Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

244 400. '.r<zág«is ülés deczember 16. 1871. tehát minálunk sokkal inkább, mint bárhol másutt a társulat szellemi mivelése, a társulatok alapítása és fenntartása. Történt is valami ez irányban néhány évvel ezelőtt; volt szép lendület, élénk mozgalom, mely eredmény nélkül nem maradt. Csak egyet vagyok bátor felhozni. Az előttünk fekvő s a minisztérium által közlött statistika szerint a múlt év végén létezett Magyarországban 69 bank és hitel-intézet, melyeknek befizetett alaptőkéje ment 31.920,000 frtra és a tartalék tőke 3.966,000 frtra. És létezett e mellett 151 takarékpénztár, melyeknek befizetett tőkéjement 6.398,000 frtra és az alaptőke szintén 2.147,000 frtra. Ama 69 bank és hitelintézet közt csak kettő volt, a mely 1867. előtt alapíttatott meg — és szintén a 151 takarékpénztár közt 100-nál több 1867. után alapíttatott meg. Látszik tehát, hogy igen élénk volt a mozgalom és a társulási szellem sikerrel működött Magyarországban. Tudja pedig mindenki, hogy nem állapodott meg a bank és hitelintézetek megállapításánál, mindenre kiterjeszkedett, oly annyira, hogy lehet mondani, miszerint alig létezik iparág, a melynél társulatot nem alapítottak volna, a hol részvényeket nem bocsátottak volna ki, kezdve a hajók készítésétől, melyeknek mindegyike százezrekbe kerül, le a gyufáig, a hol 1 írtért ezereket lehet venni: minden a részvény társulati üzletnek tárgya lett. De fájdalom a bankok, hitelintézetek s takarékpénztárak kivételével, melyek majdnem mind virágoznak még ma is, — mert a pénz és hitelszükséglet Magyarországon igen nagy, —• mondom — ezeknek kivételével aligha fele áll még ma fön azon sokszerü ós mindenféle vállalatoknak, melyek oly szép ígéretekkel és nagy zajjal léptek életbe, melyek ma és holnap között Magyarország nemzetgazdászati újjászületését akarták kieszközölni és Magyarország lakosait mind meg annyi Croesusokká átváltoztatni. Tudom ugyan, t. ház! Hogy sok elhamarkodás történt kezdetben, melynek rósz következményei kikerülhetetlenek voltak. Sok oly vállalat alakult meg, mely semmi komoly szükségletnek meg nem felelt, melynél hiányoztak az életnek minden kellékei: tehát romba kellett dőlniök. Történt az is, hogy sok vállalat megbukott pénz szűke miatt ; mert elégtelen pénzerővel alapíttatott meg ; vagy ha volt elegendő pénz: azt immobilisalták vagy építkezésbe vagy gépek megszerzésébe, s mikor az üzemet kellett megkezdeni: egy krajczárjok sem volt. Pedig ilyképen még oly országokban is, hol oagy a hitel : nem lehet nagy vállalatot vinni, hogy egy krajczár alaptőke se létezzék. Tehát! fájdalom megbukott ezen 3 hónap alatt sok oly vállalat, melynél megvolt a fennállásnak, a virágzásnak, a sikernek minden kelléke és megbukott egyedül {Szlávy közbe szól: talán a kormány az oka?) Nem mondom, hogy a kormány hibája, de megmondom, mindjárt miképen vehette volna elejét a kormány, megbukott csak az igazgató választmány hanyagsága, az igazgató választmány járatlansága következtében, hogy roszabbat ne mondjak. „Exempla sünt odiosa." Elég lesz kettőt felemlíteni, melyeket mindenki ismer. Első a pesti fiumei hajógyár, a második az uj pesti szesz finomító társulat. Atalában ismeretes és minden lapokban volt közölve, hogy a hajógyárnál — s ott a kormány is szép összeget vesztett: — az sült ki a bukás alkalmával, hogy nem is léteztek üzleti könyvek; a másiknál pedig az hozatott napvilágra, hogy még június végén oly mérleg tétetett közé a lapokban, a mely szerint az egész tőke érintetlenül létezett, 2—3 hónappal később azt kellett bevallani, hogy nemcsak a tőkéből nem maradt fenn semmi, hanem hogy a passivum nagyon túlhaladja a társaság activumait. Nem akarok, t. ház, sem ezen esemény felett, sem más hasonnemü eseményekre vonatkozólag részletekbe bocsátkozni. Ismeri azokat mindenki a lapok után. Egyébiránt e részletek inkább a büntető bíróság elé, mint a törvényhozás elé valók; hanem ezen botrányoknak, — ilyeneknek lehet ezeket nevezni, — ezen botrányoknak két nagyon káros és kikér ülheti en átalános következménye van, melyekre figyelnünk kell. Az első átalános következmény: az, hogy megölik a külföldben a kezdődő bizalmat Magyarország ipara és kereskedelme iránt, mi nemcsak megszégyenítő, hanem nagyon is káros ; mert pénzhiányunk következtében még sokáig utalva maradunk a külföld pénze- és hitelére, mit meg fog tagadni tőlünk, ha ily botrányok úgyszólván napról-napra ismétlődnek; másrészről megölik szintén ezen botrányok az országban a bizodalmat a társulati vállalatok iránt; és ezzel lehetetlenné teszik a társulást és megfosztják az országot a nemzetgazdászati haladás egyik leghatalmasabb tényezőjétől. Ennek, t. ház, véget kell vetni minélelőbb, minél erélyesebben, ha az országot nemzetgazdászatilag nem akarjuk tönkre tenni, és vagyonával jó hirnevét is aláásni. Nem akarom — ámbár ugylátszott, hogy a t. miniszter ur azt föltette rólam, — nem akarom a kormányt vádolni azért ; noha nem oly nagyon ártatlan, mint hinni látszik. Tud va levő dolog, hogy közvetve volt a kormánynak egy bizonyos része a szédelgés előidézésében 3—-4 évvel ez előtt; de van sokkal egyenesebb része a nevezett botrányokban az engedélyezési rendszer által, főkép azon mód által: miképen gyakorolja az engedélyezési rendszert. Mikor a nagy közönség azt látta, hogy min-