Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-386

18 386. országos fllés november 22. 1871 tőleg mily számnak kívánságára kell ily iparbi­zottságokat alakítani. A szövegben csak ez van „ezek kívánságára." Már most vannak iparosok és munkások; az egyik fél kívánja, a másik nem. Mindezek oly kérdések, melyek sok perlekedésre és vitára fognak alkalmat szolgáltatni, a mely vitáknak a törvény által elejét kellene venni. De helytelen az intézkedés annyiban is, amennyiben a helyett, hogy ezen iparbiróságok szervezését valamint az előttük és általuk kö­vetendő eljárást a törvény határozná meg: kire bízza ezen szervezést ? Az illető községekre; már pedig hogy a törvénykezésnek akármelyik ágát is nem a törvény határozná meg: ez oly újítás, mely engem valóban meglep. Itt nem önkén­tes bíráskodásról van szó, ezek nem alapszabá­lyok : ez kötelező bíróság, és oly törvénykezésről van szó, melynek kell hogy az illetők alávessék magukat. Ezt tehát másként, mint a törvény által, kimondani nem lehet. A vásári, a mezei rendőrségi bíróság szintén törvény által van meg­határozva és az eljárás is, mely ily esetben kö­vetendő. En tehát mindezeknél fogva, és tekintve, hogy ezen hiányokat itt rögtön kipótolni hibákat kiigazítani nem lehet: azt vagyok bátor indítványozni, hogy a t. ház ezen §-t a 15-ös bizottsághoz visszautasítani méltóztassék oly uta­sítással, hogy ezen §-t a következő elvek alap­ján átdolgozza: 1. „Oly helyeken, hol bizonyos meghatá­rozandó számú iparosok, gyárosok és segédek vagy munkások laknak, az iparbiróságok mindenesetre alakitandók, ha azt akár az iparosok, akár a munkások többsége kívánja. 2. Az iparbiróságok, melyek az iparosok, segédek vagy munkások kö­réből egyenlő számban választandó tagokból fog­nék állani, a felmerülő kérdéseket mindenekelőtt barátságos utón igyekeznek kiegyenlíteni, és ha ez nem sikerül, szótöbbséggel döntik el. Egyúttal utasittassék a 15-ös bizottság, hogy az iparbiróságok mi módon leendő alakí­tását és az előttük és általuk követendő eljárást is meghatározza." Ajánlom indítványomat, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Jámbor Pál jegyző {újra felolvassa Irányi Dániel módositványát.) Halász Boldizsár: T. ház! Én ezen §-nak szintén utolsó kikezdésére kívántam észre­vételt tenni, de miután a t. képviselő ur meg­előzött: kötelességemnek tartom az általa tett indítványhoz hozzá szólni. Már ezen kikezdést megelőzőleg azt mondja a §., hogy a határozattal meg nem elégedő fél a törvény rendes utján szerezhet magának elég­tételt, s igy ez eljárást csak compromissumnak, békebiróságnak tekinti. En e szempontból in­dulva ki: nem tarthatome kérdést oly fontosnak, hogy a 15-ös bizottsághoz visszautasittassék, mert azt mondja e §.: „ha nagyobb számmal vannak," igaz, hogy ez határozatlan; hanem az iparosok egyezzenek meg, és ha nekik tiz ele­gendő : megalkotják az iparbizottságot. Azután azt mondja, hogy a községgel egyetértőleg, de mégis az iparosok hozzájárulásával, tehát itt semmi erőszak nem követtetett el. De nem is nagyfontosságú e kérdés; mert miután nem erőszakoljuk hogy állítsanak ipar-bizottságot, ha nem állítanak, ott van a rendes iparha­tóság. Ezek kijelentése után a §. végén látok egy oly kifejezést, mely a 77. §-nál bőven meg volt vitatva, hogy vajon „tudomásvétel" vagy „jó­váhagyás" végett terjesztessenek-e föl az alapsza­bályok, s akkor az volt mondva, hogy tudomás­vétel végett. Tehát hogy hasonló elveknél hasonlag jár­junk el, itt is a „tudomásvétel" szót ajánlom fölvétetni, annál is inkább, mert hiszen hossza­san meg volt vitatva, hogy a tudomásvétel szó gyakorlati téren azt teszi, hogy a felterjesztést lomtárba nem lehet vetni, hanem, miután a „tudomás" is oda megy ki, hogy ha valami törvénytelenség fordult elő, azt nem lehet a mi­nisztériumnak behunyt szemmel elnézni: tehát, hogy a 97. §. a 77. §-szal ellentétben ne legyen, kérem módositványomat elfogadni, melyet fölol­vastatni kérek. „ Jámbor Pál jegyző (olvassa Halász Boldizsár módositványát), „E szakasz utolsó ki= kezdésében e szavak után: „kereskedelmi minisz­terhez", tétessék „az illető hatóság utján" és e szó helyett „jóváhagyás" tétessék „tudomás." Érkövy Adolf előadó: T. képviselő ház! A 15-ös bizottság nagykomolyan megvi­tatta az úgynevezett „Conseildes Prud'hommes," vagyis az ipar-bizottság elvét és átalában ezen egész intézményt. Kétségkívüli, hogy az iparbi­zottság intézménye számos államban létezik, ré­szint régibb, részint ujabb idő óta, és minden­esetre épen azért, mert szakférfiak szakdolgok­ról intézkednek röviden és kevés költséggel: ez igen ajánlatos intézménj'nek mutatkozott. Es mint ilyen intézménynek, természetesen, útját egyen­getni kellett, hogy az hazai viszonyaink közt szintén alkalmaztathassák. De miután nálunk az iparfejlettség korántsem olyan, hogy abból most átalános kötelező intézményt lehetett volna tenni: facultative, permissive kellett eljárni, hogy ott, hol az iparos munkások, se­gédek nagyobb számmal vannak: hogy ott az il­lető községi hatósággal egyetértve alakithatnak ily intézményt, és egyúttal, hogy a kormány

Next

/
Oldalképek
Tartalom