Képviselőházi napló, 1869. XIX. kötet • 1871. deczember 10–deczember 20.

Ülésnapok - 1869-406

4*16. országos ülés deczeraber 16. 1871 243 Az 1871-iki rendes szükséglet 9.188,170 frtból az 1871 -iki rendes fedezet . . 7.431,550 frtot levonva 1.753,620 frt fedezetlen hiány mutatkozott. 1872-ben pedig a rendes szükséglet 10.209,439 frt a rendes fedezet . . . . . 8.703,983 „ tehát 1.505,456 frt a fedezetlen hiány, s igy 248,164 frttal cseké­lyebb azon összeg, melyet a földmivelés- ipar­és kereskedelmi miniszter rendes szükségleteinek fedezésére a közjövedelmekből igénybe szándéko­zik venni 1872-ben, daczára annak, hogy az ez idén legelőször előirányozott határőrvidéki kia­dásokat önerejéből fedezi. Ezen végeredmény, mely fényesen bebizo­nyítja a megelőző években eszközölt befekteté­sek hasznos voltát és jövedelmezőségét: azt mu­tatja hogy nemzetgazdászati intézményeink ész­szerű, fejlesztése nemcsak szellemi, de anyagi hasznot is teremt, nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is javit az állam pénzügyi viszo­nyain, nemcsak lassan, és hosszú évek lefolyása után, de gyorsan, rövid időközök után is már megtermi gyümölcseit. A bevételek ezen téren organicus összeköttetésben állanak a kiadások­kal, s a ki a nagyobb jövedelmet óhajtja: a költségek okszerű szaporítását meg nem tagad­hatja. Ezen nézetek vezérelték a bizottságot a földmivelés- ipar- és kereskedelmi miniszter rész­letes költségvetése tételeinek megbirálásánál." Horn Ede: T. ház! Midőn a pénzügyi bizottság jelentésének e bejelentésénél szót eme­lek : tán nem lesz fölösleges azonnal kijelente­nem, hogy semmiképen nincs szándékom e bud­get ellen átalában felszólalnom; elismerem mind­azt, mi épen felolvastatott, hogy t. i. ezen mi­nisztérium kiadásait igen hasznosoknak lehet nevezni, sőt sokkal hasznosabbaknak veszem azo­kat, mint több az utóbbi napokban megszava­zott s hasznos beruházásnak czimzett tételt. Tehát kész vagyok e minisztérium költségve­tését minden esetre megszavazni, és ha ennek daczára a részletes tárgyalásnál kénytelenek le­szünk talán egyik vagy másik tételt megtámadni: annak csak az lesz az oka, hogy egy részről e költségvetés átalános hasznosságának elismerése mellett mégis lehet egyik vagy másik tétel rósz az alkalmazásban; másrészről, hogy szemben átalános költségvetésünk roppant magasságával, fájdalom még a hasznos, még a szükséges ki­adásokat is halasztanunk kell néha-néha; mert számolni kell a tényekkel, számolni a nép adózó és áldozó képességével. Mint mondám, átalánosságban kész vagyok a budgetet megszavazni. Egyébiránt, mint a múlt budget tárgyalása alkalmával már szeren­csém volt hosszasabban kifejteni: én a miniszté­riumtól, melyet most tárgyalunk, semmiképen nem kívánom azon positiv, termelő tevékenysé­get, melyet talán más minisztériumtól megkí­vánnék. En attól csak azon negatív, de mégis sziu­tén hasznos és üdvös tevékenységet kívánom, mely abban áll, hogy elhárítja azon akadályokat, melyek a nemzeti erők természetes kifejlését gá­tolják, hogy egyenlítse az utat a haladásra, hogy távolítsa el a természet vagy az emberek hanyagsága, tudatlansága által előgörditett ne­hézségeket. Megfelelt-e és megfelel-e a minisztérium ezen szűknek, szerénynek látszó, de valóban igen magas hivatásának 1 azt e perczben kutatni nem akarom; a részletes vita alkalmat nyujtand mind tisztelt elvbarátaimnak, mind talán nekem is egyik vagy másik pontnál kimutatni: mennyi kívánni, mennyi tenni való marad még hátra. Én e perezben, azon körben maradván, melyre a minisztert utaltam: két pontot akarok kiemelni, a hol, nézetem szerint, épen csak az akadályok elhárításáról van szó, de hol ennek daczára s épen e módon a minisztérium igen hasznosan, igen üdvösen alkalmazhatná működé­sét és szépen előmozdíthatná az ipar és keres­kedelem haladását. Az első pont, a melyre bátor vagyok a mi­niszter ur figyelmét felhívni: a részvénytársula­tokat illeti. Szükségtelen, azt tartom, a XIX. szá­zad második felében hosszasabban kimutatni az egyesitett tőkék és tehetségek horderejét. Epén a tőkék és tehetségek egyesítésének köszöni Eu­rópa, az egész világ, azon nagyszerű müvelete­ket és vállalatokat, melyek átalában a világ gazdagságát csodaszerüleg kifejlesztették; a tő­kék és erők azon egyesítésének köszönjük a többi közt azon 15,000 mértföldnyi világ-vasuta­kat, melyek a közlekedést, a forgalmat oly köny­nyüvé, oly gyorssá tették és talán 2 — 3 évtized alatt százszorositják! köszönjük azon nagyszerű iparvállalatokat, melyek által a termelés oly nagyszerű mérvben kifejlődött, hogy ma már a legszegényebb osztályoknak is hozzáférhetőkké váltak azon czikkek, azon élvezetek, melyek 2, 3 évtizeddel előbb csak a vagyonos, a gazdag osztályok jutalékai voltak. Hozzá teszem, hogy Magyarországon a társulásra még sokkal inkább van szükség, mint máshol: 1-ször mert keleti indolentiánk következtében az egyesektől nem lehet várni nagy erő-kifejtést; 2-szor mivel nem létezik középosztályunkban azon roppant vagyo­nosság, melynek következtében a külföldön az egyes ember, vagy két három embernek egyesí­tése néha-néha még a legnagyobbbzerü iparvál­lalatokat teremheti és fenntartjhatja. Szükséges 31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom