Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-397

397. orsaágos filés deezember 7. 1871. 29T Most tehát csak arról van szó, és nem egyébről, hogy minden fentartás nélkül szavaztassanak-e meg a nyugdijak, igen vagy nem? A pénzügyi bizottság azt mondja, hogy bizonyos fentartással, azon fentartással, melyet már előbb volt szerencsém említeni. Ennélfogva azt hiszem, arról már többé szónak nincs helye, mit a t. képviselő ur felhozott. {Helyeslés jobb felől.) t Ami azon kérdést illeti, melyet Lázár Ádám képviselő ur intézett: nem tudom, hogy az, mit arra nézve mondandó leszek, kielégiti-e őt, vagy sem; hanem minden esetre felelek az iránt, mit a dologról tudok. Ezen kérdések nem most fordulnak elő először ; már az előző évi költségvetések tárgyalása alkalmával intéztettek a minisztériumhoz ezen kérdések, melyeket a t. képviselő ur határozati javaslatából felolvasott. Ami azt illeti, hogy létezett-e a kormány átvétele idején 1867-ben bizonyos nyugdijalap a közös pénztárnál s megosztatott-e az Magyarországgal, és ha igen, menynyiben? arra nézve már egyizben kijelentette a minisztérium nemcsak a pénzügyi bizottságban, hanem itt a házban is, hogy oly nyugdijalap nem létezett és miután nem létezett, nagyon természetesen fel sem is osztathatott. Ebből, azt gondolom, foly már a válasz a képviselő ur második kérdésére; mert ha nem létezett: igen természetesen azon úgynevezett „Carens Taxá"-k nem levén kivetve, nem is folyhattak be. Ami a harmadik kérdést illeti, az már sokkal gyakorlatibb, mert vonatkozik az 1872-ki költségvetésre is. T. ház! 4mi azon kérdést illeti: hogy az állam tisztviselők kinevezésénél levont összegek miféle alapban helyeztettek el, és mi történik azokkal? arra nézve van szerencsém azon választ adni, hogy az képezi a fennálló díjszabály szerint az állam egyik jövedelmi ágát. Ami a tisztviselőktől kineveztetésükkor díj czimén levonatik, mindaz az állam pénztárába foly, és elszámoltatik, mint az államnak oly jövedelme, mely a dij-illeték ezen neméből az állampénztárba befoly és ugy költetik el, mint az államnak bármely más jövedelme. A budget tételei közt meg fogja azt találni a t. képviselő ur aa 1872-iki költségvetésben , a pénzügyminiszteri költségvetés „födözet" rovatában „dijak" ezim alatt előirányozva van, ha jól emlékszem, 500 ezer forint; ennek egy részét épen az képezi, mit a t. képviselő ur keres. (Helyeslés jobb felől.) Péchy Tamás: T. ház! Én elismerem ugyan, hogy a pénzügyi bizottság igen t. előadójának azon szavai, amelyekben Makray László tisztelt barátom észrevételeire azt nyilatkoztatta ki, hogy jelenleg a nyugdijakról érdemlegesen KBÍ-V. H. HAPLÓ 18?J XTBI. szólani nincs ok, némi alappal bir; kénytelen vagyok mégis megjegyezni, hogy miután szemben azon körülménynyel, hogy a képviselő uraltál is fölemiitett határozat mai napig sincs végrehajtva, mint a pénzügyi bizottság által bebizonyittatik: azt hiszem, volt némi jogosultsága Makray László fölszólalásának. Én azonban magához a kérdés pénzügyi oldalához kívántam csupán szólni. En elfogadom a pénzügyi bizottság itten ajánlott határozati javaslatát; hanem elfogadom azt azon magyarázattal, mely, nézetem szerint, a dologból magából önként foly, hogy t. i. ezen egy kissé homályosan tartott határozat alapján az ország kincstára semminemű kárt ne szenvedjen. T. i. én ugy fogom fel a dolgot, hogy a képviselőháznak a múlt év márczius havában a nyugdijakra hozott határozata egyszersmind szabályozza azon mennyiséget, melyben nyugdijakra az állampénztárból pénzt lehet kiadni és semmiféle körülmények közt többet azon összegnél kiadni nem lehet. A fődolog, nézetem szerint, mindamellett az, hogy az állam számvevőszék, nem szolgáltatván neki át a minisztérium a lajstromok- és az adatokat, még; nem constatálhatta a nyugdijak lajstromában azon összegeket, melyek az illető oyugdijasokat illetik ; mégis azon véleményben vagyok, hogy semmiesetre egyetlenegy nyugdíjasnak sem adathatik több, — addig is, mig a lajstrom elkészül, — mint amennyi az illetőt megilleti a képviselőház határozata értelmében, vagyis, más szavakkal, hogy ha a képviselőház, 1870. márczius 15-én hozott a nyugdijakról szóló határozata bárki által nem respeetáltatnék és ennek folytán az állampénztár károsodást szenvedne : aki az állampénztárnak ezen károsodását elkövette, azt okvetlenül visszaszolgáltatni tartozik. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház! Többnemü észrevétel megtevésére tartom magamat kötelezve. Ami Makray képviselő ur fölszólalását illeti : erre nézve azt gondolom, tökéletesen elegendő az, amit az előadó ur e részben megjegyzett. Most a bugdet tárgyalása van napirenden s nemcsak nincs ideje, de módja sincsen egy fennálló törvény megváltoztatására czélzó javaslatokat abban a formában tenni, mint azt a t. képviselő ur teszi; én azért azt gondolom, azon túl mehetünk. Fontosabb a szőnyegen levő tárgy annyival inkább, mert látszólag a minisztériumot mulasztással terheli, amennyiben a képviselőház emiitett határozatának eddig nem tett eleget; hogy t. i. a nyugdijasok jegyzékét, s az azok nyugdíjazására vonatkozó okiratokat, a melyekből a nyugdíjazás és a nyugdíjazás mérvé-