Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-417

126 417. országos ülés jaiiuár 11. 1872. lani, itt arról még gondolkozni sem szabad. (Helyeslés.) Akárki legyen s akárhová tartozzék az: azt kell nézni, mit követett el, s aszerint kell vele elbánni. Azon, hogy t. Zichy Nándor képviselő ur a tankönyveket és az azok iránt követendő eljárást a szabad sajtó átalános eszméjével azonositja és hozza kapcsolatba : nem csudálkozom, és ebben Podmaniczky barátomtól eltérek. Mert miután ő azt is előadta beszédében, hogy a tankönyv nem arra való, hogy azt tanítsák, ami benne van, hanem arra való, hogy mást tanítsanak: semmin nem csudálkozom amit a képviselő ur a tankönyvekre vonatkozólag elmondott. (Derültség.) Én más meggyőződésben vagyok. Én ugy tudom és ugy érzem, hogy a tankönyvek, — ós jegyezzük meg, elemi iskolákról beszélünk, nem pedig egyetemről, — hogy a tankönyvek az elemi iskolákban épen arra valók, és azért szoktak azok mellé még vezérkönyvek is iratni, hogy a tanítás azok értelmében történjék. Ami már azt illeti, hogy az olyan tankönyvek, melyekben a haza fönnállásával, integritásával ellenkező tanok foglaltatnak, minő szempont alá vétessenek: — nekem meggyőződésem, hogy semmi utón, vagy alig valamely utón lehet oly hazaárulási bűnt elkövetni, mint épen az elemi iskolai tankönyvek utján. Es ha egyszer olynemü bűn elkövetéséről van szó : akkor többé szelíd figyelmeztetések, felszólítások nem elegendők. Constatirozni a tényeket és pedig gyorsan és minél előbb a kormány kötelessége, s a ki ezen hazaárulási bűnt elkövette: azt büntetni kell mint hazaárulót. (Élénk helyeslés bal felől.) Ugyan kérem, hiszen ha hirlapilag, vagy beszédben, vagy bármely utón valaki felnőtt emberek között olyan nyilatkozatokat tesz, melyek a haza integritásával ellenkeznek, melyek azt veszélyeztetik: minálunk még nagyon is hamar, de másutt is a legszabadabb államokban, hol a sajtószabadság hitágazattá vált a nemzet életében, megszokták ezt torolni; de azt, ha valaki a jövő generatiót rontja meg, ha azt akarja felnevelni hazaellenes irányban : azt ne lehessen büntetni? Az olyan egyszerű ártatlan dolog legyen, miért még csak felszólalni sem érdemes ? Én" részemről ezt nem érthetem : hacsak azt a német közmondást nem akarjuk követni: „Die kleinen Diebe hángt man, die gossen lásst man laufen." (Tetszés.) Én tehát abban a nézetben vagyok, hogy oly tankönyvek ellen, a melvek olyan tanokat hirdetnek, mint a minőkről itt szó volt : a legnagyobb erélylyel és szigorral kell eljárni. Nem áll az, hogy az ily könyveknek módosulniuk kelljen közbejövő változtatások által, mint a hogy például Zichy Nándor t. képviselő ur hivatkozott a határőrvidék viszonyaira; mert a határőrvidék viszonyai, igaz, változás alatt állanak; de én nem hiszem, hogy szabad legyen már ma is és szabad lett volna három évvel ezelőtt valamely Szt.-István birodalmának területében levő bárminő iskolában tanítani mást, mint azt, hogy a határőrvidék részben Horvátországhoz, részben Magyarországhoz tartozik; ez a viszony pedig nem változik. Az egyes részek belviszonyai változhatnak ; de a haza egységének viszonyai nem szoktak ily módon változni. A tankönyveket illetőleg én részemről távol vagyok attól, hogy azt kívánjam, miszerint széles e hazában minden iskolában csak egyetlen tankönyv szerint lehessen tanítani; mert én ez által a szellemi műveltség oly egyoldalúvá tételét látnám, a mihez részemről hozzájárulni nem tudnék. Én azt óhajtom, hogy lehessen válogatni a tankönyvek közt és adhassanak ki tankönyveket egyes független a nevelósügygyel foglalkozó emberek is, és ezen tankönyv szerint is lehessen tanítani minden iskolában, az állami iskolákat sem véve ki; de egyet viszont megkívánnék szigorúan és itt már sem felekezeti, sem egyéni, sem szabadsajtói jog nincs, mely ebben ellenállhasson és ezen egy az: hogy egyetlen tankönyv se legyen az országban, a melyben az ország integritása ellen egy betű is foglaltatik. Ha el vannak terjedve az ily tankönyvek némely vidékeken, melyeken a nép szegénysége akadályul szolgál abban, hogy e tankönyvek kezéből kivétessenek: méltóztassanak ott alkalmaz ni azon módot, amit Podmaniczky t. képviselőtársam ajánl, hogy oly helyeken cseréljék ki az ott levő könyveket ingyen a nép nyelvén, de hazafias szellemben nyomott tankönyvekkel és akkor ezen egyetlen indok is elesik. Én tehát, t. ház, ha nem adok is be ez iránt ez alkalommal határozati javaslatot ; de kívánom, hogy a t. ház magatartása e tekintetben nyilvánuljon ugy, hogy a cultusminiszter — és némi tekintetben talán még más minisztertársa is érdekelve lehet ez ügyben, — hogy a cultusminiszter a ház ezen magatartása által utasittassék oda, hogy ily tankönyveknek az iskolákból, a használatból kivételét minél erélyesebben és gyorsabban eszközölje ; sőt ott, hol rósz szándék forog fenn, legyenek bár kik az ily tankönyvek terjesztői: gondoskodjék, hogy törvényes büntetést kapjanak. (Élénk helyeslés.) Zichy Nándor gróf: T. ház! Én szavaim félremagyarázása ellen akarok tiltakozni, illetőleg félremagyarázott szavaimat helyreigazítani. Egyrészt Tisza Kálmán t. képviselő ur határozottan vádolt azzal, hogy én a vallásos szempontot akarom itt a hazafiság mérlegének tekinteni, vagyis, hogy azon vallásos szempontot