Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

395. országos ül-'s deezember 5. 1871. 2S5 benne, ha neki most kelleue azt a köriratot csinálni, azt irná oda: „Csak a közös ügyes levegőben virágzik." (Tetszés a szélső bal oldalon.) Egyébiránt helyeslem, ha a t. miniszter urnák van ideje részletekkel is foglalkozni; de az áll, hogy nem az az ő feladata, és hogy annál jelesebb miniszter, minél kevesebbet foglalkozik a részletekkel, mert csak akkor adhatja meg az átalános irányt. Láttam működni Cavourt, mikor egy idejüleg három tárczát kezelt, és fontos időben, és jól kezelte mind a három tárczát. Föl lehet-e tenni, hogy mind a három tárcza részleteivel foglalkozott? Nem! De épen azért, mert csak a philosophiával foglalkozott: birt megfelelni a hármas • kötelezettségnek. A részletekre tartson jó szakembereket, azok foglalkozzanak a részletekkel, ő adja meg az átalános eszmét, a philosophiát és a végrehajtás szigorúságára ügyeljenek a szakemberek; de természetesen nálunk, hol az ügyvédekből kereskedelmi és közlekedési titkárokat csinálnak, a miniszter ezekben nem bízván, kénytelen foglalkozni a részletekkel is. Volt Simonyi beszédében egy passus, — a mely, — és én igen értem, — nagyon megharagította a miniszter urat, és azt szóról szóra idézte. E tétel igy hangzik, hogy mindaddig, míg a többség el nem fogadja az incompatibilitási törvényt, mely kizárja a házból a tisztviselőket, hivatalnokokat és mindennemű más illetményeseket: addig nem fogom elhinni azt, hogy a kormányt támogató többségnek tiszta hazafi szándéka van. Erre a miniszter ur kijelentette, hogy pártja s az ő maga nevében kénytelen felelni. Ezt igen értem. De mit felelt ő erre? Azt felelte tán, a mit méltán megvártam volna tőle, hogy rajta lesz, hogy ez csakugyan törvénynyé váljék egyszer hazánkban, mint törvénynyé vált minden igazi alkotmányos országban? Nem, hanem humorizálva újból azt mondotta, hogy ha vannak ily hivatal vadászok, aspirálók, azok nemcsak ama padokon ülnek, hanem ezeken is ülnek; a különbség az, hogy az egyik felhasználja a jelenlegi kormányt, vele szavaz, tán egy némely azért, mert ő maga is hasznot vont belőle ; és vannak mások, kik velünk szavaznak most, azon reményben, hogy azon kormány meg fog bukni és akkor ők fognak hivatalt kapni. Már bocsátatot kérek, igazán sajnálom, hogy én, kitől logikát tanultam, kénytelen vagyok megtámadni annak logikáját. Pedig ebben csakugyan egy csepp logika sincs, midőn épen arról van szó: miért nem hozzák be az ineompatibilitás törvényét, melyet újból és újból hangoztatunk. Természetes, ha a jelen kormány mindnyájunk szerencséjére megbuknék és helyére kerülne egy ellenzéki: az ezt csak nem tehetné. Az volna legelső dolga, hogy az incompatibilitási törvényt keresztül vigye. Akkor azon barátaink, kik reményük, hogy akkor hivatalra fognának szert tenni: nem remélhetik azt, hacsak azon szándékkal nem, hogy a képviselőségről lemondanak ; ha pedig lemondanak: akkor természetesen senki semmi kifogást nem tehet ellene. Ezen feleletben tehát nem volt logika. A t. pénzügyminiszter ur egyik perczben a szerénységen is követett el egy kis erőtetést, a mennyiben összehasonlította magát Schillerrel, az ő munkáját Don Carlossal és Simonyi barátomat egy bírálóval, kritikussal. Van, nem tagadom, van némi hasonlatosság a kettő közt; de van különbség is. A hasonlatosság az, hogy Don Carlos tragoedia, és ez is tragoedia, Don Carlos igen sok kőnyet facsart már ki ifjak szeméből, és ha igy folytatjuk számadásainkat, igen sok keserves könnyű fog kifacsartatni nemzetünk szeméből. Ennyi a hasonlatosság. A különbség az, hogy Don Carlos, mint tetszik tudni, bele szeretett saját mostoha anyjába; itt megfordítva áll, itt rosszul bánik a kormány saját mostoha anyánkkal, a hazával. (Helyeslés a szélső halon.) Épen csak egyetlenegy sort találtam a pénzügyminiszter ur beszédében, a melyet én kész vagyok aláírni, és ezen egy az, hogy minekünk nem az ország határain kivül kell hódítani; hanem hóditanunk kell itt belül, meg kell hóditanunk a magunk saját országát. Meg kell hőditani saját országunkat: mert az nem a mienk. És itt áttérek a tnlajdonképeni kérdésre, mely szoros összefüggésben van azzal, a mit most mondtam, hogy az ország nem a miénk. T. képviselőház! E naláirtam a Simonyi Ernő barátom által benyújtott határozati javaslatot, én kész volnék jeles beszédének, mely minden esetre viszhangra fog találni az egész hazában: mindenik szavát aláírni. — Épen csak bevezető szavai ellen van némi kifogásom. 0 összehasonlítást tévén a mi állapotaink és más alkotmányos országok állapotai közt, azt monda, hogy nekünk mindenféléből igen sok jutott ki. Igy külföldön kül- és belpolitika van, nálunk azonban 4 fejezet jutott a politikára. Megvallom, hogy én nem látom, miszerint e tekintetben nagyon bőségesen vagyunk ellátva, és ellenkezőleg azt látom, hogy csak egy politikánk van és ez a közös ügyes politika. Ez van belől, ez van kivül, és ez jellemzi; egész közéletünket. A közös-ügyeket nagyon sokíélekép definiálták már. Én azonban csak egy definitiót ismerek, a 30*