Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-416

94 416. országos ülés január 19 1872. Azonban, t. ház, mindez nem történt azóta, hogy ez igen tisztelt miniszter ur vezeti az oktatásügyet ; sőt, mint mondám, nekem komoly aggodalmam van, hogy oly gyorsan nem is szándékozik ezen segíteni. Felhoztam az átalános vitánál, hogy jelenleg az egyetemen két tanszék üresedésben van, és daczára annak, hogy az egyetemen nincs tanár, ki e szakra hivatással birna: egy év óta supleáltatik; és a t. miniszter ur nem látja szükségesnek a concursust kiirni. A büntető jogi tanszék nincs betöltve, hanem csak supleáltatik ; pedig az egyetemnek erimin alistáj a nincs, és a concursus ezen tanszékre még nincs kiirva. Tehát látom folytatását annak, a mi az 1860-as években történt, hogy t. i. amint egy tanszék megürül: az nem töltetik be, hanem supleáltatik gyakran oly tanár által, kinek arra hivatása nincs ; és mindez azért történik, hogy a tandíjban kevesebben osztozkodjanak, s ez pótolja az illető tanárt fáradságáért. En az ily állapotnak továbbvitelét nem látom indokoltnak, és a t. miniszter ur hiába fogja nekem mondani, hogy a tanároknak nem számában, hanem tudományosságában és jellemében keresi a biztosítékot: ily körülmények közt ezen szavakat szép szavaknál egyébnek nevezni nem lehet, melyek nem fognak a bajon segíteni. En tehát, t. ház, elvártam a miniszter úrtól, hogy az általa előterjesztett 15 tanár haladék nélkül a legrövidebb idő alatt ki fog neveztetni, de nemcsak e 15, hanem a szükséghez képest több is; és hogy erre szükség is van : erre nézve még néhány adatot leszek bátor illustratioul felhozni. Köztudomású dolog, hogy az osztrák egyetemek közül legkisebb az insprucki. Ezen egyetemen a joghallgatók száma 150, és a kormány 12 tanárt tart; a gráczi egyetemen a joghallgatók száma 200, a tanárok száma 14; a prágai egyetemen, hol a jogtanulók száma 500, — tehát felényire sem annyi, mint a mi egyetemünkön ; a tanárok száma 15 ; a bécsi egyetemen, hol a joghallgatók száma egyenlő a mi egyetemünk joghallgatóinak számával: a jogtanárok száma 20. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a tudomány jelen fejlettsége mellett minden nagyobb tudományszakokra alig lehet egy egyént találni, ki azon tudománynak minden ágában jártas legyen, ós minden igénynek meg tudjon felelni: mindenki be fogja látni, hogy e szám nem sok. En tehát elvárom a miniszter úrtól, hogy necsak a budgetben, a papiroson szerepeljen a tanárok szaporítása: hanem vezesse be őket az életbe; de nemcsak azt az 5-öt, hanem a körülményekhez képest többet is nevezzen ki. És most, t. ház, még csak a szervezetre nézve akarok rövid megjegyzést tenni. Nem akarok arról szólani, hanem csak egy — nézetem szerint — téves nézet ellen kell nyilatkoznom. Belátom, hogy egyetemünket szervezni ez ülésszak alatt nem lehet. Ismételve hallottam, és Schwartz Gyula képviselő ur mintegy kétségtelen körülménynek hozta fel, hogy az egyetemi alapok természete, azoknak indeterminált volta hozza ezt magával. En nem hiszem, hogy az egyetem szervezetét azon körülmény, ha a ház az egyetemi alapok megvizsgálására bizottságot küldött ki : hátráltatná. Bátor leszek ezt egy példával illustrálni. Az 1850-es években Thun kormánya, azon időben, midőn a concordatum megköttetett, midőn tehát a katholikus egyház igényei a legnagyobb mértékben elismertettek: Thun legkevésbbé sem hagyta magát az alapokra vonatkozó tekintetek által abban korlátoltatni, hogy az egyetemet államilag szervezze. Ha oly kormány, mely az állam ügyének egy részét az állam irányában feláldozta, nem vette tekintetbe az alapokra vonatkozó körülményt: azt hiszem, t. ház, az egyetemi alapok természete nem lehet nálunk sem oka a szervezés elhalasztásának; a szervezés nem is gátolja az alapoknak megvizsgálását. Most legyen szabad, t. ház, még egy észrevételt tennem. A t. miniszter ur az átalános vitákban elmondott beszédemre vonatkozólag egy pár oly megjegyzést tett, melyeket tőle nem vártam. Azt a megjegyzést teve, hogy nem a kellő objectivitással nyilatkoztam, hogy nem irigyli azon olcsó babérokat, melyeket szereztem. Legyen szabad ezekre rövid megjegyzéssel válaszolni.^ Én elismerem — ha ugy tetszik — hogy egy hibám van, és ez az, hogy a nemzet vitális érdekeiről gondolkodva, felhevül kedélyem s annál nagyobb mérvben hevül fel, ha nézetem szerint a nemzet legélesebb, legvitálisabb érdekei kellőleg nem vezettetnek. Ez áll ,• de, tiszt. ház, objectivitás hiányába én nem jöttem. Én, mint ma tényeket hoztam fel; múltkor is tényeket hoztam föl. En országos ügyről szólottam itt, mely e házban nem lehet személyes kérdés, — bírálva a miniszter ur eljárását, ki az ország ügyeit vezeti, s kinek ily objeetiv bírálatra — nézetem szerint — el kell készülve lennie. Részemről tehát nem fogadhatom el az igen tisztelt miniszter ur azon vádját, hogy az objectivitás ellen vétettem. En ezennel ismét felszólítom a t. miniszter urat, hogy a jogi karnál a tanerők dolgában