Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

406. országos ülés deczeinber 10. 1871. 247 lesz nehéz utat és módot találnia arra nézve, mikép lehetne a nemzetgazdászati haladás ez akadályát meggátolni. Csak egy szóm van még. A mondottak következtébeu azt várja tán a t. ház és a miniszter ur, nemcsak hogy beszédemet bevégzem, — ezt teszem mindjárt, — hanem hogy azt egy formaszerinti inditványnyal, vagy határozati javaslattal végzem be. Nem teszem egyelőre. Sem indítványt, sem határozatot most a ház elé nem hozok. A német példabeszéd azt mondja, hogy ha becsületes szaváttartó emberrel van dolgod: a szerződés fölösleges, az ellenkezővel pedig haszontalan. Fájdalom! annyiszor nyilt alkalmam a budget-tárgyalások alatt tapasztalni, mily kevés mérvben bíbelődik a kormáisy a ház határozataival, hogy nem akarom a fölösleges és füstbemenő határozati javaslatok számát még egygyel szaporítani; hanem inkább az igen t, miniszter ur belátásához fordulok, és azt mondom neki, hogy ezen két egészen az ő körébe vágó határozat által nagyon előmozdíthatná a nemzetgazdászati fejlődést és ennek következtében bátor vagyok reményleni, hogy figyelembe fogja venni mindkettőt. (Helyeslés bal felől) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Előttem szólott képviselő ur azzal kezdte beszédét, hogy nem fogja átalános vizsgálat alá venni a jelenlegi költségvetést, fenntartván magának, hogy a részletekhez hozzá szóljon. Én azt igen természetesnek találom, mikor oly szakemberről van szó, mint a minő Horn Ede képviselőtársunk. Én az ellenkezőt vagyok bátor kijelenteni, a részletes vitában ugyanis nem szándékozom résztvenni. De igen is kötelességemnek tartom bírálat alá venni az átalános költségvetést. Reménylem tehát, hogy a t. ház azon vigasztaló tudat fejében, hogy ezen költségvetéshez tovább nem fogok szólani: annál türelmesebben fog meghallgatni ezúttal. (Halljuk !) Én megvallom, hogy ha csak a magam kényelmét tekinteném: akkor ez alkalommal nem kellene egyebet tennem, mit elmondani körülbelől azt, a mit ezen költségvetés tárgyalása alkalmával tavaly mondottam; mert azon hiányok, melyeket akkor kiemelni bátor voltam: fennállanak mai napig is teljes épségökben. Emiitettem volt tavaly, hogy nálunk hiányzanak azon főalapok, melyek szükségeseb arra, hogy a képviselő igazán bírálat alá vehesse az ipar - kereskedelem - és földmivelésügyi költségvetést. Itt számokról van szó és csak a számok döntenek; mi pedig csak ugy beszélünk róla, mintha dráma- vagy poesisről volna szó. Minden parlamentalis országban szokás — ezt a miniszter ur ép ugy fogja tudja mint én, — hogy mielőtt az ipar- és kereskedelmi költségvetés szőnyegre kerül: az illető miniszter kiadja az évi árú-forgalom kimutatását, megküldi azt az összes lapoknak, a sajtó megvitatja a kérdést, és tulajdonkép ez képezi a vita alapját. Miként tudjam én megítélni, vagy ezen házban bárki, a ki ezen kérdésekben jártasabb is nálamnál, hogy emelkedett yagy csökkent-e iparunk és kereskedelmünk ? ha egy szót sem tudunk a forgalomról. Igaz, hogy a t. minisztérium ezen mulasztását pótolni hivatva lenne a statistikai hivatal ; ámde tényleg látjuk, hogy mily csekély mérvben felel ez meg a szükségletnek. íme előttünk fekszik a statistikai hivatalnak, ha nem csalódom 4-ik legújabb füzete. Ebben már megvan kezdve az áru-forgalom kimutatása. Ámde az 1869-ről szól. Már pedig ón az 1872-iki költségvetés megbirálásánál nem vehetem hasznát az 1869-iki kimutatásnak, még kevésbbé pedig specialiter nálunk, midőn tudjuk, hogy az az 1869-iki kimutatások természetesen az 1868-iki termés eredményein alapulnak, mely pedig Magyarországban az utolsó évtized alatt egyike volt a legkiválóbbaknak. Ezt tehát mérvül venni nem lehet. Ezen a két bajon nem láttam eddig segítve. Bátor voltam ugyanakkor felemlíteni azt, hogy más országban pótolják e hiányt a eonsulatusok. Felhoztam, hogy nekünk is több mint 400 cousulátusunk van, és én soha nem látok oly kimutatást, minőt külföldön láttam, hogy minden év végén beküldi a consulatus jelentését azon forgalomról, mely az illető országban vagy városban az illető hazai terményekkel történt. Akkor a t. miniszter kétségbe vonta azon állitásom igazságát s mintegy élezésen ki is jelentette, hogy igen: nem jelenik meg az átalam készített lapban, hanem igen is megjelenik a Budapesti Közlönyben, és ezen kijelentése folytán kötelességemnek tartottam figyelemmel kisérni ez évben a hivatalos lapot, Sajnálattal kell ki jelentenem, hogy az egész év folytán nem találtam oly jelentést, mely e czélnak megfelelt volna. Felkérem tehát a t. miniszter urat és azt nem szemrehányáskép hozom fel — méltóztassék már intézkedni, hogy az illető eonsulátusok legyenek szívesek minden esztendőben jelentést benyújtani, sőt utasítani, hogy mondják meg, mint pl. teszem a milanói piaezon, — hol nagyon sok magyar gabona árusittatik el, — minő volt az e részbeni forgalom. A legfontosabb dolog, mire bátor voltam a t. háznak és a t. miniszter urnák figyelmét tavai felhívni: az volt, hogy kimutattam, miszerint mindaddig míg Magyarországnak nem lesz oly hitel-forrása, a melyből a szükségletek^