Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-396
268 396. országos ülés dtczeiaber 0. 1871. megengedné neki bizonyos ideig tovább folytatni a kormányzatot. Nem mondom, hogy ez rendes állapot lenne, hanem olyan állapot, a minőt élünk mi most 1867. óta minden évben. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Tehát nem változnék semmi, feladata volna azonban az uj kormánynak behozni azon változást, hogy ezentúl ne történjék az meg. A mi azt illeti, hogy bizalmatlansági indítványt csak akkor tanácsos tenni a képviselőházban, mikor annak elfogadására kilátás van : az megvallom, hogy igen bölcs és circumspectus eljárás; igy tett azon képviselő ur is, a ki képviselőségéről le nem mondott, hanem megtartotta azt is, és a törvényszék elnöki functióit is gyakorolta mindaddig, mig magát biztosítva nem látta; ő a prudens és circumspectus szászok közé tartozott; hogy bizalmatlansági szavazat inditványoztassék, erre egyátalában nem tartom szükségesnek azt, hogy kilátás is legyen arra, hogy elfogadtatik. Arra, hogy a kormány lelépésre kényszeríttessék: nem szükséges, hogy a többség szavazza ezt meg. Sőt Belgiumban mi történt ? 22 tag indítványára 44 tag ellenében, 22 tag kívánta a minisztérium lelépését és a minisztérium lelépett; ámbár kétszeres többség volt a maradás mellett, mégis erkölcsileg kényszerítve volt a lelépésre. Es, t- ház! Vajon Debreczen városának igen t. képviselője átalában számitott-e a többség támogatására, mikor a belügyminiszter ellen a vád alá helyezési indítványt tette? (Halljuk!) Nem számított többségre, erről meg vagyok győződve ; hanem kötelességének tartotta megtenni azon indítványt (Igaz! a szélső bal oldalon) azért: mert azon nyilatkozat, melyet a belügyminiszter e házban tett, egyenesen a törvénybe ütköző nyilatkozat és egyenesen azon definitio alá esik, mely szerint a törvény a vád alá helyezést rendeli el és mindezen indítványoknál nem az a kérdés, hogy hány szavazat lesz mellette, hanem a morális euly a döntő, (Helyeslés a szélső bal oldalon) és akkor, mikor nekünk olyan kormányunk lesz, mely a morális súlyt semmi tekintetbe nem veszi, hanem csupán a számokra támaszkodik: akkor békés és törvényes utón megbukni nem fog, mert az olyan kormány, a mely ilyenre képes, mindig képes lesz az illető számot is előteremteni. (Szélső bál oldalon: Igaz! Igaz!) Ezeket akartam, t. ház, válaszolni azokra, a miket Komárom város igen érdemes képviselője mondott azon határozati javaslatra vonatkozólag, melyet magam és elvtársaim nevében benyújtottam. Igyekezni fogok most röviden felelni azon sok megjegyzésre is, melyeket a pénzügyminiszter ur az általam elmondott beszédre tett. Ha akkor — a mire nézve a miniszter ur némikép megharagudott, (Halljuk) én a szeptemberi beszédeiről szólva (Halljuk!) megütközésemnek adtam kifejezést azért, hogy ő a költségvetés benyújtásánál semmit sem mondott financiális politikájáról: megvallom, hogy most, miután tegnapelőtti beszédét hallottam, bámulásomnak kell kifejezést adni azon nézetek fölött és azon elvek felett, a melyeket a financiális dolgokra nézve tőle hallottam. (Halljuk!) A pénzügyminiszter ur mindjárt beszédje elején azt mondotta, hogy ha ő azon szempontokból indulna Iti, a melyekből én ki indultam, hogy t. i. tudassam az országgal azt, a mit itten elmondok, és hatással legyek a választásokra, hogy ha ő ezen szempontból indult volna ki: bizonyosan nem hiányzott volna neki erre elegendő alapja. Én, t. ház! nem tagadom azt, hogy nemcsak most, de mindig, mikor itten felszólalok íontosabb kérdésben, azért szólalok fel leginkább, hogy az országnak szóljak, sőt ezt már ki is nyilatkoztattam a házban, {Helyeslés a szélső bal oldalon.) hogy én azon reményemmel felhagytam, miszerint én valakit a túloldalon meggyőzzek, kimondottam épen a pénzügyminiszter urnák egy tavaly mondott beszédére, hogy nem azért szólok, hogy azon képviselő urakat meggyőzzem, hanem, hogy az országot világosítsam fel állapotainkról és a kormány politikájáról, tehát én azt nem tagadom; de a pénzügyminiszter ur azt mondja; nem hiányzott volna neki sem az anyag, a mely által hathatott volna a közhangulatra és a választásokra. Hol van hát ez az anyag? „Elmondhattam volna — ugy mond — hogy azon négy év közül, melyekről kimutatások és zárszámadások feküsznek előttünk, csak egyetlenegy van olyan, melyben az országnak nettó bevételei csak 3 millióval emelkedtek és ez az 1869-iki év, hogy minden többi évben a nettó bevétel kerek számban 10 millióval emelkedett." Engedelmet kérek a t. miniszter úrtól: én nem hiszem, hogy azzal nagyon sok hódítást tett volna. Hiszen épen azt hányjuk szemére, azt hibáztatjuk, hogy daczára annak, hogy a jövedelmek ily nem remélt mérvben növekedtek: mindez mégis nem volt elég azon költségekre, melyeket a kormány évről évre tesz. Épen azt mondottuk, hogy elköltötték nemcsak a 33 millió szaporodást, hanem elkölteni szándékoznak a jövő évben azon felől még 9 milliót, melylyel többet előirányoztak a költségvetésbe, és elkölteni szándékoznak még közei 5 milliót, mely deficitben marad. Tehát 47 millióval szükségeinek többet a jövő évi költségekre, mint a mennyi elegendő volt az 1868-iki év költségeire.
