Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.
Ülésnapok - 1869-406
4*16. országos ülés deczeraber 16. 1871 243 Az 1871-iki rendes szükséglet 9.188,170 frtból az 1871 -iki rendes fedezet . . 7.431,550 frtot levonva 1.753,620 frt fedezetlen hiány mutatkozott. 1872-ben pedig a rendes szükséglet 10.209,439 frt a rendes fedezet . . . . . 8.703,983 „ tehát 1.505,456 frt a fedezetlen hiány, s igy 248,164 frttal csekélyebb azon összeg, melyet a földmivelés- iparés kereskedelmi miniszter rendes szükségleteinek fedezésére a közjövedelmekből igénybe szándékozik venni 1872-ben, daczára annak, hogy az ez idén legelőször előirányozott határőrvidéki kiadásokat önerejéből fedezi. Ezen végeredmény, mely fényesen bebizonyítja a megelőző években eszközölt befektetések hasznos voltát és jövedelmezőségét: azt mutatja hogy nemzetgazdászati intézményeink észszerű, fejlesztése nemcsak szellemi, de anyagi hasznot is teremt, nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is javit az állam pénzügyi viszonyain, nemcsak lassan, és hosszú évek lefolyása után, de gyorsan, rövid időközök után is már megtermi gyümölcseit. A bevételek ezen téren organicus összeköttetésben állanak a kiadásokkal, s a ki a nagyobb jövedelmet óhajtja: a költségek okszerű szaporítását meg nem tagadhatja. Ezen nézetek vezérelték a bizottságot a földmivelés- ipar- és kereskedelmi miniszter részletes költségvetése tételeinek megbirálásánál." Horn Ede: T. ház! Midőn a pénzügyi bizottság jelentésének e bejelentésénél szót emelek : tán nem lesz fölösleges azonnal kijelentenem, hogy semmiképen nincs szándékom e budget ellen átalában felszólalnom; elismerem mindazt, mi épen felolvastatott, hogy t. i. ezen minisztérium kiadásait igen hasznosoknak lehet nevezni, sőt sokkal hasznosabbaknak veszem azokat, mint több az utóbbi napokban megszavazott s hasznos beruházásnak czimzett tételt. Tehát kész vagyok e minisztérium költségvetését minden esetre megszavazni, és ha ennek daczára a részletes tárgyalásnál kénytelenek leszünk talán egyik vagy másik tételt megtámadni: annak csak az lesz az oka, hogy egy részről e költségvetés átalános hasznosságának elismerése mellett mégis lehet egyik vagy másik tétel rósz az alkalmazásban; másrészről, hogy szemben átalános költségvetésünk roppant magasságával, fájdalom még a hasznos, még a szükséges kiadásokat is halasztanunk kell néha-néha; mert számolni kell a tényekkel, számolni a nép adózó és áldozó képességével. Mint mondám, átalánosságban kész vagyok a budgetet megszavazni. Egyébiránt, mint a múlt budget tárgyalása alkalmával már szerencsém volt hosszasabban kifejteni: én a minisztériumtól, melyet most tárgyalunk, semmiképen nem kívánom azon positiv, termelő tevékenységet, melyet talán más minisztériumtól megkívánnék. En attól csak azon negatív, de mégis sziutén hasznos és üdvös tevékenységet kívánom, mely abban áll, hogy elhárítja azon akadályokat, melyek a nemzeti erők természetes kifejlését gátolják, hogy egyenlítse az utat a haladásra, hogy távolítsa el a természet vagy az emberek hanyagsága, tudatlansága által előgörditett nehézségeket. Megfelelt-e és megfelel-e a minisztérium ezen szűknek, szerénynek látszó, de valóban igen magas hivatásának 1 azt e perczben kutatni nem akarom; a részletes vita alkalmat nyujtand mind tisztelt elvbarátaimnak, mind talán nekem is egyik vagy másik pontnál kimutatni: mennyi kívánni, mennyi tenni való marad még hátra. Én e perezben, azon körben maradván, melyre a minisztert utaltam: két pontot akarok kiemelni, a hol, nézetem szerint, épen csak az akadályok elhárításáról van szó, de hol ennek daczára s épen e módon a minisztérium igen hasznosan, igen üdvösen alkalmazhatná működését és szépen előmozdíthatná az ipar és kereskedelem haladását. Az első pont, a melyre bátor vagyok a miniszter ur figyelmét felhívni: a részvénytársulatokat illeti. Szükségtelen, azt tartom, a XIX. század második felében hosszasabban kimutatni az egyesitett tőkék és tehetségek horderejét. Epén a tőkék és tehetségek egyesítésének köszöni Európa, az egész világ, azon nagyszerű müveleteket és vállalatokat, melyek átalában a világ gazdagságát csodaszerüleg kifejlesztették; a tőkék és erők azon egyesítésének köszönjük a többi közt azon 15,000 mértföldnyi világ-vasutakat, melyek a közlekedést, a forgalmat oly könynyüvé, oly gyorssá tették és talán 2 — 3 évtized alatt százszorositják! köszönjük azon nagyszerű iparvállalatokat, melyek által a termelés oly nagyszerű mérvben kifejlődött, hogy ma már a legszegényebb osztályoknak is hozzáférhetőkké váltak azon czikkek, azon élvezetek, melyek 2, 3 évtizeddel előbb csak a vagyonos, a gazdag osztályok jutalékai voltak. Hozzá teszem, hogy Magyarországon a társulásra még sokkal inkább van szükség, mint máshol: 1-ször mert keleti indolentiánk következtében az egyesektől nem lehet várni nagy erő-kifejtést; 2-szor mivel nem létezik középosztályunkban azon roppant vagyonosság, melynek következtében a külföldön az egyes ember, vagy két három embernek egyesítése néha-néha még a legnagyobbbzerü iparvállalatokat teremheti és fenntartjhatja. Szükséges 31*
