Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-397

$91 ornágof tléa deesenher 7. 1871. gjj a pénzügyi bizottság ezen javaslatát és fogadta azt el a t. ház. En tehát ennek fenntartásához kivánok járulni szavazatommal. (Helyeslés.) Elnök : T. ház! Mielőtt a t. ház a felett határozna : van szerencsém bejelenteni, miszerint Korizmics László képviselő ur egy határozati javaslatot adott be. Méltóztassék felolvasni. Jámbor Pál jegyző (olvassa a határozati javaslatot): „Utasíttassák a minisztérium javaslat benyujtásáraa, létező különféle tanintézeteknek mely minisztérium felügyelete alá tartozása iránt? Beadják Korizmics László, Érkövy Adolf, b. Kemény Gábor, Lónyay Gábor és gróf Zichy József. Zsedényi Ede: Én t. ház az egész vitát feleslegesnek tartom, mert, miután a pénzügyi bizottság más értelemben fel sem foghatta e határozatot, mint azt Várady Gábor képviselőtársam előadta: a minisztériumnak ezen határozat szerint kötelessége lett volna már a mostani költségvetés előtt e tekintetben törvényjavaslatot terjeszteni elő, t. i. miként és micsoda határok közt helyeztessenek azon tanintézetek a közoktatási miniszter vezetése alá. Miután ezt a minisztérium nem tette : a határozatra hivatkozva most a pénzügyi bizottság a minisztériumnak ezt emlékezetébe hozza. Ha a t. ház el fogja fogadni ezen határozatot, ugy mint itt van: szóról szóra^. teljesíteni kell ezt a minisztériumnak. Nézetem szerint tehát a határozatot helyben kell hagyni, ugy a mint előterjesztetett. (Helyeslés.) Csengery Antal: Engedje meg a t. ház, hogy egy pár észrevételt tegyek én is azokra, a mik itt felhozattak s hogy indokoljam, miért sürgeti a pénzügyi bizottság ismét ezen javaslatát; indokoljam, miért nem járulhatok t. barátom Korizmics véleményéhez ezen kérdésben. Ha azt akarjuk, hogy a nemzeti közoktatás rendszeresen és teljes összhangzásban, a nemzet minden érdekeinek megfelelőleg szerveztessék: akkor t. ház okvetlenül szükséges, hogy a közoktatás egész ügye, ugy mint más államokban is van: egy kézben központosittassék. (Helyeslés.) Ez az egyik és legfőbb argumentum. (Theoria! közbeszólás.) Hogy ez nem theoria, erre nézve hivatkozom más államok példájára. Egyik, t. képviselő ur, ki előttem szólott, Major Pál hivatkozott Württemberg példájára. Jól hivatkozott, mert állithatom t. ház, hogy sehol a gazdasági szakoktatás érdekében ujabb időben annyi nem történt, mint épen Würtembergben. És mit tapasztalunk ott? Azt, hogy a gazdasági szakoktatás azon felügyeletfalatt, mely alatt addig volt, az úgynevezett gazdasági Central-Stelle és a belügyminiszter felügyelete alatt: nem felelt meg oly mérvben feladatának, mint óhajtandó lett volna. És mit csináltak? 1865-ben a közoktatási miniszter alá helyezték e szakoktatást is. És méltóztassanak megnézni a statistikai adatokat, — azóta nem megkétszereződött, hanem megháromszorozódott azon intézetek száma, melyek a gazdasági előismeretek és szakismeretek érdekében működnek ; s azóta egyátalában sokkal ősszhangzóbban és sokkal nagyobb eredmónynyel történik ezen oktatás. Ez nem theoria, ezt "Würtembergnek példája mutatja, mely a gazdasági szakoktatás terén minden államok közt, mondhatni, a legtöbbet tett, S ez igy van jól, t. ház. Már egy előttem szólott t. képviselő ur Szontagh Pál barátom megemlítette, hogy ha szakok szerint akarnók felosztani a közoktatási tárczát: akkor ebből a tanügynek teljes szétdarabolása és felforgatása jönne létre. Ez esetben például a belügyminiszter követelné az egyetem azon részét, hol orvosok neveltetnek, az igazságügyminiszter azon részét, hogy birák neveltetnek, nem is említem — s itt csodálkozásomnak kell kifejezést adnom, hogy akkor, mikor oly nagy hévvel kívánják a főldmivelési oktatást a szakminisztérium számára, ezt még nem hozták föl— mondom, nem is említem, hogy ugyanazon okoskodás szerint teljes joggal követelhetné, hogy a reáliskolák az iparminiszterium alá rendeltessenek; (Élénk helyeslés.) s a kereskedelmi iskolákat a kereskedelmi mi' niszter alá helyezzék stb. A közoktatási ügynek ily feldarabolása mellett egy teljesen átgondolt nemzeti, közoktatási rendszert megállapítani teljesen lehetetlen volna. Különösen súlyt fektetett a t. háznak egyik tagja az állattenyésztésre, mintegy ezzel vélvén indokolhatni, hogy az állatgyógyintézetet nem lehet másnak, mint a földmivelési miniszternek vezetése alá adni. Furcsa! az orvosokat, az emberek orvosait nevelheti a közoktatási miniszter; hanem már az állatorvosok nevelésére külön szakminiszter kívántatik, pedig ugyanazon tudományok fordulnak elő az emberi gyógyászat tanításánál, mint az állatgyógyászaténál, ugyanaz a physiologia, pathologia stb. és az emberek orvosainak kiképzését bizhatjuk a közoktatási miniszterre : de az állatok orvosaiét már nem! (Élénk helyeslés.) T. ház! Alig van tárgy, a mely iránt nagyobb érdekeltséggel viseltetem, mint a közoktatási ügy; a legnagyobb részletességgel, figyelemmel kisérem mindazt, a mi e részben a külföldön történik és figyelemmel kisérem azon legújabb munkákat is, a melyek e szakban megjelennek; de mondhatom, hogy a legújabb munkákban és pedig szakemberek munkáiban, mint például felsőbb gazdasági szakintézetek igazgatóinak munkáiban épen ellenkező nézeteket olvastam, mint a milyenek e teremben e kérdés fő-