Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-417

124: 417. országos ülés január 11. 1872. vonzalma sokkal tartósabb és erősebb gyökeret vert; nem tudta azt a Bach kormány alatt uralkodott sajtó sem kiirtani és megmételyezni. Az igen erős lánggal ég. Nem is tartok tőle, hogy némely könyvek, melyek azon időből reánk ma­radtak, ha azokat hirtelen nem is birjuk el­égetni : a hazafiság érzetét meg fognák gyen. giteni. Van igen sok ami rósz : rósz mindaz ami indulatokat gerjeszt; ha azonban minden roszat nyomban elakarnánk fojtani: könnyen még nagyobb roszat idéznénk elő; mert az indulatokat még inkább élesztenők. Én példa okáért* nem tartom jónak, hogy egymásután 3 — 4 szónok ugy tün­teti elő a kérdést, mintha a kath. elerus főpap­sága az ország érdeke ellen küzdene, mintha az meg akarná a nép hazafiságát mételyezni (Felki­áltás bal felől: Azt nem mondta senki.), oly ira­tokat terjesztene, melyek a haza érdekével el­lenkeznek; és pedig csak azért, mivel minden iskolában hevenyében, és tán nem oly gyorsan, mint kívánatos volna; azon tankönyveket, melyek a,z utóbbi korszakból reánk maradtak, ujakkal nem birta kicserélni. Távol legyen tőlem pár­tolni azt, hogy a kellő mértéket meg nem ütő j tankönyvek, vagy tán olyanok is, melyek az az időbeni állapotod —az ország törvényeivel ellenke­zőt — irják le, még forgalomban vannak. Én nem tudom azonban feltenni azt, hogy be lehetne bi­zonyítani, hogy az tanitatnék : ami azon köny­vekben foglaltatik. (Felkiáltás balról: Hát mire való akkor a könyv!) Ez nagy hiba volna. De viszont lehetetlen mindenkor oly köny­vet adni, mely a jelen állapotnak megfelel. Mél­tóztassék csak a határőrvidék kérdéses phasisait és e kérdés jelen helyzetét tekintetbe venni. Kétségtelen, hogy az valamennyi tankönyvben a jelen törvényes állapottal ellenkezőleg van leirva. Azonban az oktatás gyakran a tankönyvtől el- i üt; a tudomány halad, a viszonyok fejlődnek; s arra való a tanitó, hogy ugy tanítsa a tudo­mányt, a mint as áll, hogy kijavítsa a tankönyv hiányait;, a mig helyes könyveket nem lehet a tanuló kezébe adni. En tehát a tisztelt miniszter ur nyilatko­zatában megnyugszom. Én ugy fogtam fel nyi­latkozatát; hogy nem azért mondott köszöne­tet Várady képviselő ur felszólalásáért és fi­gyelmeztetéseért, mintha nem tudta volna, hogy mi történik, mintha tegnap nem értette volna az elmondottakat; hanem azért, hogy al­kalmat szolgáltatott neki egyrészt a tényállás valóságának feltüntetésére, másrészt hogy megnyug­tassa azokat, kik a haza, és törvény elleni tö­rekvéseket látnak ott, hol az élet csendes fejlő­dése nem felel meg {Felkiáltás bal felől: Oh! Oh!) némely indulatosabb és hevesb követeléseknek. (Helyeslés.) Podmaniczky Frigyes b.: Én na­gyon csodálkozom azon, hogy a t. előttem szóló előtt feltűnt az, hogy azon ügy, melyet Várady t. képviselő ur felhozott : itt discnssiót idézett elő. Én ezen épen nem csodálkozom, mert midőn hetek óta —• és helyesen — foglalkozunk a köz­oktatás kérdésével: termeszetes., hogy azon ügy, mely sajátlag alapja némely tekintetben a köz­oktatásnak, felkölti a képviselők figyelmét. De csodálkozom azon, hogy előttem szóló képviselő úrban azon eszme támadt, hogy ő a népiskolai tankönyveket a szabad sajtóval hozza kapcso­latba. Méltóztassék megengedni, nem újság a tankönyv, melyet csak akkor olvasnak az embe­rek, mikor nincs más dolguk. A tankönyv ve­zérfonal, mely nélkül a tanitó nem tud megélni; és ha az rósz: tanítóink 9 /io-ed része rósz lesz ; mert még korántsem vagyunk azon állapotban, hogy oly tanítókkal dicsekedhessünk, kik vezér­fonal nélkül tudjanak haladni a tanítás terén. Én, a mint egyrészről pártolom a szabad sajtót, s amint ellene vagyok mindannak, a mi a szellemi autodafé-re emlékeztet: épen ugy pártolom azt, hogy azon könyveket, melyek tévtanokat hirdet­nek a nép körében : meg kell égetni. Nekem csak két észrevételem van azokra, miket az ál­lamtitkár ur elmondott. Az első az, hogy én — megvallom — meg­követelném, hogy a eultusminiszteriumban le­gyenek oly hivatalnokok, a kik minden az or­szágban divó nyelvet tökéletesen értsenek. Mi­dőn azt mondta az államtitkár ur, hogy oly könyvek érkeztek a minisztériumhoz, melyeknek nyelvét egyetlenegy hivatalnok sem értette a eultusminiszteriumban: megvallom, elszomorod­tam ; mert ha valahol: ugy épen a eultusminisz­teriumban kell lenni több oly hivatalnoknak, a kik a legcsekélyebb, az országban divó nyelvet tökéletesen értsók; mert nem szabad szembekö­tősdit semmi tekintetben sem játszani. Második észrevételem az, hogy ha jól értet­tem, azt mondta az államtitkár ur, hogy azon könyvek, melyek helyeseknek nem találtattak : eladattak. {Tanárky Gedeon . Megsemmisíttettek 1} Ugy értettem, hogy eladást méltóztatott mon­dani; bocsánatot kérek, ha nem igy volt értve. (Táncsics Mihály közbekiált: Épen ugy volt mond­va!) E tekintetben tökéletesen ellenkező nézet­ben vagyok Zichy Ferdinánd képviselőtársammal, és e könyveket csakugyan elégetendőknek, meg­semmisítendőknek tartom. De, t. ház, miután némi kis gyakorlatom van az ily ügyekben: én azt tartom, hogy nem elég az, ha a képviselőház­ban az ily eszméket megpendítjük; nem elég az, ha ezek fölött deelamatiókat tartunk : hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom