Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-401

401. országa* ülés deezember 15. 1871. 43 lehet állítani, hogy a központi számvevőségnek ezen kötelesség teljesítésére nincs elég ideje, ha­nem csak 10— 1 óráig, de a munka terjedelme és siettetéséhez képest a nap többi óráiban is dol­gozna. Arra kérem — a mint mondám — a tisztelt minisztériumot, méltóztassék a közpoflti saját számvevőséget nagyobb szorgalomra buzdí­tani és rendben tartani. {Helyeslés a Msépen és hal felől.) Kerkapoly Károly pénzügymi­niszter: Én nem mondtam, hogy idő hiányá­ban nem ért rá azzal foglalkozni a miniszter­tanács; hanem azt mondtam, hogy igen sokszor arra, hogy a minisztertanács határozatokat hoz­hasson, azon külső hatóságoktól felvilágosítás kérendő, melyek kezelésére vonatkozik a főszám­vevőség jelentésének egyik, vagy másik pontja, és hogy a kivánt felvilágosítás vagy kimutatás igen sokszor hézagosan érkezik be, ugy hogy kiegészítést kell kívülről kérni. Egyébiránt, hogy ha egyszer kívülről bejött az anyag, mely itt ben feldolgoztatik: méltóztassanak meggyő­ződni arról, hogy nem késik soká. Ami egyéb­iránt az én minisztériumomat illeti, én minden­nel készen vagyok ma ; én miattam beterjesztet­hetik a napokban, mert én a főszámvevőszék je­lentésére teendő felvilágosításokkal készen va­gyok; igaz, hogy csak tegnap készültem el. Ez, gondolom, bizonyítéka annak, hogy a mit lehet tenni, azt elkövettük. Méltóztassanak megengedni, de nagyon sok a külső hivatal, s nem egy for­ma az ember; sokszor két-három kérdésbe ke­rül, mit tán egyre meg lehetett volna kellőleg mondani; s ha itt volna az mind a fővárosban, akkor nem járna a dolog oly nagy nehézséggel. Simonyi Ernő: Azok után, miket teg­nap Horn képviselőtársam elmondott: nekem igen kevés észrevételem lesz, mert épen azokra akartam én is reflectálni. Ami a miniszter ur válaszát illeti, különö­sen a zárszámadásokra vonatkozólag: azt én sem tarthatom semmi tekintetben kielégítőnek. Mél­tóztassanak megengedni, mostan az 5. respective 6. költségvetést tárgyaljuk, s még egyetlen zár­számadás sincs rendben. Hogy egy miniszter, és különösen olyan ügyes, tehetséges miniszter, ne találjon mentséget, és ne tudjon okot mondani arra, miért maradt ez el: azt lehetetlen képzelni. Én tudom, hogy a miniszter urnák van készen elég oka, miket nekünk elmondjon. Mi azonban ezt nem fogadhatjuk el, különösen^nem azt, hogy a minisztertanács miatt késett. Én nem látom át, mi köze ehhez a minisztertanácsnak? [Kerka­poly: a törvény rendeli.) A törvény igenis mondja, de e clausulát a törvénybe a kormánypárt erő­szakolta bele. Mi a számadásokat és a főszámszék észrevé­teleit akarjuk látni, hogy mit változtat azokon a minisztertanács, nem tudom. Azért, hogy a felvilágosításokat megkapjuk: nem szükséges, hogy a minisztertanácsban megakadjanak; vagy ha már megakadnak, igyekezzünk egyszer azon, hogy a törvény megtartassák. Ha nem lehet szeptemberre elkészíteni : méltóztassanak a tör­vény módosítását indítványozni; de míg tőrvény van, tartsuk meg azt. Ami azt illeti, hogy a legközelebbi napok­ban be fognak terjesztetni a zárszámadások : kö­szönjük , épen a budget tárgyalás után, épen akkor, mikor nem lesz rá szükség. Ami illeti a szőnyegen fekvő tárgyat, vagyis a költségvetés fedezetét: erre nézve ész­revétel tétetett, hogy az előirányzott összegek nem egészen correctek, és némileg merészek. Ez bizonyos tekintetben áll. En hiszem, hogy a mi­nisztérium a múlt években elért kedvező eredménye által felbátorítva, nem habozik abban, hogy né­mileg többet irányozzon elő, mint a mennyit szabályszerűn és szigorúan véve előirányozni kel­lene. Szeretném mégis, hogy az előirányzatokban ugy a minisztérium, mint a pénzügyi bizottság is bizonyos megállapított elvekből indulnának ki; mert igen furcsa, ha az ember a pénzügyi bizott­ság jelentését olvassa, milyen ellenkező motívu­mokból indulnak ki; például a személyes kere­seti adónál azt mondják, hogy az 1872. évi elő­irányzat 156 ezer forinttal kisebb azon összeg­nél, mely 1870-ben a személyes kereseti adó czimén befolyt, s így tehát, ha kisebb, mint az 1870-iki: teljes biztossággal előirányozható. A jövedelmi adónál azt mondják: az 1872. évi előirányzat, miután annyi százezer forinttal maradt az 1872. évi bevételek mögött, teljes alapossággal előirányozható. A helyes alapot te­hát itt annak tartják, hogy az 1871-dikinalól ma­radt. A földadónál azt mondják, hogy, miután az 1872-iki költségvetésbe felvett összeg ezen ered­ményen tul nem megy, a házadónál pedig azt mondják, habár 356 ezer forinttal nagyobb a zárszámadásban kitüntetett jövedelemnél: az elő­irányzatba ezen összeg, a bizottság nézete sze­rint, teljes biztonsággal felvehető. Tehát itt fel­vehető, mert alatta van, ott fölvehető, mert fe­lette van, de semmi positiv megállapodás nincs, hanem azt mondják: ezt igy vegyük, azt ugy vegyük. De, t. ház, a miniszter ur azt mondja, hogy az emelkedés négy éven át állandó, tehát azért lehetett ezen összegeket előirányozni. Az 1869. e'v alatta maradt minden tekintetben az előirány­zatnak, legalább az előző év eredményéhez ké­pest. A házadó pl. 1869-ben előirányozva volt 5 millió 700 ezer forinttal, és beíolyt 6 millió; elég az hozzá, hogy az 1869. év nem volt igen 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom