Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-406
246 406. országos ülés deczpmber 16. 1871 több ünnep vagy nyugnapot kivánna, mint a mennyit épen vallásos érzelmei és a természet követelnek. így például az angol, a franczia, a belga vasárnapokon kivül ünnepnapot nem ismer, mig az orosz vagy a görög talán az évnek felét ünnepnapokkal tölti. Magyarország oly messze ugyan nem megy, mint ez utóbbi ; de sokkal több ünnepnapja van, mint bármely európai eulturállamnak. Hallhatni, t. ház, minden oldalról azt a panaszt, hogy hiányzik nálunk a munkaerő, hogy drága a munkás. Ezt mondja a földmivelő, ezt az iparos, s ez minden esetre nagy baj, főkép az iparra nézve : ha meggondoljuk, hogy legközvetlenebb szomszédaink, és a kik az ipar terén versenyzőink, Sziléziában Cseh- és Morvaországban még igen nagy bőségében vannak az olcsó munkaerőnek. Mi az oka annak, hogy Magyarországban hiányzik a munkaerő: ezt most fejtegetni nem akarom ; de ha elvitázhatlan a tény, hogy a munkaerő elégtelen : akkor legyünk legalább azon, hogy a meglévő munkaerő használtassák fel kellőképen és ne parazoltassék el ennek egy lényeges része fölösleges ünnepnapok által. Igen nagy a veszteség mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben. Csekély dolognak látszik az első perezre, ha 10 vagy 15 ünnepnappal több ünnepeltetik egy évben vagy nem. Azt gondolom, hogy inkább a valóság mögött maradok, ha azt mondom, hogy Magyarországban legalább 30 nappal minden évben kevesebbet dolgoznak, mint Francziaországban, Angolországban, Belgiumban vagy Németországban _ mert minden rendkivüH ünnep, mely köznapra' esik, nemcsak azt vonja maga után, hogy e napon nem dolgoznak, hanem egy fél nappal előbb és félnappal azután sem dolgoznak: tehát 30 napot legalább lehet számítani, mit Magyarország vészit. Mi lehet ennek nemzetgazdasági vesztesége ? Alig hiszem, t. ház, hogy ellen mondásra találok, mikor azt mondom, hogy e munkanapok nemzetgazdasági értékét, — nem a napi dijról szólok, mert nemzetgazdasági értéke mindig sokkal nagyobb, — nemzetgazdasági értékét egy dolognapnak lehet legalább is egy forintra számítani, jól megértve, hogy itt átlagot veszek, a napszámostól egészen fel a nagy iparosig és a kis hivatalnoktól egészen fel a miniszterig megyek: azt gondolom, ez átlagot lehet venni egy ferintra ; ha másrészről azt mondjuk, hogy Magyarország népességének csak fele munka képes: lesz 7 ós Vi millió egyén, mely 30 nap alatt nem dolgozik, a mi annyit tesz, mint 30-szor 7 és Vi millió vagyis 225 milliót tesz, ha csak a népességnek felét számítjuk. De másrészről azt sem fogja tagadni senki, t. ház, hogy az ünnepnapok által keletkező veszteség nemcsak abban áll, hogy az ember nem dolgozik, hogy a nemzetgazdaság nem halad; hanem abban is, hogy sokkal több fölösleges kiadás történik ünnepnapokon, mint rendes napokon. Gondolom, ellenmondásra az sem fog találni, ha azt mondom, hogy átalánosságban ezen fölösleges kiadást, ha legalább 50 krt számítunk minden fej után: ismét 15 milliónyi népességnél újra tesz 225 milliót 30 nap után. Minek következtében a fölösleges ünnepnapok a nemzetnekkerülnek 450 milliónyi vesztességbe évenként. A vasárnapról nem szólok, mert elismerem, hogy szükséges, nemcsak a vallás, hanem a természet és a nemzetgazdászat azt szintén követeli; tehát a vasárnapokon felül a fölösleges ünnepnapok által okozott veszteségeket lehet 450 millióra számítani évenként. Annyi az tehát, a mennyivel minden adósságainkat még államadósságainkat is 3 — 4 év alatt megfizetni lehetne, azt gondolom, hogy ily helyzettel szemben megérdemli a tárgy, hogy komoly fontolóra vegye azon miniszter, kinefe feladata elhárítani mindazon akadályokat, melyek a nemzetgazdászati előhaladást gátolják, vagy csak lassítják: mikép lehet ezt elhárítani, a miniszter ur minden esetre igen jól tudja, mi történt e tekintetben azon országban, mely 6 vagy 7 század óta Róma legidősbb fiának neveztetik: „le flls aine de eglise," Francziaországban. Mi történt a nagyon katholikus Belgiumban, mi más országokban? Történt az, hogy kimondatott, miszerint minden ünnepnap, mely hétköznapokra esik: a megelőző vagy a következő vasárnappal együtt fog ünnepeltetni, tehát csak vasárnap lesz; de fölösleges ünnep nem. Ez történt a nagyon kathobcus Francziaországban és Belgiumban, történt más országokban. És ha azt látjuk, hogy az ünnepek nekünk 450 milliónyi veszteséget okoznak : azt gondolom, hogy nálunk is megtörténhetnék. Hozzáteszem még azt is, hogy e tekintetben tán nem is az anyagi veszteség a legnagyobb. Tudja mindenki, hogy semmisem hat oly kártékonyán a nép erkölcsére, mint a sok ünnep, főleg Magyarországon, hol hiányzanak oly hasznos mulatságok, mint muzeumok megnézése, népszerű lapok olvasása, felolvasások; hiányzik mindaz, mivel külföldön a müvelb munkás ünnepnapjait töltheti. Nálunk, ha sok ünnep van, kénytelen a munkás a korcsmában tölteni idejét, a mi mind egészségére, mind anyagi viszonyaira, mind erkölcsiségére igen roszul hat. Ezt tehát szintén bátor vagyok a miniszter ur figyelmébe ajánlani, ha ő a eultusminiszterrel e tekintetben érintkezésbe akar lépni, nem