Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-389
Hf 38í>. országos illés november 25. 1871. törvénykezési kiadásoknak szigorú elválasztása a közigazgatási kiadásoktól nem történhetik meg, mert a kormányzatnak e két ágazata: a törvénykezés és közigazgatás, elválasztva eddig nem voltak. Ettől eltekintve, ha a közigazgatási ezélokra kiadott összeg 4 millióban megállapítva vétetik is fel, és az egyes törvényhatóságoknak egyenes adójából a felvett százalék alapján leüttetik, az egyes törvényhatóságok adójából leütendő összeg nem vág össze, és nem vághat össze azon összeggel, mely az egyes törvényhatóságoknak 1870-ben kiszolgáltatott. Ennek természetes oka kettő: első az, hogy a közigazgatási kiadások főösszegében, amint azt az 1870diki törvény megrendelte, a sz. kir. városok kiadási költségei nem foglaltatnak, mert közönségesen tudva van, hogy azok 1870-ben nem szolgáltattak ki az állampénztárból, holott az összes egyenes adókban, melyek kerekszámban 53 milliót tesznek: a szabad kir. városok egyenes adója is bennfoglaltatik. A második ok, amiért az eredmény az egyes törvényhatóságokra kivetett összegeknél nem vághat össze a nekik kiszolgáltatott összeggel, abban rejlik, hogy a törvényhatóságok azon tényezőkre nézve, melyek az adóképességre befolynak, egymástól nagyon divergálnak. Nagyon természetes, hogy midőn vannak tör vényhatóságok, melyek három millió egyenes adót fizetnek, és másfelől vannak olyanok, melyek 100 ezer frton alul 40, 60, 80,000 forint egyenes adót fizetnek csak: az egyes tőrvényhatóságok területére kivetett adóból és a 7 százaléknyi levonásból eredményezett összeg nem vághat össze azon közigazgatási kiadások összegével, melyet ők 1870-ben felhasználtak. Mert csak bizonyos határok közt vághat össze egy területnek közigazgatási költsége azon aránynyal, melyben ahhoz adóereje áll. E határon innen és túl az arány megváltozik. Kis törvényhatóságoknál az egyenes adóból leütendő összeg bizonyára sokkal csekélyebb, mint az, a melybe a közigazgatás kerül; viszont nagy törvényhatóságnál az adóból leengedendő összeg nagyobb, mint azon kiadás, melybe a közigazgatás kerül. E különbség, t. ház, az ország összes törvényhatóságainál véve fel: nagyon tetemes. A pénzügyi bizottság jelentésében kiemelte azt, hogy a kiráíyföldi hatóságokat is számítva, összesen csak 11 törvényhatóság lenne azon helyzetben, hogy nagyobb összeg üttettessék le egyenes adójából, mint mennyit 1870-re közigazgatási czélokra az állam rendelkezésükre juttatott ; 68 törvényhatóság lenne pedig azon helyzetben, hogy sokkal kisebb összegnek jutnának adóleütés folytán birtokába, mint melylyel rendelkeztek 1870-ben; egyeseknél végre a különbség végtelenül nagy. A pénzügyi bizottság egypár példával akarta ezt illustrálni, és azt hiszem, csakugyan eléggé be van bizonyítva ezen különbségnek véghetlen nagysága, ha a t. ház figyelembe veszi azt, hogy vannak törvényhatóságok, melyek az egyenes adóknak 10 — 15—20 — 24, sőt 28 százalékát kénytelenittetnének az adózókra kivetni, hogy azon összeget megkapják, melyet 1870-ben közigazgatási czélokra az államtól nyertek. Épen ezen okoknál fogva nem tartja a pénzügyi bizottság ezen törvényjavaslatot elfogadhatónak. Két ut kínálkoznék a törvényhatóságok előtt: vagy leszállítani közigazgatási költségeinket azon összegre, mely nekik adóleütés folytán rendelkezésükre jutna, vagy pedig a hiányzott összeget adókivetés által pótolni. Sem az egyik, sem a másik utat nem tartja a pénzügyi bizottság az adott viszonyok közt olyannak, mely igen nagy bonyodalmak ós nehézségek nélkül elfogadható lenne. Az első nem lenne elfogadható: mert az 1870ben egyes törvényhatóságoknak utalványozott összeg körülbelül, - egészben és nagyban véve fel, nem szólván a kivételekről, — azon szükségletet képviseli, melybe a törvényhatóságok közigazgatása kerül. Már most, miután a különbség a közt és azon összeg közt, mely adóleengedés utján birtokukba jönne, annyira leszállítaná a közigazgatási költségeket, hogy megközelítené az adóleengedés utján a nekik birtokukra jutott összeget, a mi a közigazgatás elodázhatlan igényeinek rovására történnék, sőt magának a közigazgatásnak veszélyeztetésével járna. Már pedig a jól rendezett, biztos közigazgatás nemcsak megyei, hanem államérdek is. A törvényhatóságoknak rendezésükről szóló törvényczikk elibök irta azon hatáskört, melyet betöltendők nemcsak "joguk, de egyúttal kötelességük is. Az életnek fejlődő szükségletei maga azon törvény, melyen az uj törvényhatóságok alakulnak és alakulni fognak, nem engedi azt, hogy közigazgatási kiadásaikat bizonyos határon innen ennyire leszállítsák, s épen azért nem is maradna egyéb mód, mint a hiányzó összeget adókivetés utján fedezni. De megint azért, t. ház! mert a különbség az ország igen nagy számú törvényhatóságainál roppant nagy, ugy, hogy kénytelenittetnének 10, de sőt, mint fölebb emlitém, még 20 százalékon felül is az egyenes adóra kivetni, csakhogy azon összeget megkapják, melyet 1870-ben közigazgatási szükségleteikre az államtól nyertek: ez I oly állapotot idézne elő, melyet megteremteni
