Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-387
30 3 87- országos illés november 28. 1871 kire oly sokszor hivatkozik: akkor megtudta volna, hogy egy más választmány alakult nyilvánosan, a mely választmánynak én voltam elnöke ; én pedig mint ezen törvényhozó testületnek tagja, demonstratiót bizonyára nem fogok senki kedvéért csinálni ; hanem azt gondoltam, hogy mint szabad polgárnak szabad alkotmányos országban oly czélokat előmozdítani, melyek törvénybe nem ütköznek. Méltóztassanak megengedni, hogy felemiitsem, hogy Miletics, megtudván ezt: hozzám egy levelet intézett, melyben azt mondta, hogy ő nem akar semmi ovatiót, annál kevésbbé, mert meglehet, hogy az ellenfél részéről ez valami demonstratióra adna alkalmat. Én erre azt feleltem, hogy miután én állok ezen választmány élén: nem szándékoltatik semmi demonstratió, hanem egyszerűen a barátságnak kifejezése. Azt mondtam neki: nem fog illeni, vele, ha visszajön egy évi fogsága után, összetalálkozni és kezet fogni az utezán, hanem együttesen találkozni és üdvözölni őt. Rendeztetett tehát egy bankét, és tartatott egy beszéd a Duna partján. Ezen beszéd tartására az egyház-község a maga kebeléből két egyént választott, és ugy gondolom, hogy nem fogja feltenni senki, hogy ezek valami politikai beszédet tartottak volna. Nem volt tehát ezen kiáltványnak semmi eredménye és mert az előbbi választmány, a mely a kiáltványt szerkesztette, attól elállott és egészen más választmány alakult meg: én nem voltam jelen, táviratilag idehivattam egy rokonomhoz, ki súlyos beteg volt; mert különben ón is hozzájuk csatlakoztam volna, mint egy szabad alkotmányos polgár. Miután pedig a t. miniszter ur ezen kiáltványra további következményeket épit, a melyek szintén mind elesnek: én csak óvatosságból fogok felelni, mert azok nem állanak. Ö p. o. emliti a kiáltványnak e szavát „idegen". Ha kéthárom személy mondja ezen szót, — azt hiszem, hogy egy fecske nem csinál nyarat, — nem lehet azoknak hitelt adni: nem lehet mindjárt katonasággal rohanni meg a népet, mivel azt mondja valaki, hogy „idegen." Különben ezen szót nem is ugy kell érteni. Be kell vallani, hogy a német és szerb nyelvűek egymás irányában idegenek: ép ugy, mint a magyar nyelvűek. (Táncsics Közbeszól: Magyarországon csak magyar van! Ellenmondás. Zaj.) A tények bizonyítják azt, hogy a törvényszék tagjai sokszor nem értik az elitélendő bűnös nyelvét és ez irányban idegen a nyelv ; de nem idegen a polgár, így kell ezt érteni. Nem segit túzbe jönni, hanem a dolog lényegét kell megragadni. A mi ezen szót illeti: „idegen", ez ellen tiltakozom, mert én azt nem értem, hogy mi idegenek vagyunk ezen országban, hanem testvérek vagyunk. Továbbá azt mondja a t. miniszter ur, hogy nem ez volt egyedüli oka annak, hogy ezen nyilvános óvatiókat betiltotta : hanem értesülése szerint ezen demonstratió ellen nagy ellendemonstratió készült, melynek súlyos következményei lettek volna. En csak kérném a t. miniszter urat, hogy mutassa meg: hol mutatkozott ezen ellen-demonstratio 9 Hol létezett ezen demonstratió ? E miatt kellett négy zászlóalj katonát felállitni békés polgárok ellen, és ép azért, mert demonstratió nem volt, és sehol sem mutatkozott ? Tehát egy nem létező dolog miatt üldözőbe venni polgárokat, ugy gondolom: semmi alkotmányos polgárnak, annál kevésbbé a miniszternek nem szál"ad. Továbbá itt emiitette a t. miniszter ur a fajgyűlöletet, melynek kitörését meg akarta akadályozni. Én nem tudom, miféle fajgyűlöletet vél a t. miniszter ur: kérek fölvilágosítást; az bizonyos, hogy a szerbek nem verekedtek össze, mert nem volt semmi alkalom fajgyűlöletre. A t. miniszter ur azt mondja, hogy csak az ovatióknak azon részét tiltotta be, melyek népcsoportosulásokra adnának alkalmat, és melyek ép azért alkalmasak lettek volna nemzetiségi súrlódásokra. Azon részét tiltotta be, melynek népcsoportosulás lett volna következménye. Ez nem áll: hiszen betiltotta a tisztelt miniszter ur, illetőleg a főispán a bankettet is, mert a bankettet elhatározták egy vendéglőben az udvaron tartani ; de be lett tiltva és megrendeltetett, hogy nem az udvaron, hanem ugyanazon vendéglőben a kertben tartassák, szándékában levén a főispánnak azt elérni, hogy a vendégek, — hideg őszi idő lévén — magoktól is szétoszoljanak. Ez nagyon malitiosus; de ha igazsága van a kormánynak és hatalomnak: nyilvánosan kell fellépni és betiltani; de azt nem tehette a kormány, hanem csak megparancsolta, hogy hurczolódjanak a kertbe; aztán azonkívül strázsa volt: pandúr, katonaság és tudja Isten mi még, és betiltották a politicai toastokat is. Tehát nem áll az, hogy csak egy részét tiltotta volna be a főispán: hanem megtiltotta a fődolgot. A t. miniszter ur elbeszéli, hogy a deputatio szabadon lakomározott az „angol királyné "-féle fogadóban Pesten ós a hatóság nem állott ellen. Ez nem áll, a hatóság közbejött itt is, de a vendégfogadós, ki alkotmányos érzelmű polgár, azt mondotta: én jótállok a rendért és csendért, nem szabad közbejönni a hivatalnokoknak, és akkor azok eltávoztak. így történt ez Pesten; Újvidéken egészen másképen jártak el. Mindig gyanúsítanak és mindjárt denuntiálnak, mert azt gondolják, ha egy hirdetés jele-
