Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-395
3!!">. ors/iiüTos iüés „Ép, mert szándékom volt a csónakokat csavargőzösökkel helyettesittetni, hogy ezt bizton s kár nélkiil tehessem: tudnom kellett, minő hatása leend annak a forgalomra, ha a csónakok helyébe a csavargőzösök lépnek; tudnom kellett, hogy ezek előnye a forgalom minő növekedésében fejezi ki magát. Ha én a 6 krajczáros átviteli árt leszállítottam volna 4 krra: akkor nem tudhattam volna, vajon a csavargőzös, avagy az alacsonyabb ár folytán növekedik-e a közlekedés?" T. ház! ez naiv, nagyon naiv. A pénzügyminiszternek próbákat kell tenni arra nézve, hogy midőn az előbb ladikkal eszközölt közlekedést most esavargőzössel akarja helyettesíteni, melyik által lesz a közlekedési nagyobbulás ? a csavargőzös következtében nagyobbodik-e a forgalom, vagy nagyobbodik az árleszállítás következtében ? Mindkettő következtében nagyobbodik. Igen természetes, hogy a ki a ladikban ment és életét látta veszélyeztetve, át fog menni a csavargőzösön is, kényelmi és biztonsági szempontból; de a ki eddig nem ment a ladikban veszélyes voltánál fogva: a csavargőzösön okvetlenül át fog menni már mind kényelmesebb mind biztos voltánál fogva. De hogy ha az árakat fenntartják, az igen sokakat vissza fog tartani, a kik, hogy ha olcsóbb volna a vitelbér: a csavargőzösön mennének, az már bizonyos. De hiszen a pénzügyminiszter ur nem is azt akarta. A pénzügyminiszter ur, ugy vagyok értesülve — több minisztériumban hallottam — maga akart révészkedni. Ezen eszméhez maga a pénzügyminiszter ur ragaszkodott, és csak miután meggyőződött, hogy az állam érdekében a házi gazdálkodás kevesebb haszonnal jár, azt hiszem, azóta változtatta meg az eljárást, mely már most oda lesz irányozva — ugy gondolom, ugy vagyok értesülve — hogy ezen próba után, mely megmutatta, hogy minek következtében nagyobb a közlekedés: a miniszter ur meglehet concursust fog hirdetni. Én ott kezdtem volna, hol a pénzügyminiszter ur végzi, és ennek következtében nem tettem volna egyebet, — épen hogy az állam érdekét megóvjam, —mint hogy ha már fel akartam volna tartani a 6 krt — én részemről nem tartanám fel, mert azt a közlekedésre károsnak tekintem — már akkor hirdettem volna csődöt, melynek egyik feltétele az lett volna: 6 kr. vitelbér engedélyeztetik, az állam pedig követel minden személy után például 3 krt; a ki többet ad, legyen a győztes. Itt lett volna a próba és a esőd eredményéből meglátta volna: minek következtében emelkedik a közlekedés; mert a vállalkozó nagyon jól tudja, hogy körülbelül 35—40 ezer forintot jövedelmezett a lánczhidnak a csolnak rteczember 5. 1871. gy J közlekedés és ahhoz képest igért volna. Az lett volna az útja, hogy az állam érdekében nyilt csőd hirdettessék, melynek következtében azon vállalat jött volna létre, mely mellett az állam érdeke is meg lett volna óva, míg egyszersmind egy vagy másfél évvel elébb hozta volna létre azon válalatot, mely után annyian szomjazunk, a mely miatt annyi reclam emeltetett már, de melyre a kormány jónak látta hallgatni, mig végre a miniszter ur tegnap válaszolt. Engedelmet kérek, ezt nevezem én krajczáros gazdálkodásnak numero eins; és másodszor makacskodásnak azt, ha az ember bizonyos eszméket jóknak gondol és azokhoz ragaszkodik még akkor is, hogy Schiller Don Carlos-sával feleljek, midőn igen könnyű lett volna rá jönni a jobbra. Most még csak egy megjegyzést akarok tenni a corruptióra vonatkozólag. (Halljuk!) Különösen abban látom nagyon erősnek a pénzügyi miniszter urat, mikor felállította nem ugyan a thesist, mert annak hosszú, hanem felállította okoskodását Simonyi Ernő ellenében a corruptióra nézve. Én, t. ház, nem vagyok képes a mélyen t. pénzügyminiszter urnák részint syllogismusokból, részint ügyes, körmönfont, de néha prókátorias okoskodásából — magam is ügyvéd vagyok, ismerem jól azokat — összeállított gondolat-menetét, de nem is akarom egyenként megczáíolni, hanem egy fő állítását, mely abban rejlik, tetszőleges, és ép azért, mert elburkolt, nem egyhamar észrevehető, akarom csak megczáfolni. (Halljuk]) Mélyen t. pénzügyminiszter ur azt mondja hogy: nem tudom hány ember van itt, a kinek hazafi jószándékát nem méltóztatik kétségbe venni a képviselő urnák 1 Először azt jegyzem meg, hogy a mit a részvényesekre és választmányi tagokra, szóval a magán iparvállalatoknál érdekeltekre vonatkozólag Simonyi Ernő előadott: azt azon határig, hol az állam nem biztosítja ezen társulatokat, nem teszem magamévá; azon határon belől magamévá teszem, oda sorolván azokat, hol a hivatalnokokra vonatkozólag az incompatibilitás elvét állítom fel. Ezt előre bocsátva, bátor vagyok megjegyezni, hogy a különbség köztünk igen nagy, mert mi épen azért, hogy ne jöhessünk azon helyzetbe, melylyel már a t. pénzügyminiszter ur úgyis gyanúsít, hogy tudniillik ne is várhassunk azon kormánytól semmit, mely talán keblünkből fog keletkezni, előzetesen akarjuk ily mételyezéstől megóvni magunkat és pedig az incompatibilitás törvényének meghozatala által. Hogy ez nem puszta phrázis : az iránt az ellenzéknek százszoros felszólalása az incompatibilis törvény meghozatala tárgyában eléggé tanúskodik. Hogy a t. minisztérium miért nem teszi ezt: erre nézve, azt hiszem, hogy a mi felele32*
