Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-395

236 895. országos ülés decxember 5. 1871. mely helyes és ez a fictió. Nálunk minden fietión alapszik. Megvannak az alkotmányos életnek formái; de a lényeget hiában keresem bárhol: mert bármikép is akarjuk felosztani a népek életét: tény az, hogy az államéletép ugy,mint a családi élet két főrészre oszlik. A belső életre és a külvilággal való érintkezésre. Valamint igaz, hogy hiában dolgozik éjjel nappal a családfő, bármenynyire fényesen futja pályáját és bármily sikerrel halmozza össze a vagyont, ha a háztartás nem rendes és takarékos; hasztalanul fáradozik, tönkre jut. ügy megfordítva bármennyire uralkodik takarékosság a háztartáson belől, ha a családfő szerencsétlen a külvilággal való viszonyaiban: meg fog bukni és nem lévén mivel takarékoskodni, elvész a család. Annál inkább áll ez az államra nézve. Nagy szerencsétlenségeket nem a belügyek szoktak okozni, hanem a külügyek. Ezek semmisitik meg egyszerre a nagy hatalmakat és ezek tesznek rövid idő alatt nagygyá kis hatalmakat. Különös az, hogy nálunk 4 napi vita alatt egyetlenegy szóval sem lettek megemlítve külügyeink, daczára annak, hogy az imént azok vezetésében fontos változás történt. Tudjuk, hogy külügyeink, melyek reám nézve az ország határán tul kezdődnek, egyetlenegy embertől fügnek, a külügyértől. Ezen állásban azonban változás történt. Uj külügyór neveztetett ki, a mi kétségtelenül nagy változás, a mit tekintetbe kell venni. Meg kell fontolnunk, mit remélhetünk ezen uj változás folytán és mennyiben kell annak következményétől félnünk. Csalatkozik tehát a miniszter ur, midőn azt hiszi, hogy nem olvastuk át Andrásy sürgönyét. Igenis átolvastuk azt és tanulmányoztuk is; de fájdalom épen ott volt alkalmam meggyőződni arról, hogy fictió minden, a mit mondunk: fictió jogalapunk, fictió a dualismus. Méltóztassék ezen sürgönyt összehasonlítani azon két sürgönynyel, melyet Bach és Schmerling tettek közé, midőn tárczájukat átvették, s mondják meg nekem: mi a különbség a két körsürgöny között. Én csak egy uralkodó eszmét látok, hangsúlyozva: az összbirodalom érdekeit; ez a fődolog most is, egy oly fontos perczben, a midőn a monarchia másik felében egy nemzetnek aspiratiói elnyomatnak, visszatolatnak oly módon, hogy, mint azt már alkalmilag szerencsém volt előadni, az abból származott gyűlölet egészen mi ránk magyarokra háramlik. . Kerestem ebben a körsürgönyben egyetlenegy szót, mely arra czélzott volna, hogy azon férfi, ki most a birodalom élére állt: rajta lesz, hogy a nemzetiségeknek jogos aspiratióit lehetőleg kielégítse, mondom, arról egy árva szó nincsen; sőt ki van mondva az ellenkező, azon reményét fejezi ki. hogy a nemzetek — igaz fog bennök maradni keserűség, — de mégis időjártával belátni és méltányolni fogják a birodalom átalános érdekeit. Ez annyit tesz, hogy ő is épen ugy mint Bach és Schmerling a monarchia összes nemzeteit nem tekinti egyébének, mint áldozatoknak, kik itt vannak azért, hogy a monarchiának nagy hatalmiságát tápláljak. Ez nem dualismus, ez épen olyan egységes birodalom, mint volt hajdanában, meg vannak a formai különbségek, de lényegre nézve én különbséget nem látok. Néhány igen rövid megjegyzésem van belügyeinkre nézve. Nem részleteket fogok felhozni, csak tényeket, mert ez oldalról csakis tényeket és nem theoriákat szoktak felhozni, mint a t. miniszter ur mondani méltóztatott. Ha körülnézünk hazánkban, mit látunk abból az alkotmányos életből, a melylyel minket annyira boldogítani akarnak? Csak menjünk végig sorban. Hiszen csaknem fele része az országnak, — nem sokkal kevesebb mint fele része, — kivételes állapotban van; ott van Erdélyország, az nem alkotmányos állapot, mi ott van, az kivételes állapot, vagy a királyi biztosság is alkotmányos állapot ? Pedig az igen fontos része az országnak. Ott van Horvátország — bármi legyen az ok, nem tagadhatja senki, hogy ott kivételes állapot van; de tény az, hogy az. kivételes állapot, ott nincs országgyűlés, ott nincs alkotmányos élet, ott semmi sincs, tehát kivételes állapot. Továbbá ott van az ország kebelében Szeged és vidéke, ott is kivételes állapot van, ott királyi biztos uralkodik s ez még több mint kivételes, mert az valóságos ostromállapotnak mondható, egész ostromállapotnak mondható azért, mert teljhatalommal van felruházva ; de menjünk még tovább: hazánk fővárosában is kivételes állapot van, mert több mint két esztendeje, hogy a jelenlegi képviseletnek lejárt a mandátuma, s mégis azok ülnek és uralkodnak épen ugy mint előbb, tehát kivételes állapot van a fővárosban is. Tehát ez az alkotmányos élet? (Helyeslés a szélső bal oldalról.) Csak egy két pontot akarok még felemlíteni. Ha végig akarnék menni a különböző tárczákon: nem kerülne semmi fáradságba bebizonyítani, miszerint minden tárczában ott lebeg a közösügy szelleme, ott van az a láncz, az az ólom golyó, a melyre tegnap t. barátom Vukovich Sebő czélzott. Felesleges ezt itt bebizonyítani, esztendők óta hangoztatjuk, hogy a magyar kereskedelem és ipar nem fog felvirágozni mindaddig, mig a bécsi nemzeti bank az egyedül uralkodó. Azon