Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

40fi. országos ülés lUezember 1(J. 1871. 245 den tervezett iparvállalatnál, minden alakulan­dó részvénytársulatnál a kormány hónapokon át magánál tartja az alapszabátyokat; midőn a közönség azt hallja, hogy minden társulat alakí­tásánál az alapszabályok négy minisztérium ál­tal megvizsgáltatnak és pedig a kereskedelmi minisztérium által, az igazság-, pénz- és belügyi mi­nisztérium által; akkor a közönségnek joga van azt föltenni, és azt hiszi is, hogy a kormány minden tekintetben megvizsgálta a vállalatoknak alaposságát, a szervezet helyességét, a mivelet életrevalóságát, annak jövőjét és a közönség azt hiszi, hogy a kormány megtette helyette a vizs­gálatot, ő csak oda mehet: pénzét oda adhatja, mert a kormány már mindent megtett. Ha ez nem volna: akkor a közönség kötelesnek érzené magát, saját szemeivel nézni, saját szemeivel vizs­gálni és követni a vállalatnak menetét, mielőbb oda adná pénzét az aláírás alkalmával és a részvények vásárlása által. De bármikép legyen ezen engedélyezési rend­szerrel : annyi bizonyos, hogy semmit sem használ és nem akadályozza meg azon bukásokat, csalásokat és hibákat, melyeket megelőznie kellett volna. Itt más valamire van szükség és éppen arra vagyok bátor a tisztelt miniszter ur figyelmét fölhív­ni. Ha komolyan azt akarja, hogy ezen csalá­sok, botrányok, veszteségek ne ismételtessenek napról napra: akkor két dolgot kell a törvénybe bevezetni, az első a szigorú és komoly nyilvá­nosság. Mncs senkinek joga a magán ember üzlet­könyvébe bele nézni; de egészen máskép áll a dolog a társulatokká]. A társulat csak erkölcsi személy, és mint erkölcsi személy a törvénynek köszöni létét. Ennek következtében a törvénynek joga van meghatározni a föltételeket, melyek alatt a tár­sulat alakulhat, fenállhat s épen első feltétel, melyet a társulat elé szabni kell: a szigorú és komoly nyilvánosság ; mert a társulatoknak nem egyes emberekkel, hanem a nagy közönséggel van dolguk és azért kívánni lehet tőlök, hogy heti vagy havi komoly kimutatások által értesítsék a közönséget, miként folynak, miként állnak a társulat dolgai. (Helyeslés bal felől). A második feltétel, melyet sokkal fontosabb­nak tartok: a felelősség. Ez még nem létezik minálunk. Ma még mindig azt hiszi az igazgató választmány, hogy mivel nem egyes emberrel van dolga, mivel a nagy közönség ügyeit intézi, mivel nem egyes ember tőkéjét, hanem száz és ezer ember megtakarított filléreit kezeli, hogy a felelősség csak papíron szükséges és elégséges: hogy a tantiéme-okat felveszi, a czimet viselheti és ha rosszul mennek a dolgok, — csalásokról most nem szólok, hanem csak hanyagságról és más ilyfélékről: — akkor keressék a részvé­nyesek pénzöket, a hol tudják, ő elmegy, demis­sionál és a veszteség a közönségé. Én, t. ház, azt gondolom, hogy a törvénybe felvenni és határozottan kimondani kell azt, hogy ki mások péazét, a közönség tőkéit kezeli: ép annyira felelős, mintha egyes emberek tőkéjét kezelné. Az igazgató választmány személyével és vagyonával legyen felelős azért, mi alatta tör­ténik és akkor azt gondolom, lesznek becsülete­sen és figyelmesen vezetett társulati vállalataink, és mind Magyarország hitele, mind a társulati szellem átalában fön fog tartatni. Elismerem azt, hogy ennek kimondása in­kább a kereskedelmi törvénykönyvbe, mint külön törvénykönyvbe való ; de miután fájdalom! azon tapasztalatok után, melyeket a törvényalkotás­ban, főkép a codificatio ügyében eddig szerez­tem: egy részről föl nem lehet tenni, hogy né­hány év alatt lesz kereskedelmi törvényköny­vünk ; és minthogy más részről a múlt budget tárgyalása alkalmával a nagyon tisztelt minisz­ter ur maga azt monda, hogy a részvénytársu­latokrói szóló törvényjavaslat majdnem kész már: arra vagyok bátor fölszólítani a t. miniszter urat, ha ezen botrányoknak, melyek Magyaror­szág nemzetgazdászati előhaladását nagyon aka­dályozzák, valóban véget akar vetni: legyen szives még ezen ülésszak alatt a ház elé terjesz­teni a rész vénytársulatról szóló már készen levő törvényjavaslatot, és vegye föl ezen részvény­társulati javaslatba két főelvülja szigorú és ko­moly nyilvánosságot, a szigorú és komoly felelőssé­get. {Helyeslés bal felől.) Áttérek most a másik pontra, melyet figyel­mébe akarok ajánlani a t. miniszter urnák. Oly pont ez, hol a t. miniszter úrtól csak akadályok elhárí­tását kívánom, elhárítását oly akadálynak, mely a nemzeti munkálkodást nagyban gátolja. Ezen aka­dály pedig az ünnepek sokasága. T. ház! kinek alkalma volt körül nézni kissé Európában, a múltban vagy a jelenben tanulmánj^ozni e kérdést: lehetetlen, hogy figyel­mét ne vonta volna magára azon tünemény, hogy mennél kevesebbet fáradozik és dolgozik valamely nép hétköznapon, annál nagyobb az ő kívánsága a nyugnapok után, annál számo­sabbak lesznek ünnepnapjai. Feltűnőnek látszik ez első pillanatra; de mégis nagyon természetes, mert azon nép, mety hétköznapon keveset dol­gozik : az által tanúbizonyságot ád arról, hogy a munkának mind anyagi mind erkölcsi becsét nem ismeri; tehát mi sem természetesebb mint az, hogy a munkától mintegy átoktól, tehertől, mi­nél gyakrabban törekszik menekülni; míg ellen­kezőleg az előre haladt nép sokkal jobban is­meri a munkának sok oldalú áldását, sem hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom