz könyveket rögtön. így vége lesz a bajnak, azért ezen intézkedést kívánom életbe léptetni. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: T. ház! {Halljuk /) Mielőtt ezen tárgy felett nyilatkoznám : legelőször is azon meggyőződésemnek kívánok kifejezést adni, hogy itt senkinek azok közül, a kik felszólaltak, bizonynyal eszébe nem jutott a római katholika egyházat ugy akarni feltüntetni, miként az ellen gróf Zichy Nándor képviselő ur tiltakozott, mint a mely, mint ilyen, mint kath. egyház az ország jólléte ellen működnék. En legalább részemről ezt nemcsak tenni nem akarom; de még arra is kérem a t. képviselő urat, hogy az által, hogy az oiynemü visszaélések ellen, a milyenekről itt szó volt, történt felszólalásokat ugy veszi, mintha azok a katholikus egyház ellen intéztettek volna ; ne sértse meg önmaga azon katholikus egyházat; (Helyeslés.) mert ha állana, hogy oly visszaélések ellen, milyeneket Szelestey László képviselőtársam, és Várady t. barátom felhoztak: nem lehetne szólani anélkül, hogy az ember ezáltal a katholika egyházat megsértse : — ez aztán igazán egy igen szomorú, és azon egyházra nézve igen sértő helyzet volna. (Helyeslés) En azt hiszem, hogy még eddig itt e ház kebelében nem szoktuk volt a hazafiság irányábani helyes vagy helytelen eljárást a szerint bírálni meg, minő hitfelekezethez tartozik valaki. (Helyeslés.) Azt gondolom, hogy arról itt nemcsak szó-