Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-416
fi 6 416. országos ülés január 10. 1872. vésbbé vagyunk hajlandók azt követni: nem hajtanak kellő hasznot. Legsajnosabb helyzetben van, a mint emiitettem, az egyetemi könyvtár. T. ház! A leggyakrabban látogatott és az ifjúság fő szellemi táplálékát képző könyvtár összeomlással fenyegető helyzetben van, ugy, hogy igazán csak életvoszélylyel lehet oda járni az illetőknek, és e mellett fenyegettetik, hogy idestova az utezára kitétetik. Nem tudom: mikép vélekedik más ember; de én megvallom, azon véleményben vagyok, hogy ha lehet a kisajátítási törvényt igénybe venni akkor, midőn a közegészség, a díszítés, vagy átalában a kényelem szempontjai lebegnek az ember szemei előut; ha lehet lerontani a polgárok lakát, melyekben őseik, szüléik éltek és meghaltak: akkor nem tudom, miért ne lehetne azt akkor is igénybe venni, midőn arról van szó, hogy ne kelljen egy tudományos intézet könyvtárát, mely az ifjúság fő szellemi táplálékát képezi, átvinni egészen más helyre, mely legalább két évet fog igényelni, míg újra használható lesz. Én tehát azt hiszem, hogy a kisajátítási törvényt ott, ahol sem az ősök hajlékának lebontásáról, sem más jog sértéséről nem lehet szó; hanem tisztán arról, hogy helyről gondoskodjunk, a hol az ifjúság a könyvtárt ezélszerüen használhatja; — alkalmazni kell átalában mindazon építkezéseknél, melyek a közel jövőben az egyetemet érdekíendik; méltóztassék azon magasabb szempontokat követni, melyek a vegyészeti laboratóriumnál követtettek, hogy egyetemünk ugy a tanerők, mint a taneszközök tekintetében európai színvonalra, emelkedjék. {Helyeslés.j Patrubány Gergely: T. ház! Tudom, hogy mivel tartozom a t. ház türelmének és az idő előrehaladottságának; de tudom azt is, hogy köteleséget mulasztanék, ha e pontnál fel nem szólalnék. Engedje meg a t. ház, hogy azon indítványomat, melyet tavaly, mint az egyetemi reformkérdés keretébe tartozót tettem, megujithássam. Az indítvány a következő: „Utasíttassák a közoktatásügyi miniszter, miszerint szerezzen tudomást, hogy a pesti királyi egyetemen a sebészmesteri tanfolyam megszüntethető-e ? és ha igen mielőbb szüntettesse meg." Az indokokat bátor voltam előadni tavaly, azokat a t. ház méltányolta és indítványomat a tanügyi bizottsághoz utasította. Mikor fog az egyetem reformja tárgy altatni: nem tudom ; hanem valószínű, hogy ezen ülésszakról leszorítja a teendők halmaza; azonban nem lehet, hogy az időszerű, szükséges és lehető intézkedések meg ne történjenek az egyetem beléletében már addig is, már csak azért is: mert hozattak törvények, melyek indítványom szellemére és gyakorlati méltánylására vonatkoznak. Bátor vagyok megemlíteni még azt, hogy indítványom nem annyira utasítás a miniszter részére, mint inkább főlhatalmazás, hogy addig is, míg az egyetem reformja bekövetkeznék : az időszerű szükséges intézkedések megtétethessenek : Bátor vagyok indítványomat ismételve a ház figyelmébe ajánlani, (Helyeslés.) Zsedényi Ede: Én igen sajnálom, hogy a pénzügyminiszter ur jelen nincs akkor, mikor oly nagy összegek ajánltatnak megszavazásra. Könnyű azt mondani, hogy ennyit, meg ennyit adunk; de a pénzügyminiszter dolga azt mondani, hogy van-e pénz rá 1 En kötelességemnek tartom e tekintetben felszólalni. Az 1871-iki költségvetés tárgyalása alkalmával, az egyetemi tanárok fizetését minden különbség nélkül 2500 frtra, a szállásbérrel 2900 frtra emeltük, és a fizetések végleges rendezését azon időre halasztottuk, melyben az egyetem rendezésének kérdése a törvényhozás által tárgyaltatni fog. A tandijak úgyis elosztatnak a tanárok közt, s a tandíj néha, mint tudom, 8 — 9000 frtra felmegy. Az ón véleményem tehát oda megy ki, hogy miután tavaly is felemeltük a tanárok fizetését : most várjuk be az egyetem rendezését. Véleményem szerint tehát be kell várni ezen időpontot: addig pedig maradjunk a tavalyi budgetnél. Pauler Tivadar közoktatási miniszter: T. ház! A mi az egyetemi tanárok fizetését, és annak rendszeresítését illeti: erős meggyőződésem — és ugy hiszem mindenki osztozik abban, — hogy minden tanintézet felvirágzása a tanároktól és azok buzgalmától függ. Tudom én igen jól, hogy a tanár buzgalmának élénkítésére igen sok erkölcsi rugó létezik; ismerem ezen pályának örömeit, ismerem 30 éven tul terjedő tapasztalásból azon erkölcsi indokokat is, melyek azt, ki tudománya iránt előszeretettel viseltetik : bármi viszonyok közt arra fogják buzdítani, hogy kötelességének teljesen megteleljen ; ismerem azon lelki örömet, mely a búvárkodásból és a tudományban való haladásból ered, azon lelki örömet, mely a tanárt akkor éleszti nagyobb buzgalomra és szorgalomra : mikor tanítványainál tapasztalja az elhintett mag megfogamzáját. Ezen rugók olyasok, hogy a ki arra hivatással bir: ezeknél fogva a legmostohább viszonyok közt is megfelel feladatának. De tagadhatatlan, hogy ezen erkölcsi rugókhoz még anyagi rugónak is kell járulnia. Korunk szelleme az anyagi helyzetben, és az anyagi helyzet javításában még az állás fontosságának, nyomósságának és kültekintélyének mérvét is keresi, és találja.
