Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-396

266 396 országos ülés deczember G. 1871. urat, hogy név szerint a képviselőket megszólítani vagy rendre utasítani csak az elnökuek áll jogában. {Helyeslés jobbról. Ellenmondás a szélső bal oldalon. Zaj.) Madarász József: Bocsánatot kérek, én nem utasítok rendre, és élek azon általam többször és több képviselő által is mindig gyakorolt parlamenti szabadságommal, hogy ha valaki nevet, közbeszól beszédembe ... {Ellenmondás jobbról. Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Igenis ismétlem, ha közbenevet, az sokkal helytelenebb. (Élénk helyeslés a szélső balról.) Én azon képviselők megjegyzésére, illetőleg nevetés általi közbeszólására teszem meg észrevételeimet. (Helyeslés a szélső bal oldalról.) Én nem utasítok rendre, hanem az ő közbevetett észrevételére teszem meg én is észrevételeimet. Én az államtitkárokat nem is értettem; ha azonban az államtitkár urnák az volna a véleménye, hogy az ily átalános költségvetési tárgyalásnál a miniszterek ne tartsák kötelességüknek vagy maguk, vagy pedig megbízottjaik által jelen lenni, — mert máskép nem hiszem, hogy nevetett volna előadásomra : — akkor az alkotmányos életről, a parlamentalismusrol igen jeles fogalma lehet a t. államtitkár urnák, de az én alkotmányos véleményemmel ez semmi esetre nem egyezik meg, s azért én nem tehetek róla, bármit határozzon is a többség, szavazza le ezt is, — hanem szükségesnek láttam előhozni a minisztereknek, a parlamentalis illedelem iránti maguk viseletét; ezért voltam bátor a házszabályokra hivatkozva szólani. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.—Zsedényi Ede feláll és beszélni akar.) Elnök: A tanácskozást nem szakithatjuk félbe. Zsedényi Ede: A házszabályokhoz akarok szólani. (Halljuk!) Az előttem szóló képviselő ur az 1848-iki törvényekre hivatkozott; de ugy látszik, hogy, ma legalább azokat nem olvasta. Fel fogom e törvényt olvasni; az 1848. Ill-ik törvényezikk 29. §-a igy szól: „A miniszterek, az országgyűlés mindegyik tábláján, annak kívánatára, megjelenni és a megkívántatott felvilágosításokat előadni tartoznak." Ebből látszik, hogy mindig folyvást jelen lenni nem tartoznak; de, ha kívánja a ház a törvény határozatánál fogva meg kell jelenniök. {Helyeslés jobb felől és felkiáltások: A 48-as párt jobban ismerhetné az 1848-iki törvényeket! Zaj a szélső bal oldalon.) Simonyi Ernő: T. képviselőház! Örömmel hallottam Komárom városa t, képviselőjének azon világos kijelentését, hogy az általam és elvbarátaim által beadott határozati javaslattal lényegében egyetért; hogy a jelen kormány iránt bizalommal nem viseltetik, és hogy azt lelépésre kényszeríteni maga is az ország érdekében levő dolognak tartja. A különbség tehát köztünk csak inkább formai. Ö azt mondja, hogy el nem fogadhatja mindazon indokokat, a melyek a mi határozati javaslatunkban felhozottak; felemlíti különösen a cseh-kérdést és ámbár helyteleníti azt, hogy a magyar miniszter beleavatkozott, de azt sem látná helyén, hogy az országgyűlés avatkozzék be az által, hogy kijelentse, mely irányban kívánta volna ezen ügy elintézését. Mi sem kívánjuk azt, hogy az országgyűlés határozatot hozzon, vagy törvényt alkosson az iránt, mikép kezeltessenek a cseh ügyek ; ez iránt mi soha indítványt e házban nem tettünk és tenni nem is fogunk. Mi egyéni véleményünket jelentjük ki, a midőn azt mondjuk, hogy mi nem gondoljuk Magyarország miniszterét és Magyarországot hivatva azon szerepre, hogy a történelmi jogoknak elnyomására segédkezet nyújtson; azon Magyarországot, mely maga is hosszú éveken át folytatott — és mondhatom — nagy kitartással és áldozattal folytatott passiv ellenállással maga is csak történelmi jogaira támaszkodott és történelmi jogainak alapján vivta ki azon állását is, melyet jelenleg elfoglal. Hogy tehát hasonló eljárás és törekvésnek más nemzeteknél elnyomására Magyarország segédkezet nyújtson : azt helyesnek egyátalában nem találom, és midőn mi az országgyűlésen felszólalunk a magyar miniszternek ily tette ellen : akkor csak azon jogot gyakoroljuk, mely a képviselői állással van egybekötve ; midőn a minisztert feleletre vonjuk tetteiért ; midőn a miniszter eljárását mint képviselők roszaljuk. Ha ezen roszalásban az egész országgyűlés, vagy az országgyűlés többsége osztozott volna: nem az lett volna az eredmény, hogy dictáltuk volna a cseh constitutiót és a lajthántuli országgyűlésben nem mi határoztuk volna meg a csehek állását; hanem következett volna az, hogy mi roszalást mondottunk volna a felett, hogy a magyar miniszter beleavatkozott a cseh ügyekbe. (Helyeslés a szélső bal felől.) A mi a horvátországi kérdést illeti: erre már a pénzügyminiszter ur is felelt, — holott a cseh kérdésre jobbnak látta nem felelni semmit — erre, mondom, ő is felelt és törvényre hivatkozott. Hanem méltóztassék megengedni, ismerem én is azon törvényt, de ezen törvény tulajdonképen az egész törvényes állapotnak csak felét képezi, mert itt két ország törvényeiről van szó, miután az közös, és valamint mikor az osztrák-magyar közösügyekről van szó, akkor mindig kétféle törvényt kell tekintetbe venni, azt, a mit mi itt 1867. XII. törvényczikknek