Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-395
395. országos jlés. deczembcr 5. 1871. 229 ban ezen vasút összeköttetési kérdése újra szőnyegre került, anélkül s azelőtt, hogy a magyar törvényhozás befolyását gyakorolta volna ez ügyben: kötelességemnek tartottam, tisztelt képviselőtársam Wáchter Frigyessel együtt az emiitett interpellatiót a körülményekhez képest módosítva, ismételni. Mivel pedig ezen interpellatiónk indokolását is tartalmazza: a házszabályok értelmében minden többi indokolás és előadás nélkül, azt felolvasás és további intézkedés végett előterjesztem oly, az igen tisztelt közlekedési miniszter úrhoz intézett alázatos kéréssel, hogy ezen interpellátióra rövidebb időben mint az előbbire, válaszolni méltóztassék. „Interpellatió a közmunka- és közlekedési miniszter úrhoz. A lapokból arról értesültünk, hogy a bukaresti kamara és az ottani senatus jelenleg a romániai kormány egy törvényjavaslata felett tanácskoznak, mely szerint a romániai vasúti hálózat az ojtosi szoroson lenne a magyar keleti vasúttal összekapcsolandó. Ezen vasúti összeköttetés Magyarország és Eománia között közös érdekű tárgyat képezvén, és ennélfogva annak megállapítására a két ország kormányai között létrejött előleges megállapodás, és a két ország törvényhozásának hozzájárulása szükségeltetvén: feltehető, hogy a romániai kormány említett törvényjavaslatát a magyar kormánynyal folytatott tárgyalások alapján, és ennek beleegyezésével terjesztette a romániai törvényhozótestületek elébe. Kétséget nem szenved azonban, hogy a magyar kormány azon esetben, ha a fentjelzett vasúti összeköttetésbe beleegyezését nyilvánította: egyfelől az 1868:XLV. törvényezikk rendeleteivel ellentétbe helyezte magát, és másfelől egy kényszerhelyzet teremtésére közreműködött, mely a magyar törvényhozás méltóságával és elhatározásának szabadságával össze nem egyeztethető. A magyar keleti vasút építéséről szóló 1868* XLV. törvényezikk 2-ik §-a ugyanis azt rendeli: „hogy ezen vasút Brassótól az oláh határszélig folytatandó*, s továbbá aat is tartalmazza, „hogy ezen folytatásra, és ez által a szomszéd oláh vasutakkal való összeköttetésre nézve az elhatározás szabadságát az ország magának teljesen fentartja." Miután a most idézett törvény egyfelől Brassót a magyar keleti vasút végpontjának nevezi, másrészt a szomszéd oláh vasutakkal való összeköttetésről szól: kétséget nem szenved, hogy a magyar törvényhozás a keleti vasutat Brassó közelében levő ós Oláhországba vezető egyik szoroson kívánta mindenekelőtt a romániai vasúti hálózattal összeköttetni, annyival inkább, mert csakis oly összeköttetés által az ősi időktől fogva egész mai napig Erdélyből keletre vezető kereskedelmi fő-ut követtetnék. Ezzel ellenkezőleg a romániai kormány előterjesztése által a magyar keleti vasútnak nem Oláhországgal, hanem csupán Moldovával leendő tösszekőttetése czéloztatik, mi, ha a romániai törvényhozás által elfogadtatnék: Magyarország kereskedelmi érdekeit komolyan veszélyeztetné, és a magyar törvényhozást egy megtörtént tónynyel állítván szembe, a keleti vasútnak Brassón át az oláhországi vasutakkal való összekapcsolását, ha nem is lehetetlenné teunó, de legalább szerfelett nehezítené. Miután egyike az alulírottaknak ugyanezen tárgyban már 1870-ik évi márczius 30-án a t. minisztériumhoz interpellatiót intézett; de arra mind e mai napig választ nem nyert: — bátrak vagyunk következő kérdéseket intézni a t. közmunka- és közlekedési miniszter úrhoz: 1) Van-e tudomása a tisztelt miniszter urnák arról, hogy a bukaresti kamarában és senatusban a magyar keleti vasutak a romániai vasutakkal leendő összekapcsolása iránt jelenleg foly a tárgyalás? 2) Yan-e tudomása arról, hogy ezen tárgyalásnak alapját képezi az odavaló kormánynak egy előterjesztése, melyben ezen összekapcsolás csak egy ponton, tudniillik az ojtosi szoroson inditványoztatott ? 3) Szándékozik-e a t. miniszter ur, ha eziránt tudomással nem bírna, Magyarország méltóságának és tekintélyének megóvása végett az 1868-ik évi XLV. törvényezikk 2-ik szakasza rendelete nyomán a romániai kormányt felvilágosítani aziránt, hogy a magyar kormány és törvényhozás minden tisztelet mellett, melylyel a szomszéd állam jogai iránt mindenkor viseltetnek : nem fogják magukat egy megtörtént tény által oly elhatározásokra biratni, melyek eshetőleg hazánk érdekeivel ellentétben állanak? 4) Ha pedig tudomással bir a t. miniszter ur erről, és netalán beleegyezésével került ezen tárgy a bukaresti kamara és senátus elébe, mivel indokolja azt: hogy ezen országgyűlés előleges megkérdezése és hozzájárulása nélkül az 1868: XLV. törvényezikk 2-ik szakaszával ellenkezőleg, a romániai törvényhozás a keleti vasútnak Oláhországgal való összeköttetését merőben kizárva, annak csupán Moldvával leendő összeköttetését tárgyalja ?" Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. Következik a napirenden levő tárgy. Tisza Kálmán: T. ház! A jövő napirendhez kívánok szólani. A mennyiben ugyanis a nógrádi események folytán benyújtott határozati javaslatom beadásakor az mondatott: hogy
