Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

352 395. országos ülés deczember ő. 1871. tünk elég találó lesz, ha azt mondjuk: azért, mert ezen állapotot akarja fenntartani, mely mellett lehetséges a corruptio. Tehát keik hogy ismételjem: mi épen el akarjuk zárni az utat, hogy a képviselő, ki a kormányt támogatja, azért, hogy támogatja, a kormánytól kérhessen és kaphasson valamit; mi nem akarjuk, hogy olyaknak segítségével tartsa fenn magát a kormány, kiket ő esetleg szavazatukért megjutalmazhat, megfizethet. E közt óriási különbség van, és igen szívesen elvárom pénzügyminiszter ur válaszát ezen lényeges állításomra s igen kérem, hogy ezt s ne a többi mellékes philosophicus megjegyzéseket méltóztassék megczáfolni. T. ház nem folytatom tovább. (Halljuk!) Csak az engedélyezési rendszerre vonatkozólag akarom megjegyezni, hogy egy igen sajátságos concessionalis rendszerrel lépett fel az igazságminiszter ur. Befejezésül csak annyit jegyzek meg, hogy mit ö ide akar állítani mint roszat, mintegy mentségéül azon jónak, melyet nem ismerünk ; de melylyel az országot akarja boldogítani: ezt félig-meddig ismerjük mi, talán nem tartjuk jóűak; de hogy minő, azt behatóan fogjuk tárgyalni akkor, ha a ház előtt lesz. Én e kérdésben nem nyilatkozom, valamint nem tette ezt más előttem szóló ellenzéki képviselő sem. Azonban azt emiitette, ha nem is lesz oly jó, azért kell életbeléptetni, mert az engedélyezési rendszer rósz. Az engedélyezési rendszer nem mint olyan rósz, hanem rósz ugy mint azt önök, a kormány, 5 éven át használták. így nagyon rósz s csak ugy érthette Simonyi t. képviselő ur, mert lehetetlen, hogy a vasutengedélyezés és a vasútépítésnél mást akarjon, mint a legnagyobb nyilvános concurrentia melletti eljárást, a mi szintén az engedélyezési rendszernek egy neme, csak hogy jobb neme, mint az, melyet önök gyakorolnak. Az engedélyezési rendszer hiányai elég ismeretesek, és ha alkalom nyílik, fenntartom magamnak jogilag ezekről szólani; csak bátor voltam előre jelezni, hogy a jövendő áldásait, az engedélyezési rendszerre nézve, olyannak hiányában nem lehet áldásossá tenni meg fogjuk nevezni, mi a jó s felfogjuk fejteni mi a rósz benne. T. ház, vajon az én előadásomnak és az abban kifejezett elveknek jobban felel-e meg a kisebbségi vélemény, mint a pénzügyi bizottság többségének véleménye 1 Azt hiszem igen, s megmondom az okát is. Wahrmann képviselő ur és a miniszter ur is nagyon téved, ha azt hiszi, hogy az egész ellenzéki programm nem áll egyébből, mint azon 2—3 millió forint levonása iránti ajánlatból, melyet igen helyesnek talált a pénzügyi bizottság kisebbsége. Azon elvek, melyeknek kijelentését igeu helyesen hangoztatja a pénzügyi bizottság kisebbsége t. i. a szigorú gazdálkodás, rendszeresség, valódi érdekeinknek helyes felfogása, azoknak megvalósítására való törekvés, s másrészről azon elvek, miszerint távol tartsa magát minden látszólag gyümölcsöző befektetéstől vagy olyantól, mely csak a távol jövőben fog gyümölcsözni, míg azon befektetések nem teljesíttettek, melyek már a közel jövőbea fognak gyümölcsözhetni. Ezek azon elvek, melyek rósz közgazdasági rendszerünk megjavítására vonatkoznak s ennyiben t. ház, lehet szó arról : vajon azon tételek meghagyassanak-e vagy töröltessenek-e? vajon azon megtakarításokat máshol lehet-e eszközölni vagy sem? de tiltakozom az ellen, hogy ugy állíttassák a kisebbség véleménye, mintha mi a befektetések és beruházások ellenségei volnánk, mint azt t. Wahrmann képviselő ur akarta feltüntetni; és mert én így fogom fel a kisebbség véleményét: teljes lélekkel ahhoz csatlakozom. (Helyeslés bal felől) Miletics Szvetozár: Tisztelt képviselőház! Szándékom saját és nemzetiségi elvtársaim nevében egy határozati javaslatot előterjeszteni az 1872-ik évi költségvetést illetőleg, és ámbár az indokolva van, mindamellett bátorkodom ez alkalommal részemről egynéhány szót mondani. A költségvetési átalános vitánál az országgyűlésnek átalában, és a különféle ellenzéki pártnak különösen nemcsak joga, de kötelessége is, hogy a kormány politikája fölött saját Ítéletét kimondja, és ez irányában saját állását megjelölje. Hogy ezen kormány ugyanaz, mely ezelőtt is volt, bár a feje megváltozott: ezt a minisztérium uj feje maga is elismerte, tehát a jelen kormány felelős az eddigi politikáért. Oly országokban, hol a külpolitika, a mint kellene lennie, támaszkodik a belpolitikára, a hol tehát a belpolitika vagy az államnak belereje és érdeke irányadó a külpolitikában: ott a paiiamentális kritika a belpolitikával kezdődik ; de köztudomású dolog, hogy az osztrák-magyar monarchiára, vagy ha nem épen ugy, Törökországra nézve elvileg az áll, hogy az ő, vagy jobban mondva, a más államnak, a kikkel szövetkezik, külpolitikája irányt ád belpolitikájának: annak két következménye van, először hogy a belpolitikának szélköre magát fordítja a külső szél szerint; másodszor hogy az osztrák-magyar külügyi miniszterek a kiegyezkedósi törvény ellenére nagy mérvben irányadók a belpolitikában. Épen azért kell előbb áttérnem a kormány külpolitikájára. Nem szándékom a külpolitikát minden ol-