Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

4:0ft. országos ülés hozatott tavaly különböző javaslat, és mit tett a t. miniszter ur ? Hallottuk ugyan, hogy őszszel, szüretkor egy franezia embert járkáltatott a dunántúli vidékeken s felolvasásokat tartatott a szüret alkalmával, a bortermelés és a kezelés módjára nézve. En abban nem kételkedem, hogy a magyar szüret nagyon hires: ez igen alkalmas a dietióra; sok magyar ember is tud dictiózni szüret alkalmával, ezért nem kellett volna franeziát behozni. Hanem, ha a miniszter ur komolyan azt hiszi, hogy az ily felolvasások által előmozdítja Magyarországon a borkezelés nehéz és fontos mesterségét: akkor nagyon csalódik. En azt hiszem, hogy ha komolyan czélt akar érni : akképen kell intézkednie, hogy bortermelő vidékeinkről küldjön ki a kormány néhány értelmes egyént Francziaország bortermelő vidékeire: például Bordeauxba,' hogy ott a kezelést tanulmányozzák. Tudjuk, hogy a magyar bort szeretik a külföldön, ezt külföldön létemből tudom. Á baj csak az, hogy a magyar bort nem tudják ugy készíteni, hogy a kivitelt megbírja, hogy meg ne romolják útközben^ Áttérek azon helyes észrevételekre, melyeket Horn t. képviselőtársam a részvénytársulatokra nézve tett. 0 oly kimeritőleg tárgyalta e kérdést, hogy szükségtelen ehhez bővebben szólanom ; csak azon egy megjegyzést teszem, miszerint annál szükségesebb, hogy e tekintetben a törvényhozás intézkedjék, hogy addig is a kormány felügyeleti jogát ezen részvénytársulatokra kiterjeszsze, minthogy van egy oly dolog, mely nagyon alkalmas arra, hogy a közönséget tévútra vezesse és fájdalommal vallom be, mint hírlapíró, hogy épen bizonyos hirlapirok alkalmasak arra, kik eladják magokat a legelső társulatnak, mely megalakul, megdicsérik a társulatot, rámagasztalják a közönségre; ez bizik benne, belemászik s aztán vele együtt megbukik, odavesziti a pénzét. Én jól tudom, hogy erről a minisztérium nem tehet, nem akadályozhatja meg azt, hogy az emberek bérbe ne adják magokat, s hogy mások tévútra ne vezettessenek; de épen ez ma" tatja annak szükségét, hogy a kormány mielőtt valamely társulat alapszabályait helybenhagyja, terjessze ki erre figyelmét, vizsgálja meg, vajon teljesítheti-e azon szabályokat, melyek alapján megalakult. Es midőn társulatról van szó, nem tehetem, hogy a miniszter ur figyelmét ne hívjam fel a társulatok egy ágára, névszerint a biztosító társulatra. Ez — mint tudjuk — Magyarországon még uj intézmény, mindnyájan óhajtottuk, hogy terjedjen; számtalan ember tönkrejutott azért, mert nem volt biztosítva a vagyona; nagy neSÉVV. n. NAM.Ó 1854 xix. eczcmber 10. 1871. 249 hezen rá tudtuk venni a szegény sorsú embereket is, hogy belássák annak hasznos voltát és most már csakugyan átalánossá vált az országban. De mi történik. . Számtalan panasz érkezik csaknem minden elemi csapás után, hol a lapokban, hol — mint értesülve vagyok — a kormányhoz, hogy például egy ember fizeti 6—-S —10 éven át a megállapított járadékot, a mikor aztán megtörténik a csapás, elég a háza, vagya jég elveri a vetését: akkor jön a társulat és elkezd alkudozni. (Felkiáltások ! Igaz !) Akkor, midőn a szegény ember a legnagyobb szerencsétlenségben van, mikor pénzre van szüksége : akkor kénytelen reáállani bármely feltételre, melyet a biztosító-társulat eléje szab. Ez valóságos csalás, (Felkiáltások : Igaz!) — ezen segíteni kell. Hiszen a társulat előbb mindig kiküldi ügynökéi:, hogy vizsgálja meg: vajon megfelel-e az illető vagyona azon összegnek, melyet az illető bejelentett. Ha ők ekkor helyesnek találják, hogy azon összeg kifizettessék: akkor nem szabad alkudozniuk, hanem ki kell fizetniök a proportió szerint. Azt igen is, megengedem : mondhatják, hogy ők értékesíteni fogják a fennmaradt részt és kifizetik a birtokosnak azon egész összeget, melyet bejelentett, ezt helyesnek találom ; de hogy ők abban a perczben alkudozzanak, midőn a szerencsétlenség után az illető kárt szenvedő kész elfogadni mindent : ez csalás. Csak még egy pár megjegyzésem van. Azon észrevételt tettem átalában ami költségvetésünkben, hogy nem ugyan a t. miniszter urak, hanem az illető hivatalnokok, kik a budget összeállításával meg vannak bízva: ugy látszik, ugy járnak el, hogy látnak bizonyos rovatokat, melyek évről évre ismétlődnek, odateszik teh át azt ez évben is. Ott látták tavaly ; hadd legyen az ott az idén is. ugyanezt az észrevételt tettem tegnap, midőn Kvassay Lászlő képviselőtársam felhozta, ugy gondolom, a Vágh szabályozásának költségei eiőforclultával, hogy azon 50,000 frtot ma harmadszor szavazzuk meg anélkül, hogy azon összeg az illető czélra fordíttatott volna. A "miniszter ur azt mondta, hogy körülbelül 26,000 frt költetett el az első részletből arra, mire kéretett. Hát a többi hol van? A többség mindazonáltal megszavazta. Itt látok rendesen egy rovatot a keleti marhavész elfojtására. Fojtogatjuk már azt éveken át és még sincs elfojtva, sőt még szaporítjuk az összeget. Tavaly 47,000 frt volt felvéve, az idén 50,000 frt ; pedig tudjuk, hogy marhavész most nincs. Nem kétlem, hogy a jövő évben, miután ez évben a cholera ellen tétettek intézkedések és ez költségbe került, a jövő év32