Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-388
388. országos ölés november 24. 1871. 6? viszontagságai, — mert hiszen egyik évben kedvező, a másikban kedvezőtlen a termés, — vannak esetek, hogy egymásután 3, 4 évben oly szerencsétlen termés fan, melyből megtakarítani a legnagyobb szorgalom mellett is, közterheinek viselése s családja kellékeinek kielégítésén tul a földmivelő semmit sem képes. En azon meggyőződésben élek, miként azon 50 — 60 ezer lelket számláló telepitvényesnek érdeke kiméltetni fog az által, ha Tisza Kálmán képviselő ur indítványa elfogadtatik; mig ellenkező esetben alig egy tized részt képeznek azon földbirtokosok, kiknek a kisajátittatott birtokok harmadrészének megváltási összegére 20 évig várakozni kell. De más tekintet is forog fen, t. ház! Ha az 1848-ki törvényhozás, mikor az úrbéri szolgálatokat a robottal együtt eltörülte, azon módon gondolkozott volna, és az igazságnak azon értelmet adta volna, melyet Paczolay képviselő ur a törvényhozás hivatásának tart: valószínűnek látom, — az eseményeket s a hazai körülményeket tanulmányozva, — hogy bizony aligha ülnénk most itt s aligha alkotnánk törvényeket. Más politikai tekintetek, a közbéke, a nyugalom és a rend is szem előtt tartandók a törvényhozás által. Mert, t. ház, ha oly feltétel alatt válthatja csak meg magát a telepitvényes, melyeket neki teljesítenie lehetetlen: azon esetben az országban a proletarius osztály annyira fog szaporodni, hogy annak szegénysége, nyomora nem a közrend, béke és hazai jólét előmozdítására, hanem annak hátrányára fog szolgálni. E nézetet is tessék kérem figyelembe venni. Egyet hallottam még különösen a pénzügyminiszter ur által felemlittetni, mire már Irányi képviselő ur egy pár szóval felelt, jelesen: hogy a szemben levő háznak tagjai, t. i. a főrendek a törvényhozásnak szintén tényezői lévén, nem remélheti, hogy beleegyezzenek azon módozatnak megállapításába, mely itt kérdésben forog. En ettől, t. ház ! nem tartok, s ha ettől tartanom kellene: azon esetben bátor volnék a t. ház elé egy inditványnyal lépni, mely azt tartalmazná, hogy mi tovább egy perczig se tanácskozzunk addig, a mig nem tudjuk azt, hogy 7 a törvényhozásnak kik a valóságos tényezői ? Mert nem egyébb satyránál, — mint már előttem is mondva volt, — a törvény-alkotásnak azon módja, melyet néhányszor a főrendek részéről már tapasztaltunk alkalmaztatni. Hiszen, t. ház! népképviselet létezik, népképviselet alapján ül itt e képviselőház minden tagja. Ha népképviselet van: csak a népképviselet által alkotott és a fejedelem által szentesitett törvények lehetnek a hazában kötelezők. Kérdem, népet képvisel-e a főtábla? a melynél azt se tudjuk törvényeink értelmében, a régieket, vagy az 1848-dikiakat is kell e tekintetbe venni. Mert ha ezeket veszszük is tekintetbe, nem tudjuk, kik ülnek ott, kik vannak ott: oly tagok, kik nem képviselnek egyebet, mint maguk magukat. Vannak olyanok, kik nem is a törvényes kormány által annak egyetértésével, hanem még az absolut hatalom uralma alatt lettek kinevezve, de azóta nem erősíttettek meg. Vannak ott t. ház olyanok is, kiknek, 1848. előtt sem szavuk, sem helyük ott nem volt. Sőt még a városok főispánjai is ülnek ott. (Ellenmondás). Vagy főispán a városi, vagy nem. Ha főispánok: joguk van ott ülni, ugyanazon alapon mint a többinek, ha pedig nem főispánok, akkor ne csúfoljuk azzal, hanem mondjuk főnököknek. Ezen abuormis állapotban van törvényhozásunk. Én bátor voltam annak idejében a t. ház elébe egy határozati javaslattal lépni, mely 1870. évi május 23-án tartott 179. ülés jegyzőkönyvének 1992. száma alatt foglaltatik, s czime ez : „a főrendiház eltörlése vagy annak a népképviselet alapján leendő szervezése." Ez indítvány az iromány 7 ok 559-dik száma alatt van. Én, a mennyiben minden alkalommal a főrendiháznak rendezését sürgettem: nem volnék ellene a főrendiháznak, ha az a népképviselet alapjára fektettetnék. Bátor vagj^ok a t. házat ez alkalommal megkérni, miként ezen határozati javaslatomat tárgyalás alá venni és napirendre kitüzetni méltóztassék. Most Tisza Kálmán módositványát pártolom. (Helyeslés a szélső halról.) Szontagh Pál (csanádi) : T. képviselőház ! Én épen ugy mint kevéssel előttem nyilatkozott Ivánka Imre t. barátom, előre bocsátom, hogy a Tisza Kálmán képviselőtársam által benyújtott módositványt pártolom. Megjegyzéseimet, a meh'eket kevés szóban kívánok előterjeszteni, azon nyilatkozat támasztotta bennem, melyet a t. pénzügyminiszter ur e törvénymek könnyebb keresztül vitele szempontjából méltóztatott előadni. (Halljuk!) En t. képviselőház, a főrendiházról és minden historiailag és törvénydleg jogosult testületről abban a meggyőződésben vagyok, hogy az a maga befolyását minden kitelhető módon, minden szabad módon, néha ezen túlterjedő módon is, igyekszik érvényesíteni és én részemről azt tartom, hogy ezen képviselőháznak, melyében — mint több oldalról megjegyeztetett — egyedül ülnek a nép képviselői, sopánkodásokba, vádakba, recriminatiókba bocsátkozni, a fölsőház iránt, méltóságán alól van. {Elénk helyeslés.) De én azt tartom, hogy miután ezen ház képviselői kamara és ezen ház többségének kifo9*
