Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-396

g^Q 896. országos ülés űeczember 6. 1871. rosa képviselőjének mondja: „a képviselő ur kiszámított 132 milliót és megjegyezte, hogy abból 50 millió a vasutakra fordíttatott és azt kérdezte, hol van a többi? Erre válaszom:..." — Jön aztán, mint a miniszter urnák szokása, egy kis közbevetés, a miben egészen másról beszél, azután azt mondja: „az államjavak bevétele oly összegben haladta meg a 1868-kit, mely ha még huszszoroztatnék, 50 milliónak felelne meg ; én tehát azt hiszem, hogy vagyoni gazdálkodásunk tenne ott 50 milliót." Midőn tehát Ghyczy képviselő ur azt kérdi, hogy hol van a kölcsönvett pénz, a miniszter ur azt mondja: államjószágokban van 50 millió. Ez az, mit én mondottam, hogy nem fogadhatom el, hogy 50 millió beruházás volna államvagyonban, mint a miniszter urnák tegnap mondott beszédéből kilátszik, hol maga kimondja, hogy két és fél millió fordíttatott erdők és jószágokba. Én tehát ezt csak mint a Ghyczy képviselő ur által keresett milliókat nem akartam elfogadni, de azt nem tagadtam, hogy a jószágok értéke nőtt, sőt azt mondtam, hogy igenis elismerem, hogy nőtt és nőtt volna még akkor is, ha aludt volna rajta mindenki 1868. óta, mert a föld értéke természetszerűleg növekedett. Tehát az államjószágokra nézve azon hosszú dissertatio, melyet a miniszter ur e tekintetben mondott arra, mit én mondottam: egyátalában nem felelet; mulatságos volt az igaz, és e tekintetben mindenesetre köszönettel tartozunk értté. Áttér azután a miniszter ur a Wahrmann képviselő ur által mondottak czáfolatára és talán némileg átlátva, hogy mégis kellene valami programm, előadja nekünk programmját. Azt mondja: „ha tehát programmomat kívánják tudni, az a pénzügyi bizottság programmja." Ez már magában is megengedése annak, hogy a pénzügyminiszter urnák nem volt programmja, hanem hogy a pénzügyi bizottság teljesítette azon kötelességet, mit Prileszky képviselő ur akart ráhárítani; a pénzügyi bizottság csinált egy programmot és azt a miniszter ur magáévá tette. Vajon miből áll ezen programm ? „Nem túlságos fukarkodás a befektetésekben, nem megakadályozása a fejlesztésnek, nem is csiga-léptekkel előrehaladás, de nem is tulságoskodás, egyensúly a rendes bevételek és kiadások közt a lehetőségig, az országnak kényelmesebbé s lakályosabbá tétele, megengedése annak, hogy a múltból átörökölt, de nem törzsvagyon képzésére rendeltetett értékekhez hozzányúljunk, adósságcsín álás vagy eladás kizárólag s csupán gyümölcsöző befektetések czéljából teendő. íme a programm." De hát kérem, mi itt a programm? hiszen nem ezt értettük mi programm alatt, nem ezt kívánta Wahrmann képviselő ur programmképen. Ily programmot senki sem kivánt, hisz ebben semmi positiv adat nincsen. Mi számokat kívántunk, nem átalános kifejezéseket. Hisz mily nagy különbség van a takarékosság és nem takarékosság közt: láthatja a t. ház, ha előveszi a pénzügyminiszter ur előirányzatát, a mely 10 millióval többet kivan, mint a mennyit takarékosság mellett a pénzügyi bizottság megszavaz, és ismét a külön-vélemény beadói 3 — é millióval kevesebbet ajánlanak takarékosság mellett, mint a mennyit a pénzügyi bizottság megszavazott. Tehát igen nagy a véleménykülönbség arra nézve: mit tesz ilyen vagy amolyan kifejezés. Nem ez az, mit mi kívántunk. Igen világosan és helyesen ráutalt arra: mire van szükségünk ; a t. jobboldal egy másik tagja, Éber képviselő ur, mikor az adórendszer megváltoztatását kívánta. Ezt kívántuk volna a pénzügyminisztertől. Igaz, a miniszter ur azt mondja beszéde végén, hogy azt nem lehet oly hamar keresztül vinni, hogy arra nincs idő. Nemis ez a kérdés; keresztül vinni az egész adórendszer megváltoztatását, oda évek szükségesek; de egyetlenegy nap kell arra, hogy ez megkezdessék, sőt két napon azt nem is lehet megkezdeni; önöknek pedig több esztendőjük volt és még egy lépést sem tettek, s nem vagyunk még ott sem, a hol már az első napon, a megkezdés napján, kellett volna lennünk. Azt mondja a miniszter ur, hogy mi azt kérdjük, miért nem mondta el ezt annak idejében, miért nem mutatta ki nyomról nyomra, miként véli ezen programmot megvalósíthatni. Nem kívánta azt senki. Hiszen ez nem programm; ebben nincs semmi, mint szép szavak, melyek oly elasticusok, hogy e mellett lehet Magyarország költségvetése 200 és lehet 400 millió; e mellett lehet a budgetet ugy beadni, hogy kiadás és bevétel közt tökéletes egyensúly legyen; és lehet a budgetet ugy előállítani, hogy ugyanezen programm mellett 100—200 millió deficitet tüntessen elő. Azután — tovább menvén — azt mondja a vasúti garantiákról, hogy arra most nincs idő, miként azt kérdezzük, jó volt-e vagy sem ? — s erre méltóztassanak figyelni azok, kik azon vasutakat megszavazták, mert a miniszter ur most egészen rájuk hárítja a felelősséget, mondván : „már ha a kérdés így áll, ugy reá a válasz meg volt adva akkor, mikor a garantiát méltóztattak elvállalni, mert ez annak csak consequentiája; hát most jajgassunk rajta?" A múlt esztendőben más nézetben volt a. t. miniszter ur. Akkor ő jajdult fel először s ő figyelmeztette a házat arra, hogy ebben roppant és folytonosan növekedő terhet vállal el.