Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

4S 41 Í;. országos iiK-< deczember IC 1$71. he kényelmesen és olcsón pénzt meríthessen: addig nálunk a kereskedelem és ipar fel nem virágozhatik. Engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal e pontot tüzetesebben fejtegessem, mert épen itt látom a kérdést. Tudjuk, hogy mi földmű­velő ország vagyunk; a kereskedelem és ipar csak annyiban fejlődhetik, a mennyiben jól fej­lesztjük földmivelésűnket, s igy minden esetre a földmivelésre kell vetnünk a fősúlyt. Mikép ál­lunk e tekintetben ? Igaz: van egy igen szép in­tézetünk, igaz, hogy a földhitel-intézet igen kedvezőn fejlődött s fel megy már jelenleg for­galma 150 millióra, tehát mintegy megtizszere­sedett az utolsó évtizedben. De ha megvizsgál­juk ez intézetnek műtételeit: azt látjuk, hogy onnan a közép-birtokos osztály, a kisebb bir­tokos osztály, mondom, csaknem semmit, de vaj­mi keveset kapott. Figyelemmel olvastam a földhitelintézet t. elnökének jelentését, a melyet múlt májusban tett közzé, és abból kiderül, hogy a földhitelin­tézet a múlt évben 206 birtokosnak adott köl­csön pénzt. Már e szám magában mutatja: mily csekély részben részesül a magyar földbirtokos ezen jótéteményben; különösen ha meggondol­juk, hogy Magyarországban van körülbelől 2 millió földbirtokos s hogy az összes földbirtok fel van osztva 35 millió s hétszáz ezer részletre s ha igy vesszük a számokat: már ez maga ki­tünteti, mily csekély rész jut ebből egyegy bir­tokosra. — De ki van ez mutatva magában a jelentésben, melyre hivatkozás történik. Ott ugyanis ki van mutatva, hogy a nagy birtokos osztály a földhitelintézetnél tavaly — ha nem csalódom — körülbelől 34 milliót kapott, ebből 19 millió esik a nagy birtokosra és 15 millió a kis birtokosokra. Ez igazán rettentő arány; és csakugyan kitűnik, hogy a kölcsön-adott össze­gek rendesen az 50,000 frtot is felülhaladják és nagyon kevés az, a mi 10, 20 ezer forinton alól van. Ez fejti meg, kérem, azt a rejtélyt, hogy mi­kor kezünkbe veszszük az árverések nagy laj­stromát, melyet a hivatalos lap közzé tesz : lát­juk mikép jutnak tönkre a mi földbirtokosaink. Látjuk, hogy a földbirtokosnak tízszer, sokszor 15-ször nagyobb értékű birtoka adatik el bírói­lag, mint a mennyi megfelel azon öszszegnek, melynek ki nem fizethetése végett kénytelen bir­tokát eladni. Ha rendelkezésére áll egy földhi­telintézet, természetesen azt mondja: íme maga a biróság megbecsülte az ingatlan vagyont, pél­dául tizenöt ezerre, nekem pedig csak öt ezer forint kell ebből, s ennyit az az intézet adhatna neki, mert biztosítva volna, és a földbirtokos meg lenne mentve. Ez nálunk életkérdés; ezzel tüzetesen kell foglalkoznunk, mert ha nálunk évről évre a föld­birtokosok nagy száma tönkrejut : nálunk sem az ipar, sem a kereskedelem sohasem fog virá­gozni. Nem az egyes nagy birtokosok képezik a közgazdászati s termelési tevékenységnek meny­nyiségét: hanem a kisebb birtokosok milliói ké­pezik JSL nemzet igazi gazdaságát. Én tehát felkérem újból nemcsak az igen t. földmivelési- ipar és kereskedelmi miniszter urat, hanem az összes kormányt is, legyenek szívesek arról gondoskodni, — ha csakugyan akként vannak meggyőződve, hogy jelenleg Ma­gyarország politikailag nem tétethetik függet­lenné : — iparkodjanak legalább a pénz- és hitel­intézeteket függetlenekké tenni. (Helyeslés bed felől.) Lehet, hogy a t. miniszter ur nem talált módot segíteni azon hiányokon, melyeket tavaly kimutatni bátor voltam, — meglehet ugyan, hogy nem győzte le azokat; de nagyobb baj az, hogy a t. miniszter ur nem igen vette tekintetbe azon nyilatkozatokat, melyek tavaly e házban tétettek, sőt az egyenes utasításokat sem, me­lyekben a ház bizonyos dolgokban megállapo­dott. Legyen szabad erre nézve csak egy-két példát felhoznom. Tudjuk, hogy Magyarországnak kiviteli czik­ke főkép kettőből áll: a gabonából és a borból, — van ugyan más is, de én csak ezekről óhaj­tok szólni. — Igen hosszasan vitattuk tavaly, hogy mennyire szükséges a közraktárak felállí­tása; ki lett merítve e kérdés minden oldalról és nem tagadta senki sem, hogy ez mily átalá­nosan érzett szükség. Ezeknek hiánya magyarázza meg más ol­dalról azt, hogy miért kénytelen sokszor a kis földbirtokos eladósodni ? Csakis azért: mert kény­telen gabonáját vagy elzálogosítani, vagy eladni olcsó áron; mert máskép pénzt nem kaphat ; holott, ha itt volnának a közraktárak; átadná a fiók osztálynak, mely a legközelebbi városban volna, ettől előleget kapna és képesítve volna bevárni a gabona jobb árát. De mondom, hosszasan szükségtelen ezt fej­tegetni, miután ez tavaly ki lett mondva a ház minden oldaláról; sőt ki lett mondva már akkor is, midőn a képviselőház a budapesti dunaszabá­lyozás költségét megszavazta, — hogy történjék intézkedés a közraktárak létrehozására nézve is. íme, eltelt egy esztendő és a t. miniszter ur nemcsak hogy semmit sem tett; de egyetlenegy szóval sem mutatja, hogy szándékában van a ház ezen határozatát végrehajtani. Egy másik igen fontos ága a közgazdászai­nak nálunk a bortermelés. Arra nézve is fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom