Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-394
222 8t»4. országos ülés deezember 4. 1871. fordul a budgetben. El van ismerve, hogy a nép egészségi állapotának és szaporodásának szempontja — pedig kétségkívül ez egyik legfőbb ezélja az államnak : — megkívánja, hogy minél könnyebben jusson a nép a hus birtokába. (Igaz! bal felől) Emiitette Éber Nándor barátom a sót; az valóban egy alkotmányos kormány alatt bámulatra ragad, hogy nem tudom, micsoda rendszer folytatásánál fogva olcsóbban adják a sót a külföldnek, mint a hogy az Magyarországon vásárolható. Megvallom, igen örvendettem, hogy Éber barátom ezen körülmény felemlítése alkalmával oly időre emlékeztetett vissza, t. i. az általa megpendített esetre, mely körülmény által bennem, megvallom, egy reményeiben — fájdalom — és várakozásaiban meghiúsult, de mindamellett becsben maradó közös működésre emlékeztetett. (Éljenzés bal felől.) Sokszor hallunk mi végtelenül élénk kívánságokat az iránt , hogy Magyarország ipara fejlesztessék. Megmondta már Simonyi barátom, hogy hiszen Magyarország legfőbb iparága eddig a földmivelés; de én többet mondok, Magyarország egyetlen kenyérkeresete a földmivelés, tekintve a nép millióit. És mégis azon roppant adó által, melylyel a föld sujtátik: már maga a kenyér is rettenetesen meg van adóztatva, melyért pedig mindennap az Istenhez imádkozunk. Minden országban irányadók az általam emiitett nemzetgazdászati szempontok: az egészség, családi jólét és az, hogy a hajlék jó legyen; ós t. ház, mi mindent, még a hajlékot is megadóztatjuk. Például Angliábau szintén fenáll a házadó. De az első fok, melyen ezen megadóztatás történik: az, hogy az illető ház legaláhb 20 fontért azaz 200 írtért kibérelve legyen. Nálunk azonban oly házak is meg vannak adóztatva, melyek egészben nem érnek 50 forintot. Tehát meg van adóztatva a hus, a só, a kenyér, a hajlék és igy a magyar ember minden első szügségleti czikke erősen és terhesen meg van adóztatva. De t. ház: ez nem elég. Mi nem kapunk igazságszolgáltatást, sőt nyíltan mondja szemünkbe az igen t. miniszter ur, hogy Magyarországban a mai napig többnyire azon adófelosztás áll a földet illetőleg, mely ezelőtt 5, 6 évvel létezett, midőn idegen kormány uralkodott Magyarországban. Tehát mi volna egyébb — mint a legtisztább, legvilágosabb igazságszolgáltatás, ha minden egyes esetben midőn ily igazságtalan felosztás történik és létezik, — az adófizetőknek azonnal kiszolgáltatnék az igazság, s mégis mit mond a pénzügyminiszter ur? relegál ad graecas calendas, majd ha a catasterrel elfogunk készülni, addig maradnia kell azon kivetésnek, melyet 5,6 évvel ezelőtt és igen sokszor egésze n önkényesen, az illetők távollétében kivetettek. Egy más körülmény is nyomja, t. ház, az adófizetőket. Minden ország kormányának joga van törvényesen kivetett adókat beszedni ós a philantropikus érzelmek elnyomásával és végrehajtással megvenni azt, amit az adófizető nem akart vagy nem tudott kiszolgálni; de ezentúl nincs joga. Nincs joga az államnak az adófizetőn azért — mert nem képes adóját megfizetni, büntetni; de nálunk büntetik az adófizetőt, 2 —10% pénzbirsággal sújtják azt, (Igaz! bal fefől.) ki adóját, — és sokszor tessék elhinni a legártatlanabb körülményeknél fogva nem képes megfizetni, mert a betegség a házban, egy marhának vagy egy lónak elesése vagy bárminő ily csapás — a csekélyebb gazdászattal biró embert oly állapotba hozza, hogy nem képes megfizetni adóját. Már most, t. ház, itt különböző nyilatkozatok történtek, mind Ghyczy Kálmán, mind Simonyi barátaim, mind a t. miniszter ur s Wahrmann képviselő ur részéről. Megvallom, én nem nevezem Wahrmann képviselő barátom beszédét sikerültnek, hanem inkább igen ügyesnek és azt hiszem, hogy némely pontokban tévedt is a képviselő ur. Tévedt abban, midőn azt mondja, hogy parlamentáris országokban, mint például Angliában, előbb? megszavazzák a költségeket s aztán keresik a kutforrásokat, honnan fedezzék azt. Ez nem áll. Minden esztendőben lehet látni, hogy midőn beterjeszti a pénzügyminiszter költségvetését : akkor elmondja, hogy mire van szüksége az országnak s mivel kell azt, javaslatai szerint, fedezni. A parlament azután előbb veszi elő a költségeket azért, hogy lássa mit lehet belőle törülni — mert természetesen minél többet törülhetnek, annál — kevesebbet kell elfogadni a bevételi javaslatból. Tagadta az igen érdemes képviselő ur, — s megvallom gúnynyal érintette, mit Ghyczy Kálmán barátom az ország sülyedéséről és az örvény felé közeledéséről mondott; mert gúny az, midőn phrázisnak nevezi valaki azt, amit egy képviselő, kivált pártjának oly előkelő tagja mint Ghyczy Kálmán, oly komoly és keserű hangon adott elő a házban. (Élénk helyeslés bal felől.) De én annak akarom tulajdonítani Wahrmann Mór képviselő urnák az előadott aggódásra nézve, ejtett csekélyésót, hogy Wahrmann ur nem ismeretes a néppel. De én szeretném, hogy a nép közé vegyüljön, hogy tekintsen a nyomorúság és elszegényedés mindazon jeleire, melyek a nép életmódján személyes kinézósén, házéletón, öltözetén, egészségen, s mondhatnám marháján, szekerezésén s