Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-395
242 395. országos ülés ííeczember 5. 1871 personál-unión kivül mást, mint egy egységes császárságot, mint egy véres és kétes kimenetű mást nem tudott föltételezni, és nem állapított meg; most pedig 1871-ben azt mondja, hogy a personal unió veszedelmes, és e personal unió lehetetlen, ő soha sem fogja ajánlani: akkor én — habár megengedem, és meg is kell engednem, hogy mindenki meggyőződését a körülmények szerint idomíthassa; de azt soha sem engedhetem meg, hogy ily homlokegyenest egymással ellenkező elveket pronunciáljon, ha csak azt nem fogadom el, hogy vagy nem tudta és nem hitte akkor, mit beszél, vagy most nem hiszi; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) mert különben lehetetlen volna mást, mint azt mondanom, hogy a politikai morálnak ez bizonyára nem volna fényes kitüntetése. (Helyeslés a szélső bal oldahn.) Azért tehát, mert én Andrásy Gyula grófnak ezen nyilatkozatát hazánkra nézve, államiságára nézve, annyira veszedelmesnek tartom, miként ő 1861-ben tartotta: íme most ezért is megtagadom a jelen kormánynak a költség megszavazását. A horvátországi kérdés azon harmadik kérdés, mely iránt a t. képviselőháznak már több tagja és t. barátom nyilatkozott, melyre ismét a t. pénzügyminiszter ur felelvén tegnap, elmondd Helfy barátom, hogy minő állapot az, melyben a kormány törvényt hoz, és azon tőrvénynek végrehajtását ép a kormány akadályozza meg. Hiszen senki sem mondja azt, hogy nincs joga elnapolni az országgyűlést a fejedelemnek ; de ha a kormány tagjai a fejedelemmel az országgyűlést ép a törvény, ép az egymásközti békés egység ellenére napolják el, épen azért, hogy azon törvénynek szelleme végre ne hajtathassák: a kormány a bűnös, és azon többség, melylyel rendelkezik, felmentheti őt tudomásvétel által, de azon másik nemzetnek gyűlölete, melyet ez által előidéznek, és a törvények iránti tiszteletet ha megingatja: ugyancsak ez a kormány bűne, ezért is kötelességünk a költséget a jelen kormánynak meg nem adni. Felhozta t. képviselőtársam, Simonyi Ernő az incompatibilitas kérdését, és e tekintetben, miként Helfy barátom érintette, a pénzügyminiszter ur sokat és semmit sem mondott. Kérdéseire — gondolom, — Simonyi barátom annak idejében meg fog felelni. Hanem annyit eleve én is, — mint ki a határozati javaslatot és Simonyi képviselőtársam által e részben mondottakat magamévá teszem, — mondhatok, hogy igenis mi meggondoltuk, hogy oly incompatibilitási törvény hozassék, miszerint senki, a ki képviselő, sem kormány által kinevezett hivatalnok, sem oly pénzügyi vagy vasúti igazgatóságok tagja, vagy engedményezések tulajdonosa ne lehessen, melyek az államtól bármi részben segélyt és kamatbiztositást húznak. Mert először nem tagadhatja senki értelmesen, hogy a kormányhivatalnok saját tetteit nem ellenőrizheti teljesen. Másodszor .nem tagadhatja senki azt, hogy aki az államtól segélyt huz, és azt önmaga szavazza meg: az nem a haza iránti tiszta szándéktól, hanem önérdektől is vezéreltetik. Hiszen, ha nincs corruptio? hát akkor mért ellenzi a képviselőház többsége csak azon vizsgálatokat is, melyek például az ellenzék részéről kéretnek ? Többeket emiitett már Simonyi barátom; de egyet nem emiitett; s ezt én hozom fel. Ö indítványt adott be a közlekedési ügyekben törtónt netáni visszaélések megvizsgáltatása tárgyában, és a kik a megvizsgáltatás ellen kardoskodtak : azok a kormánynak e tárgyban leginkább érdekelt tagjai voltak főleg. Én azt hiszem, hogy ha azt akarja a többség bebizonyítani, hogy corruptio nincs: legkevesebb, a mit tehet, az, hogy midőn vizsgálat kéretik, azt ne nyomja el. Hisz önérdekében van megvizsgálni, úgyis leszavazhatja ez eredménynek ide lett terjesztése után. Ne hagyja hát legalább azáltal, hogy még a vizsgálatot sem engedi meg: feltenni a közvéleménynek azt, hogy mégis valaminek bűzhödtnek kell lenni körében, mert még a vizsgálatot sem engedi meg. (Ugy van! Igás! a szélső bal oldalon.) Megtagadom továbbá a kormánytól a költséget azért is, — a mint ez a határozati javaslatban is elő van adva, — mert az a haza népe adóterhének könnyítése helyett nagyobb, nehezebb adókat ró az ország népére. Es itt szabad legyen egy megjegyzést tennem a pénzügyminiszter ur azon kifejezésére, hogy hisz rég be van terjesztve a cataster kérdése, miért nem veszi azt elő a ház? Szabad legyen erre megjegyeznem, hogy ha a kormány épen oly szorgosan, ép oly nyomósán sürgeti ezen tárgy felvételét, mint csak például legközelebb a dunagőzhajózási társasággal kötött szerződés elintézését: eddig bizonyára rég a ház előtt volna az, mint tárgyalható törvényjavaslat. Midőn ilyeneket látunk és lát az ország népe: akkor engedjen meg nekem ismét a pénzügyminiszter ur, ha azt állítom, hogy azon kérdéseknél, melyek még elodázhatok, — mert abban csak nem látok semmi veszedelmet, ha a dunagőzhajó-társulatnak azon 7—-8 millió frt egy évvel később ajándékoztatnék is oda. ha már, mint én hiszem, oda fog ajándékoztatni, — mondom : ezeknél csak elébb való lett volna, legalább azon szükséges adóreform behozatala, mit a t. pénzügyminiszter ur itt tegnap említett, mondván