Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-395
395. országos tüé« decsember 5. 1871. 248 hogy készen van, a képviselőház miért nem tárgyalja? Azért nem, mert a kormány nem szorgolja annak megszavazását; mert a kormány, birván a többséget, erre nem hat oly kép, hogy azon kérdések tárgyaltassanak előbb, melyek az adózó népnek is némi könnyítésére szolgálnak: hanem szorgolja azon törvények megszavazását, melyek terhesek. így például felhozta, hogy ő nem tehet róla, hogy a sugár-utra 8 millió szavaztatott meg. Dehogy nem tehet róla. Nem akartak róla tenni. Ha a kormány nem hozza be azon tőrvényt és nem szorgalmazza annak tárgyalását: akkor — ne féljenek — az nem vétetett volna elő. Mert bizony ezen 8 millió oly befektetés, melyet ha az országnak sok fölösleges pénze volna, még meg lehetne szavazni; de mikor évről évre költsön felvevésével kell a hiányt pótolni, — a mit a sugár-ut megszavazásakor már láthatott a kor mány: akkor igenis a kormány vétke, hogy ezen sugár-utra, mely nem mondathatik termelő kiadásnak, hanem tisztán meddő kiadás, a képviselőház kénytelen volt szavazatát adni. Azt állította a pénzügyminiszter ur, hogy hiszen évenkint nagy emelkedést mutatnak az ország jövedelmei s ez emelkedés évenként majdnem 10 millióra megy. Óhajtanám, hogy bár ezen jövedelmekből csak egy '/ 2 , csak egy millió volna is felesleges, mert akkor ez 1 milliót örömest megszavaznánk, legalább én és elvtártársaim a népnevelésre, mely a mint látom önöknek mostoha gyermeke. Hanem midőn az évi kiadások nemcsak a jövedelmeket elnyelik, hanem évenkint a 10 millió emelkedésnél is többet követelnek; akkor az emelkedés csak elméleti, a mivel pedig a pénzügyminiszter ur nem szeret bíbelődni; gyakorlati hatása azonban az, hogy az ország az adót ugyan bekapja, de ezen adó beszedése csak a nép zaklatása és csigázása által történhetik meg. Megtagadom a kormánytól a költséget azért is, mert én a kormány által fentartott fegyveres békében, vagyis abban, hogy majdnem mindenkit nyakig fegyverbe öltöztetnek, látom azon rákfenét, mely Magyarország anyagi jobblétének, pénzügy javulásának ellene áll. Nem tagadom én azt, hogy helyes, miszerint mindenki oktattassék hazája védelmére, és köteles is legyen azt megvédeni. De követelem, hogy a kit önök kötelezni akarnak arra, hogy védje meg a hazát: attól ne vegyék el a polgári jogot, hanem adják meg azt neki. Mi megakarnók azt adni. Es ime itt van az, a mit pénzügyminiszter ur mondott, hogy két csoport létezik. Azok a kik valamit remélnek a jelen kormánytól s azok, a kik remélnek a jövő kormánytól. Már Pest belvárosának igen t. követe mondotta ezt máskor „most mi nevezünk hivatalnokokat; ha másik kormány jön, az fog kinevezni." Hanem nagy különbség van önök közt és azon párt közt, melyhez tartozni legalább nekem szerencsém van. (Igaz! jobb felől.) Mert e párt, melyhez én tartozom: semmi esetre sem fogna a fegyveres béke által az ország polgárainak legerősebb és legéletteljesebb férfiait nyakig fegyverbe öltöztetni; nem fogná azokat elvenni a földmiveléstől, ipartól, kereskedelemtől, nem családi tűzhelyétől, és ez esetben, engedjenek meg — az adónak nagy súlya is nevezetesen alább fogna szállitathatni. Nem fognók továbbá megengedni azt, mint már t. képviselőtársam Helfy is előadá, hogy ezen képviselőházban mások, mint tisztán képviselők ülhessenek. Meglehet hogy elvbarátaim közt, — akik közt én helyet foglalok, — egynehányan megengednék azt, hogy a miniszterek s talán az állam titkárok itt helyet foglaljanak. De én részemről ezt is helytelennek tartom helytelennek tartom azért, mert 1848-ik törvények szerint a miniszternek ugy is van helye, a képviselőházban; joga, sőt kötelessége, hogy ott legyen, mikor a ház tőle felvilágosítást kivan. Midőn tehát ezen jogot a törvény megadja, bár a miniszternek a parlamenti többségből kell választatnia, és mindenesetre oly férfinak kell ott ülnie, ki a parlamenti többségnek választottja s kell is, hogy választassák a képviselőház azon pártjának vezéreiből; de, midőn a törvény neki az ott létet, a helyet, és felvilágosítás adást, a mindig szól hatást megengedi: akkor az észszel tartom ellenkezőnek s szerintem az alkotmányos fogalommal, hogy az, ki hivatalnok, mint képviselő: önmaga ellenőrizze önmaga tetteit. Példát hozok fel, például ha csak 8 miniszter, vagy amint többen szeretnék még 8 államtitkár is, tehát 16 képviselő ülne itt a kormányból, miután nem egyszer történik meg, hogy 2 vagy 3 szótöbbség határoz, s igy önmaguk adnák meg maguknál a többséget tetteik bírálatában, ellenőrzésében: nem vétenek-e azok is t. elvbarátaim közöl, kik ezt pártolják, az incompatibilitásellen, ha megadják a szavazatot, kik azoknak a többséget mindenesetre önmaguk mellett tartják fen szavazataikkal. De eltérek e tárgytól, a melyre kissé szorítkoztam, csak anDyit mondok, hogy igenis nagy különbség van azon párt, melyet most a t. pénzügyminiszter ur is szintén hivatalokkal kecsegtet s ezen párt között; mert ezen párt ellen legalább addig, mig kormányra nem jut, s mig, azon kimondott elvek irányában, melyek mellett küzd, apostasiát, elvhűtlenséget nem követ el: e párt ellenében nem lehet felhozni és 31*
