Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-416

416. országos ülés január 10. 1872. 95 fenforgó hiányt minél gyorsabban orvosolni méltóztassék. Maga a miniszter is beszédében azt mondotta, hogy a gymnasialis szervezetet tovább halogatni nem lehetett; mert különben úgymond egy év volt volna veszendő. Méltóztassék már most meggondolni, hogy 12 száz fiatal ember megy négy éven át az egyetemen keresztül, kiknek fejlődése tanerők hiányában szakadatlanul szenved. P. Szathmáry Károly: T. ház! Mielőtt a pesti kir. egyetemről egypár szót szólanék : méltóztassanak megengedni, hogy egy rövid megjegyzést tegyek. Nem tartom ugyan szokásosnak a parlamenti életben azt, hogy bizonyos összegek ajánltassanak fel fizetés-javításra vagy más czélra; de sokkal jobban szeretném, ha mindazon szükségletek, melyek az országnak különösen közművelődési ügye körül előfordulnak : legelső sorban a kormány által ajánltatnának a törvényhozás előtt. Mindamellett kijelentem, hogy én részemről mindaddig, mig Magyarország közművelődési ügyeit európai színvonalon állóknak nem látom: mindazt, ami különösen a tanítók sorsának javítására s a tanügy átalános emelésére indítványba hozatik, elfogadom. -^g egy megjegyzést kell tennem, miután egy határozati javaslatom fekszik a mélyen t. képviselőház előtt, a hasonszenvi gyógymód tanszékének felállítása tárgyában. Miután ezen indítványom a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott, a pénzügyi bizottság pedig ezen ügyet még tárgyalás alá nem vette: kérem ezen tárgyat a közoktatási budget tárgyalása utánra halasztani, midőn majd fel fogok szólalni. Ami már magát az egyetemet illeti: nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az egyetem jelenleg szervezés alatt van. De, fájdalom, azt is tudjuk mindnyájan, hogy a megkésett munkálatok nyomán ezen egyetemi szervezés jelenleg elmarad ; sőt talán még a következő évben sem lesz sikeresithető. Ennélfogva én azon néhány megjegyzéssel, melyet tenni akarok: csakis azon hiányokra szorítkozom, melyek orvosoltathatnak azon pár év alatt is, mig az egyetem gyökeresen szerveztetni fog. Én azt, hogy egyetemünk azon színvonalon nem áll, melyen állnia kellene: különösen három indoknak tulajdonítom. Egyiket előadta Hoffmann képviselőtársam, és ez a tanerők hiánya. Amit előadott a jogi karra nézve: az még inkább áll a többi karokról. Több tanszéket érdemekben megőszült, de épen azért, mert megőszült, egyszersmind phisieailag elgyöngült tanár tölt be; Más tanszékeket ugyan még jó erőben levő tanárok töltenek be, de csekély számmal. Így pl. hogy többet ne említsek, az egyetemes történelmet az egyetemen egyetlen egy tanár képviseli; a phisieai tanfolyamot igen alkalmatlan helyiségben egyetlenegy szintén érdemekben megőszült tanár adja elő, és pedig három rendbeli tanfolyamnál. A többi szakok még mostohábban vannak ellátva tanerőkkel, mint a jogi facultas. Ezen ugyan lehetne segíteni, és szinte hallom, hogy a miniszter ur azt fogja mondani, hogy a magán-tanárok azok, kik ezen tanerőket segítik és igy a tanügynek javára szolgálnak. De meg kell vallanom, hogy a magán-tanári intézmény, amint az jelenleg az egyetemen létezik: nagyon is alárendelt szerepet visz, mely a tanszabadság eszméjének felvirágozására nehezen fog vezetni. Megtörténik ugyan, hogy egy-egy a tudomány iránt lelkesült fiatal ember jelenti magát mint privatdocens; de azon rendszer, mely egyetemünkön jelenleg uralkodik: olyan, hogy sokszor több éven át küzd ott nemcsak anyagilag, hanem szellemileg is azon munkában, hol minden erejét a tudomány előmozdítására és önmagának fölemelésére fordítja. De a körülmények olyanok, hogy működése mindenkép gátolva van. Nem elég, hogy a vizsgákon még vendégkóp sem szerepelhet, hogy saját tanítványait sem vizsgálhatja; hanem gyakran semmi kilátása sincs arra, hogy több évi működése után fáradsága legalább azzal lesz jutalmazva, hogy tanári székre emeltetik és legalább megélhetésre elég fizetést nyerhessen. Ha ezen magántanárok működése csaií annyira is méltányoltatnék, hogy kimondatnék, miszerint 2 — 3 évi tanítás után igényt nyernének a tanári fizetés egy hárma' dara: akkor még talán jobb jövőnek nézhetnének elébe; és ha lesz valami joguk, mitől ugy félnek sokan, arra nézve, hogy legalább saját tanítványaik vizsgáin jelen lehessenek: akkor legalább meglesz azon nemes verseny, melytől némelyek félnek; mert az a verseny, mely itt támadhat: lehet egyik-inásik emberre kellemetlen; de hogy ez a tudomány javára szolgál, az bizonyos: mert a verseny abból áll, hogy ki tanit jobban, és ez az, a mi kívánatos. A harmadik okot abban keresem, hogy egyetemi épületeink azon egyetlenegyet kivéve, melyet boldogult miniszterünk állított, t. i. a vegytanit: czélszerütlenek, sötétek és a tudomány jelenlegi állásának meg nem felelők és a kellő segédszerekkel ellátva nincsenek. Különösen áll ez azon tudományokra nézve, melyek egyszersmind praxist követelnek, hogy a tanítványok a tanár útmutatása szerint működhessenek. Itt a tantermek czélszerütlenül vannak berendezve, ugy bogy néhol a tanítványok alig látják a kísérleteket; a gyűjtemények nincsenek közelében a tantermeknek és e miatt az emberi természetnek azon sajátságánál fogva, hogy mihelyt valami nagyobb fáradsággal történik, annál ke-