Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

S»5. országos lilés deczember 5. 1871 849 Miért — ? nem tudom; de tudom; mert, — bocsánatot kérek a kifejezésért, soha sem akarok inparlamentális lenni, pedig a ezélzat több mint a szavak: — azért, mert nem értenek hozzá. (Helyeslés bal oldalról.) Azt mondja a t. közlekedési miniszter ur az összekötő vaspálya törvényjavaslatához benyújtott jelentésében, hogy az entrepot-kérdés meg fog oldatni, s gondoskodva van arról, hogy bárhová jöjjenek az entrepotok, az összeköttetés mindenütt lehetséges lesz. Csakhogy a kormány már régen tudja, hogy az összekötő vasúti hid az aldunán lesz, mert régen fel van adva azon idétlen terv, hogy az összekötő vasúti hid a feldunán, a Margitszigetnél építtessék. Ha ezt tudta: akkor tudta azt is, hogy az entrepot összeköttetése hova jön; meg kellett volna tehát állapítani az entrepot-ok helyét, meg kellett volna állapítani a rendszert, mely szerint azokat létesíteni kívánja, egy szóval beható tervezetet kellett volna készítenie, mely szerint az entrepotok létesítése lehetséges lett volna ; de mindez nem történt. Nem történt azért, mert tetszett a közlekedési miniszter urnák azt mondani és pedig ismételten, daczára annak, hogy a város maga és mások ellenezték, hogy addig mig az összekötő vasútra vonatkozó törvényjavaslat törvénynyé nem válik: az entrepotok kérdésében nem tesz semmit, daczára annak, hogy az entrepot kérdése az ország legfontosabb kérdése, melynek megoldása elodázhatlan és a mi iparunk jövője csak ettől várhat valamit. Felfogásom szerint tehát ezen eljárás nem helyes. És vajon gondolkozik-e a t. minisztérium arról, hogy mi következménye lesz annak, ha a Kereskedelmi miniszter még csak rövid ideig ezen lejtőn alá megy, ha a nagy ipar belemegy a romlásba ? S gondolt-e a t. pénzügyér arra, hogy ha Pesten a malomipar megbukik; Magyarország legalább 20 millióval fog kevesebb adót nyerni? Nem tudom, helyeslik-e a képviselő urak ezen állításomat, de én azt hiszem, sőt állítom, hogy ez olyan, mint a kétszer kettő. Mi okozta azt, hogy a gabona mázsájának ára két év óta 7 frton felül áll? Legnagyobb részt okozta a consclidált nagy ^malom-ipar Pesten. És ma hogy állunk a malmokkal? Kettő már megbukott; mert az én felfogásom szerint az a segítség, melyhez nyúlni kénytelen volt: egy a bukással; a többi pedig félelemmel dolgozik, egyet-kettőt kivéve, mert hogy mily %-ra kell a váltót escomptiroztatni: azt igen jól fogják tudni a képviselő urak. Ha pedig a malomipar megbukik: az egyenes visszahatással lesz a produetióra, valamint ezáltal az adóképességre. Hogy miért nem nyúl XÉFV. m. WAPI.Ó 18*|. TTHI. a pénzügyminiszter ur minden eszközhöz, melylyel ezen segíteni lehet: azt nem tudom. Ez csak azt bizonyítja, hogy a pénzügyminiszter ur tud számokkal bánni, de hogy a szükséges áttekintése, hogy Magyarország összes gazáászati viszonyait uralhassa, nincsen, és hogy, ha egyes kérdésekben megszűnt is professor lenni; de ezen kérdésben csak professor maradt. És t. ház egy kérdést csak futólag érintek még. Az a szerencsétlen bankkérdés. Meddig fog még a kormány késni, hogy ezen kérdésnek valamely kedvező megoldást adjon? Nem akarok annak taglalásába bocsátkozni, hogy mennyire lehet önálló bankunk és mennyire nem: mert én azt megítélni nem vagyok képes, az a szakértekhez tartozik. De hogy a megoldás lehetséges : azt épen a szakértő bizottság is kimondotta. Es mégis miért tűri a kormány azt, hogy zsarnokoskodjék a bécsi bank felettünk, azon bécsi bank, melyet már a bécsiek is meguntak és mely ellen minden nap élesen kifakadnak, s a mely Ausztriának is többet ártott, mint ártott volna két háború. Es a kormány tűri azt, tűri az által, hogy a bankkérdést nem tárgyaltatja, hogy azt megoldani nem iparkodik; pedig azt tudhatja, hogy mily nyomasztólag hat, hogy pénzt nem lehet kapni, vagy csak igen drágán és súlyos feltótelek mellett, mig a külföldön olcsón lehet kapni. Hisz erről nem kell hosszas előadást tartani, azt a képviselő urak mind jól tudják épen ugy mint én, mily hatása van a bank kérdésnek hazánk közgazdászati viszonyaira. Nem tudom, hogy tudja magát a kormány e tekintetben megnyugtatni, miután e kérdésben semmit sem tesz. T. ház! Magam is iparkodom előadásomat befejezni; de csak egy dolgot vagyok még kénytelen a pénzügyminiszter urnák megjegyezni. A pénzügyminiszter ur tegnap magas paripáról beszélt, erős fegyver volt kezében, mert ő maga hitt fel bennünket arra, hogy gondolkozzunk, mielőtt ítélünk. Én gondolkoztam arról, hogy miért volt oly bátor a t. pénzügyminiszter ur? Azért, mert olyan fegyver volt a kezében ellenségének, mely az ő vértjének a t. többségnek nem árt. Ellenségei vagy is azok, kik nem helyeslik az általa előadottakat, ily vérttel nem birnak ugyan, azonban ha a t. többség el fogja igazságát ösmerni, mégis győzedelmeskedhetnének. Mit mondott ugyanis a t. pénzügyminiszter ur? A t. pénzügyminiszter ur, mint mondom, nem ugy járt el, mint pénzügyminiszternek kell eljárnia, hogy megnyugtassa a t. házat és az országot. 32